Street Fighter nélkül 92-ben nem lehetett élni
https://forbes.hu/a-jo-elet/vakondok-5-matusik-szilard-csepai-gabor-interju/
2019. augusztus 04. | Forbes

A zenei és tévés háttérrel érkező Csépai Gábor egy koncerten találkozott a filmszakma iránt érdeklődő Matusik Szilárddal, barátságuk gyümölcse pedig egy olyan dokumentumfilm-sorozat lett, aminek világszerte csodájára járnak a rajongók, nemrég pedig elnyerték a Capital Filmmaking különdíját. A Vakondok című sorozat olyan szubkulturális történeteket mesél, amik itt zajlanak (néha már csak zajlottak) a szemünk előtt, mégis nehéz őket észrevenni. Pedig a jó zenéért, a klassz játékokért és az internetes mémekért könnyű lelkesedni. Páros interjú.

25 százalékkal lépte túl kitűzött célját a Vakondok című dokumentumfilm-sorozat ötödik részének Inidegogo-kampánya. Csépai Gábor és Matusik Szilárd, a Vakondok kétfős stábja 10 ezer dollárt, átszámítva kb. 3 millió forintot szeretett volna összegyűjteni a 80-as és 90-es évek fordulóján uralkodó, magyar szoftverpiaci vadnyugatról szóló filmjükre, de a lelkes rajongók 12 500 dollárt, azaz több mint 3,6 millió forintot dobtak össze a projektre. Persze volt idejük rá, hogy megismerjék és megszeressék a Vakondokot: a sorozat 2010-ben indult, első részében az underground kultúrkör kapta a főszerepet, majd jött a második, magyarországi demoscene-ről szóló epizód, amit a harmadik, online forradalmat meglovagló, fősodort elkerülő zenei irányzatokat bemutató felvonás követett. A negyedik film (Vakondok 4: Végigjátszás) a magyar játékfejlesztés hőskorát mutatta be (de a nyugati játékkészítő legendák is szerették,
https://vimeo.com/220594169
sőt külföldi egyetemek is használják oktatási céllal), az ötödik pedig ennek szellemi folytatása lesz, hisz a szoftverkalózkodás és a vasfüggöny-korabeli számítógép- és lemezcsempészés lesz a középpontjában.

A filmek a magyar és nemzetközi közönséget is meg tudták szólítani, Gábor és Szilárd munkáit még oroszra, japánra és norvégra is lefordították, de külföldi fesztiválokon is rendszeresen vetítik a Vakondok-filmeket. És a legjobbat még nem is mondtam: bárki megnézheti őket ingyen, mert tulajdonképpen nonprofit alkotómunkáról van szó. Most, hogy az ötödik rész elkészültének háttere biztosított, felkutatják a megszólalókat, és ahogy a páros azt tíz éve csinálja, rengeteg nyersanyagot feldolgozva összehozza a kész Vakondok 5-öt. Többek között erről, a visszajelzésekről, a projektek hátteréről és az esetleges újabb Vakondok-filmekről is beszélgettünk.

Honnan a cím? Csak mert az, hogy Vakondok, az adatgyűjtést is megnehezíti. Ha bepötyögöm a keresőbe a sorozat címét, az első találat mindig a magyar Wikipédia közönséges vakond szócikke.
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_vakond

M.Sz.: Ez Gábortól van.

Cs.G.: A Vakond, mint állat, két néven ismert: vakond és vakondok, utóbbi többesszám is lehet.

Úgy mondjuk helytelen.

Cs.G.: Ugye? De van benne egy kis izgalom, mert a vakondok lehet te is, én is, bárki. Lemegy a föld alá és az érzékszervei segítségével deríti fel, mi van ott.

Tehát tudatosan választottak egy olyan szót, amit sokan össze-vissza használnak.

Cs.G.: Így van. Volt benne egy kis játék. De a vakondok egy kabala is lehet: megy a kis állat, szaglászik, keresgél, és fellel olyan dolgokat, amiket más nem lát. Volt vita erről a baráti körömben, hogy miért erőltetem, túl underground ez így. De végül azok, akik szerepeltek a filmekben is illettek a címhez, mert nekik is volt egy underground, ha úgy tetszik, vakondokos vonása. Azt mondom, megérett a címére a dolog.

Az első Vakondok-film 2010-ből. A srácok bevallásuk szerint nem igazán tudták, mit csinálnak.
https://www.youtube.com/watch?v=6FmM1rYn9MY

Van külföldi visszhangja a szériátoknak?

Cs.G.: Inkább külföldi van, mint magyar.

M.Sz.: Attól függ, melyik résznek.

