Évekkel azután, hogy megjósolták a jelszavak kiiktatásának lehetőségét, a biztonsági szakértők fokozott erőfeszítéseket tesznek ígéretük beváltására: az alternatív helyettesítésre.

Igen keserves dolog állandóan felidézni a különböző jelszavainkat. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha bonyolult betű-szám-karakter kombinációk begépelése helyett csupán könnyedén meg kellene érintenünk a képernyőt vagy kimondanunk egy egyszerű mondatot? Ezekben az ötletekben nincs semmiféle túlzás. Brooklyni fejlesztők már arra "tanítják" az iPadeket, hogy ismerjék fel a tulajdonosokat ujjaik érintése alapján (elég végigsimítani az érintőképernyőn). Egyes bankok pedig olyan szoftvert használnak, amely a hang felismerésével képes biztonságosabbá tenni a szabványos PIN-kódok használatát.

* "Ha valaki megkérdezi, mit tartok a legnagyobb kellemetlenségnek az életemben, habozás nélkül azt mondom, hogy annak a 40 különböző jelszónak a felidézését, amelyeket létre kellett hoznom, és folyamatosan változtatgatni vagyok kénytelen" - nyilatkozta a The New York Times tudósítójának az iPad-projektet irányító Nasir Memon, a New York University Polytechnic Institute számítástechnika-professzora. Sokan egyetértenének vele. A jelszó kényelmetlen digitális teherré vált: fontos kulcs ugyan sok eszközhöz és szolgáltatáshoz, de egyre növekvő mértékben az elkeseredés és a kétes értékű biztonság forrása is.

Nasir Memon

Az amerikai védelmi minisztériummal szerződött kutatók olyan módokat keresnek, amelyek révén jelszóként használhatók valakinek a gépelési szokásai, ezáltal folytonosan igazolni lehet az azonosságot. Szerintük ez a megoldás különösen akkor lehet értékes, amikor egy katona laptopja harci helyzetben ellenséges kezekbe kerül.

Egy hétköznapibb példával a Google szolgált. Nemrégiben elkezdte arra ösztönözni a felhasználókat, hogy próbáljanak meg áttérni egy két lépésből álló bejelentkezésre: a jelszó mellett egy, a telefonjaikra eljuttatott kód begépelése lenne hivatott a nagyobb adatbiztonság elérésére. A Google legújabb Android szoftvere a tulajdonos arcát felismerve hozzáférést enged a telefonhoz, de a megoldás biztonságossága erősen megkérdőjelezhető, hiszen be lehet csapni azzal, ha valaki a tulajdonos fényképét mutatja meg a készüléknek.

Mindazonáltal ezeknek az egyébként biztató fejlesztéseknek a hallatán is korai lenne még kimondani - mint ahogy még 2004-ben Bill Gates is alaposan elsiette a maga ezzel kapcsolatos bejelentését -, hogy a klasszikus jelszavak napja leáldozott. A Microsoft szakértője, Cormac Herley kifejezetten károsnak tartja a hangzatos megnyilvánulás - "a jelszó halott" - széles körű terjedését, mert épp azokat a kutatásokat nehezíti meg, amelyek célja a jelenleg kétmilliárd ember által használt jelszavak alternatívájának kidolgozása. Herley inkább azt javasolja a fejlesztőknek, hogy a jelszóhasználathoz igyekezzenek nagyobb támogatást nyújtani, például azzal, hogy hatékonyabban megvédik a vezeték nélküli hálózati kapcsolatokat a hallgatódzóktól. Szerinte a jelszavak bizonyították, hogy keményen ellenállnak: azok, akik megpróbálták kiváltani a használatukat, nagyot tévedtek.

A brooklyni professzornak és csapatának érintőképernyős megközelítése viszont működőképes, mert arra a tényre épít, hogy mindenki másképp - egyedülálló módon - gesztikulál. Különbözőek az ujjak, különböző sebességű a mozgásuk, különböző a hozzájuk kapcsolt érzékelés. Az ilyen jellemzőkre építő beléptetés egyszerű, és attól az idegenkedéstől sem kell tartani, amely a különböző biometrikus azonosítási rendszerek - így az íriszfelismerés - bevezetésekor keletkezett hátborzongató képzetekből fakadt. A kutatások során a népszerű gesztusok közül választották ki a leginkább intuitívakat. Az egyik ilyen egy kombinációs zár elfordítása volt kilencven fokkal, egy másik esetben pedig a kísérleti alanynak meg kellett jelölnie a nevét a képernyőn. A gesztusok elvileg arra használhatók, hogy általuk lehessen hozzáférni az eszközhöz, illetve elindítani azt az alkalmazást, amelyik a biztonságos hozzáféréshez szükséges sokféle jelszót őrzi.

