Egész életében abból élt, hogy a pontos időt árulta | 2025. január 14.

Amikor a gömb először ereszkedett le a Greenwichi Királyi Obszervatóriumban, a létesítményben dolgozott egy John Henry Belville nevű asszisztens, aki két királyi asztronómusnak segédkezett. Az ő ötlete volt pénzt csinálni abból az információból, aminek mindig a birtokában volt, amikor csak ránézett az obszervatórium órájának míves, 24 órát mutató számlapjára. Ha a londoniak meg akarták tudni, pontosan hány óra van, el kellett kutyagolniuk az obszervatóriumhoz, vagy legalábbis olyan helyre menniük, ahonnan látszik a teteje, és megvárniuk a déli gömbejtést. Belville azt találta ki, hogy ő juttatja majd el a pontos időt – azoknak, akik ezt hajlandók pár pennyvel honorálni.

Ehhez szüksége volt egy jól működő, hordozható órára, és Belville-nek volt is ilyen szerkezete: egy 1794-ben gyártott, príma zsebóra, amit egy John Arnold nevű órás készített. Az óra számlapján gyöngybetűkkel ott virított készítője vezetékneve, ezért Belville családjában csak Arnoldnak – esetleg Arnold úrnak – nevezték az órát. A zsebórát eredetileg a sussexi hercegnek készítették, de neki nem tetszett, mert szerinte úgy nézett ki, mint egy ágytál. Így a herceg az obszervatóriumnak adományozta az órát, amit végül Belville kapott meg. Az első dolga volt a zsebóra aranytokját ezüstre cseréltetni, mert félt attól, hogy egy értékes aranyóra túl nagy kísértés lenne a tolvajoknak.

Belville tehát fogta Arnoldot, és 1836-ban elindította szolgáltatását. Minden hétfőn másodpercre pontosan az obszervatórium idejéhez állította az órát, majd egy futárral elküldte azokhoz a fizetős ügyfelekhez, akik feliratkoztak a szolgáltatásra. Ők jellemzően londoni órásmesterek vagy bolttulajdonosok voltak, akik valószínűleg örültek, hogy házhoz jön a pontos idő – pénzt egy greenwichi túrára is költöttek volna, így legalább az időt megspórolták.

https://telex.hu/eszkombajn/2025/01/14/ruth-belville-pontos-ido-greenwich-london

Válasz