Cs.G.: A Vakondok 2 kapta a legnagyobb nemzetközi visszhangot. Nagyon jóleső elismerés – még ha hozzám nem is állt eleinte közel ez a téma –, hogy most már 13 nyelven feliratozták. Nem gondolnám, hogy Norvégiában, Svédországban, Japánban vagy Brazíliában ez a film érdekes lehet, de a feliratfordítások alapján úgy tűnik, mégis ez a helyzet.

M.Sz.: A legmeglepőbb az volt, hogy mikor Google-ön rákerestem a filmünkre, hogy elküldjem valakinek a linkjét, a kereső kidobott a megszokott thumbnaillel egy cirillbetűs feltöltést: az oroszok hangalámondással látták el a filmet.

A filmek a saját csatornátokon vannak, ezekhez tölthetnek fel feliratokat a felhasználók. Hogy megy ez? Bejelentkeznek?

M.Sz.: Ezek a feliratok úgy készülnek, hogy mikor valaki kapcsolatba lép velünk, mert szeretné lefordítani, elküldjük neki az angol feliratot. Mivel a második rész a demoscene-ről szól, aminek világszinten van egy összetartó közössége, érthető, hogy ennél jelentkeztek a legtöbben. A szcéna összetartásának is köszönhető szerintem, hogy ez a nemzetközi szinten legnézettebb rész. Világszerte felkapták, korábban nem volt egészestés dokumentumfilm a demoscene-ről. A demoscenerek a világ minden tájáról mondták, hogy egyébként marha jó ez a film.

Hívnak is benneteket külföldre bemutatni a filmeket?

M.Sz.: A legutóbbi részt, ami játékfejlesztésről szólt, több nemzetközi fesztiválon is levetítették. Hívtak bennünket San Franciscóba a GDC-re is, de oda nem olcsó kijutni, így nem tudtunk elmenni. Viszont voltam Kölnben, a legnagyobb európai játékkiállításnak számító Gamescomon, valamint Poznanban a GIC-n, ahol Európa második legnagyobb videojátékos közönségtalálkozója van. Két-három kisebb amerikai játékfejlesztői rendezvény is jelezte, hogy szívesen levetítenék, de a kiutazásunkat ezek sem tudták megoldani.

És le is vetítették?

M.Sz.: Igen.

Cs.G.: Inkább az a hiányosság, hogy nem vagyunk ott a vetítéseken, és nem tudunk tobzódni az elismerésben – már ha van.

Tehát ezek a filmek főleg külföldön találják meg a közönségüket.

M.Sz.: Ez nem teljesen igaz, a második rész nemzetközi nézettsége lett kiemelkedő. A nemzetközi változat fent van Youtube-on, Vimeón, le is lehet tölteni, összesítve 350 ezer felett van a nézettsége. A magyar úgy 50 ezernél tart. A többi résznél a magyar változat nézettebb, az első és harmadik filmek témájukból fakadóan is a magyar közönségnek érdekesebbek, de még a nemzetközibb témájú negyedik rész is egyértelműen Magyarországon ért el nagyobb nézettséget.

Cs.G.: Közben viszont a magyar közönségnek van egy lassan őrlő, kritikus perspektívája. Sokszor még azt is szájhúzva figyeli, ami érdekli. Biztos nem jól dolgozták fel, biztos nem olyan, ahogy ő készítette volna el. A külföldiektől valahogy nyitottabb reakciókat kaptam. Sokat járok külföldre zenélni, sokszor belefutok vagy megmutatom a filmet, és általában pozitívabb a visszajelzés, mint magyar részről.

M.Sz.: Ezt szerintem csak azért érzed így, mert a magyaroktól visszajön a kritika is, egy külföldi meg nem fog vele foglalkozni. Szóval ezt szerintem nem jelenthetjük ki így. Csak azért lehet ötödik rész, mert iszonytalan mennyiségű pozitív visszajelzés jött a közönségtől itt, Magyarországon.

Cs.G.: Inkább a spektrum nem annyira széles. Van egy kör, akinek ez értékes, az felemeli, de a laikusok szívét viszonylag nehéz meghódítani.

Ez nem a témák sajátossága?

Cs.G.: Az is lehet. De közben más youtube-os, hasonló témájú videóknál több nullával nagyobb nézettségeket látok, olyan dolgok miatt, hogy mondjuk közönségbarátabb a betűtípus, a dizájn, akármi. Látványosabban van feldolgozva a téma, de persze ettől még nem lesz dokumentarista.

