Hogyan működik a tápegység?

Ha van a számítógépnek egy abszolút nélkülözhetetlen eleme, akkor az a tápegység - nélküle csak egy műanyaggal és fémmel teli doboz lenne a PC. Egy tipikus tápegység a gép valamelyik sarkában megbúvó „doboz”, melyben szinte biztosan található ventilátor, a működés során keletkező hő elvezetésére. Kívülről a tápkábelt csatlakoztatjuk hozzá, belülről pedig számos vezeték kígyózik az egyes részegységek irányába. Nem csak a csatlakozók formájában van eltérés, hanem az egyes vezetékeken mérhető feszültség tekintetében is: 3,3, 5 és 12 voltos potenciálkülönbség mérhető rajtuk, attól függően, melyik hardverelemet látják el energiával. Az első két feszültségérték tipikusan digitális áramkörök táplálására használatos, míg a 12 voltos vezeték a mechanikát tartalmazó eszközök - ventilátorok, merevlemezek és optikai meghajtók - meghajtására szolgál.

Az 1980-as éveket megelőzően a számítógépek tápegységei hatalmas, nehéz „doboznak” számítottak, a nagyméretű transzformátorok és kondenzátorok miatt. Manapság az úgynevezett kapcsolóüzemű tápegységek sokkal kisebb méretűek, köszönhetően az 50/60 hertzes hálózati frekvencia átalakításnak. Emellett a teljesítmény a legfontosabb paramétere egy tápegységnek, melyet wattban mérnek. Ez tulajdonképpen a feszültség voltban mért értéke, szorozva az áramerősség amperben mérték értékével. Egy tápegység esetében az elméleti maximumot adják meg, amit felvesz a hálózatból - de ez nem feltétlenül fedi az éppen aktuális fogyasztást. A tápegység ugyanis - durva megközelítéssel - csak annyit fogyaszt, amennyi az adott hardverelemek aktuális igényének összessége. Könnyen belátható, hogy egy egyszerű webezés sokkal kisebb teljesítményigénnyel rendelkezik, mint egy processzort és videokártyát egyaránt pörgető 3D-s játék futtatása. És az sem mindegy, hogy az adott hardverelemek mekkora fogyasztással bírnak: egy izmosabb processzor vagy videokártya jelentősen nagyobb teljesítményt igényelhet.

A PC-s tápegységek már jó ideje szigorú standard szerint készülnek - gyakorlatilag szinte kizárólag csak az úgynevezett ATX típusú modellek vannak forgalomban. A szabvány szigorúan rögzíti a fizikai és az elektromos karakterisztikákat, azaz nem fordulhat elő, hogy egy tápegység nem kompatibilis, azaz nem fér be egy szabványos PC házba, vagy (kis tűrés mellett) nem a fent ismertetett feszültségértékeket szolgáltatja. Többek között az Intelnek és a Microsoftnak köszönhetjük ezt az egységes felületet.

Habár nem úgy tűnik, hogy sokat kellene áldozni a PC tápegységére (az olcsóbb modellek pár ezer forintér is megkaphatók), ez a számítógép egyetlen olyan eleme, melynek meghibásodása komoly eséllyel magával viheti a többi hardvert is. Pár ezer forinttal többért egy „alap” táp helyett komoly eszközt tudhatunk számítógépünkben, mely hosszú távon nyújt stabil feszültséget a számítógép számára. Sajnos sokan csak utólag, az alaplap, a processzor, vagy legrosszabb esetben az összes adatot tartalmazó winchester „halála” után kezdenek bánkódni a tápegység silány minősége miatt - érdemes tehát előre gondolkodni.

Forrás: Terminal.hu

*