Mindenki másképp fordítja el a virtuális zárat: egyedi a kézméret, az ujjak távolsága, a forgatás sebessége és szöge

Jóllehet a jelszavak rugalmasan alakíthatók, azért számítanak gyenge megoldásnak, mert a felhasználóknak korlátozott a memóriájuk, és hajlamosak kifecsegni titkaikat. A legtöbb embernek legalább egy tucat jelszót kell használnia, és vagy olyan bonyolultakat kell választaniuk, amelyeket képtelenség fejben tartani - leírják tehát -, vagy könnyű megfejteni őket. Az erre szakosodott bűnözők meglehetős ügyességre tettek szert abban, hogy a számítógépekre csempészett rosszindulatú szoftverek révén ellopják a jelszavakat, vagy arra veszik rá a felhasználókat, hogy begépeljék ezeket egy hamis weboldalon kialakított űrlapba.

Az olyan vállalatok, mint a Facebook és a Twitter, csak tetézték a jelszavakkal kapcsolatos frusztrációt. A felhasználónevek és jelszavak kombinációjának használatával egy több millió internetes oldalra vezető ajtót tárnak szélesre a felhasználók előtt, ez a kényelem pedig nyilvánvalóan számos kockázat forrása. Ha ugyanis egy tolvaj megszerzi egy account adatait, máris rengeteg kapcsolódó felhasználó adatai is megnyílnak előtte.

A jelszó alternatívája lehet aláírásunk használata az érintőképernyőn

Rachna Dhamija, egy kaliforniai számítógépes szakember azért alapított vállalkozást, hogy felvegye a harcot a jelszavak feltörésével szemben. A megoldást a jelszavak feldarabolásában vélte megtalálni. A felhasználónak először be kell jelentkeznie Dhamija UsableLogin nevű szolgáltatására saját részleges jelszavával. A szolgáltatás ellenőrzi, hogy a felhasználó engedélyezett eszközt vesz-e igénybe a kapcsolat felépítéséhez, majd a két jelszóelemhez hozzáilleszti a felhőből vett harmadik darabot; a három részből így egy egyedülálló jelszó jön létre, amellyel a felhasználó már bármilyen internetoldalra - így a Facebookra is - bejelentkezhet. Más szavakkal: a jelszónak csak az egyik darabja van a felhasználónál, a másikat az általa használt eszköz raktározza, a harmadik darabot online rendelik hozzá, vagyis a felhasználó jelszava teljes formájában sehol sem található meg, így nem is tulajdonítható el.

De mi van akkor, ha egy felhasználó számára a munkafolyamat kezdetén engedélyezték a hozzáférést, de egy órával később már más ül ugyanahhoz a számítógépéhez? A Darpa, az amerikai védelmi minisztérium technológiai kutatásokkal foglalkozó szervezete azzal bízta meg a biztonsági kutatókat, hogy olyan módszereket fejlesszenek ki, amelyek révén egy felhasználó folyamatosan, minden pillanatban azonosítható a géphasználati szokásai alapján - például az egérkezelésének módjával, illetve azzal, ahogyan e-mailben kommunikál. Mindezeknek a technikáknak a kifejlesztését az a felismerés motiválja, hogy önmagában egy jelszó kevés az online azonosságot igazolásához, a megerősítést pedig valamilyen kiegészítő jelszóelemnek kell szolgálnia. Ilyen lehet a sok vállalat gyakorlatában - az azonosítás második fázisaként - elterjedt kártyás vagy hardverkulcsos beléptetés a belső hálózatokba, és alternatívaként a biometrikai azonosítás is előtérbe kerül.

Legkevesebb hat olyan bank van az Egyesült Államokban, ahol az azonosításhoz az ügyfeleknek a megszokott PIN-kód megadásán felül egy rövid kis mondatot is be kell diktálniuk a telefonnal összekapcsolt számítógépnek. Ez lehet olyan végtelenül egyszerű is, mint az, hogy "at my bank", és akár egymilliónyian is mondhatják ugyanazt, még akkor is mindegyik jól megkülönböztethető a másiktól - állítják a technológiát kifejlesztő Nuance Communications szakértői.

Mivel a mobiltelefonok világszerte úgyszólván az emberek "testrészei" lettek, értelemszerű, hogy az azonosság igazolásánál is fontos szerepük van. A Google nemrégiben mutatta be a maga kétlépéses azonosítási eljárását. Ez egy hatjegyű kódot küld egy alkalmazásnak a Google-felhasználó mobiljára, és ezt kell megadni a jelszóval együtt ahhoz, hogy valaki hozzáférjen saját Google-környezetéhez. A kód érkezhet SMS-ben vagy telefonhívással is, olyanokra gondolva, akik (még) nem rendelkeznek okostelefonnal.

Ezt az extra azonosítási lépést a Google nem teszi kötelezővé, és azt sem árulja el, hogy hány felhasználó alkalmazza, de azt hangsúlyozza, hogy egy olyan sérülékeny, könnyen eltulajdonítható dolognál, mint amilyen a jelszó, mindenképpen fontosnak gondolja kiegészítő azonosítási elem - kézenfekvően a mobiltelefon - használatát. "Úgy gondolom, rövidesen egyre több olyan emberrel találkozunk majd, akik azonosítóként használják mobileszközeiket - vélekedett Brendon Wilson, a Symantec biztonsági szakértője. - A jelszó elveszíti egyedüli azonosítási szerepét, és több biztonsági réteg is körülveszi majd."

(forrás: sg.hu)