Ez azért érdekes, mert amikor a Vakondokra gondolok, nekem mindig a negyedik rész ikonikus posztere ugrik be: egy srác, kezében a kazettával.
https://vakondok4.hu/wp-content/uploads/2015/06/vakondok4_poster_web.jpg
Ott elég kidolgozott volt a dizájn. Ezek szerint nem vagytok vele megelégedve?

M.Sz.: Én tudnék Gábor meglátásaival vitatkozni.

Cs.G.: Én pedig szeretek veled vitatkozni.

M.Sz.: Amit Gábor mond, szerintem onnan jön, hogy mikor elkezdtük a vetítéseket az első résszel, azon túl, hogy volt egy háromszázfős bemutatónk, amin elámultunk, mert előtte semmilyen filmünk nem volt, ezzel pedig megtöltöttünk egy helyet, nem éreztük azt, hogy el tudjuk juttatni az emberekhez a filmet. Ingyen tettük fel Youtube-ra, akkor is megjelent pár cikk róla, de ez nem volt elég. De a negyedik résszel szerintem elértünk oda, hogy országos sajtóban is jelennek meg róla cikkek.

Van a filmeknek egy íve, az underground zenének köze volt a demoscene-hez, aminek meg a játékokhoz, de ha valaki külön-külön ül le a filmek elé sem érzi majd, hogy valami hiányzik belőlük. Ez tudatos?

Cs.G.: Nos, a Vakondokat illetően elsősorban tévéműsorban gondolkodtam és elég sok témát összeszedtem. Más kérdés, hogy ezek mennyire voltak erősek vagy gyengék.

Házaltál is vele?

Cs.G.: Igen, a Viva tévénél próbáltam ezt tető alá hozni. Végül kaptam két műsort az MTV Magyarországnál a két csatornát sugárzó Viacomtól, és ott némileg megvalósíthattam valamit a terveimből, de messze nem mindent. Ez egy egészséges üzlet volt, de így is vagy ötven témát dolgoztam ki vázlat szinten, ezeket megmutattam Szilárdnak, sok mindenről beszéltünk.

M.Sz.: Gábor mondta, hogy abban a formában, ahogy ő szerette volna, a tévéműsorból nem lesz semmi. Ekkor kérdeztem, hogy miért nem csinálunk ebből egy saját dokumentumfilmet. Én is tévéműsorokban dolgoztam, de az csak tanulási és pénzszerzési folyamatnak volt jó, mert az ember ott nem azt csinálja, amit tartalmi vagy kreatív szinten szeretne. A Vakondok-filmek úgy alakultak, hogy mi az, ami érdekel minket annyira, hogy pusztán akár csak lelkesedésből is rááldozzuk az összes spórolt pénzünket és szabadidőnket. Mindketten szeretnénk filmekkel foglalkozni, ennek nyilván a dokumentumfilmezés a legegyszerűbb módja, mert kis költségvetésből és egy kamerából is meg lehet oldani. Többek között ezért sem egy nagyjátékfilmmel kezdtük a pályát.

Nagyjátékfilmek esetén színészekkel dolgozhattok, itt viszont hétköznapi emberekkel kell beszélni, őket a lehető legkiegyensúlyozottabban bemutatni. Ez hogyan működött elsőre?

Cs.G.: Iszonyú sok forgatási nappal. Nagyon sok dolgot vettünk fel, sok emberrel és témával foglalkoztunk, és aztán ahogy visszanézi az ember ezeket a dolgokat, úgy derül ki, hogy ki tud érdekesen beszélni, ki tud egy-egy témát úgy megfogalmazni, hogy azt érdemes legyen filmvászonra vinni. Van az úgy, hogy a téma érdekes, a fickó is érdekes, de nem tud semmi újat mondani, vagy egyszerűen kilóg a sorból és nem illik a filmhez. Ezeket át kellett fésülni. Én az első résznél szkripteltem, utána már csak Szilárd csinálta a visszanézések iszonyú időigényes részét. Ha van egy stábod, ezt könnyebben megoldod, de így…

M.Sz.: Ezért készül el kétévente egy rész.

Cs.G.: Így van.

Akkor eleinte nem volt irányvonalatok, nem dolgoztátok ki, hogyan is legyen ez.

M.Sz.: Nem. Fogtunk egy kamerát, Gábor mondta, hogy ismer érdekes arcokat, aztán mentünk és forgattunk velük.

A Vakondok 2 hozta a legtöbb szakmai elismerést, külföldön is ez a legnépszerőbb epizód.
https://www.youtube.com/watch?v=Z-keHkcTZD4

Ez ma is így megy?

M.Sz.: Azért most már jóval összeszedettebbek vagyunk.

Cs.G.: Meg hát bővült az adatbank. Mikor már többszázfős kapcsolatlistád van, akikkel érdemes beszélni, van téma, akkor már lehet válogatni, vagy össze lehet rakni olyan csoportokat, amik izgalmasak lehetnek. De még ez is lehet, hogy nem működik.

M.Sz.: Úgy is mondhatnánk, hogy minden részt azért készítettünk, hogy felkészüljünk a következőre.

Milyenek a szakmai reakciók? Magyarországon most is van egy viszonylag erős játékfejlesztői szcéna, ti is beszéltetek olyanokkal, akik ebben nyakig benne vannak. Zenei rész szintén erős, demoscene talán annyira nem, de még most is vannak arcok, akik ebben mozognak. Jön visszajelzés? Ha igen, milyen?

M.Sz.: Játékfejlesztésről jött visszajelzés, de már az is egy jó jel, hogy játékfejlesztő stúdiók is támogatták pénzzel a negyedik rész Blu-ray kiadásának létrejöttét: a Neocore Games, az Invictus, a Kite Games és a Gameloft is. A második rész hozta a legnagyobb filmszakmai elismerést, mert 2012-ben beválogatták az A kategóriás Warsaw Film Festival versenyprogramjába. A Filmunió statisztikája szerint a megelőző négy évben nem volt magyar dokumentumfilm ebben a kategóriában, így ez egy nagy elismerés volt számunkra. De nyertünk a részekkel fesztiváldíjakat New Yorkban és Los Angelesben is, szóval a nemzetközi szakmai elismerés minden résszel megvolt.

Cs.G.: Ha pedig a dokumentumfilmes szakmát nézzük, nekem nagyon jól eső érzés volt, hogy mikor a második rész bemutatójáról tartottam hazafelé, Almási Tamás örvendezett a film kapcsán. Néztem a filmjeit, az eddás nagyszerűen sikerült. Ha egy példaértékű embertől kapok pozitív visszajelzést, az már nekem elég.

A harmadik rész ismét művészekkel foglalkozott, a zene és az internet viszonya sokmindent megváltoztatott.
https://www.youtube.com/watch?v=Lp7kLI-yjQw

A kapcsolataitok láthatóan megvannak. Van terv arra, hogy akár üzletileg, akár művészeti szempontból magasabb szintre emeljétek a Vakondokot? Esetleg újra bepróbálkozni a tévénél, vagy áruba bocsátani a lemezeket.

M.Sz.: Én már nem tervezek ennyire előre. Az ötödik részen túl van még egy-két téma, ami nagyon érdekel, vagy nagyon benne voltunk…

Mondasz példákat?

M.Sz.: Mondhatok, csak senki ne vegye készpénznek, hogy ebből bármi lesz. De ilyen a szerepjátékok, a fantasy, a M.A.G.U.S. világának a létrejötte. Vagy ott van az élő szerepjáték, aminek Gábor volt részese.

Cs.G.: Erre vannak táborok Magyarországon. Elmész oda és három hétig egy másik személy vagy. Én nagyon imádtam ezeket a táborokat.

Szóval kapcsolatokat építetek, kutattok, utaztok, riporterként, vágóként is helytálltok. Ezt összerakva azt mondanám, hogy marha sok időtök megy erre el. Azt mondtátok, egy film két évig készül. Hogy néz ki ez a folyamat egy átlagos héten vagy hónapban? Van bármilyen rendszer, amit alkalmaztok, vagy ahogy esik, úgy puffan?

Cs.G.: Az utómunkába muszáj rendszert vinnünk. Miután megvan az anyag, Szilárd tud rendszerben gondolkodni. De ez rajta múlik.

M.Sz.: Szerintem ez minden résznél más volt, mert mindig az aktuális magánéletünkhöz kellett igazítani. Volt olyan időszak, amikor mindkettőnknek több szabadideje volt és jobban haladtunk. Általában elmondható, hogy mikor aktívan benne voltunk egy rész készítésében, a szabadidőnk 95 százalékát erre áldoztuk. Volt két hónap, amit intenzíven megtoltunk, és amikor valami változott az életünkben, az megakaszthatta a forgatást. Utómunkánál egyszerűbb volt, mert azt jórészt én csinálom, és elég volt a saját időmmel gazdálkodnom. De nem tudtuk úgy beosztani a munkát, hogy júniusban ezt csináljuk, augusztusban meg azt, hanem mindig azzal haladtunk, amivel éppen tudtunk.

Cs.G.: A harmadik rész készítése során az események eléggé behatárolták a lehetőségeinket. Húsz vagy harminc random tripen vettél részt, hogy azokat felvedd?

M.Sz.: Hát, a nyári időszakot erre áldoztam.

Cs.G.: És a legnagyobb fesztiválokra is kijöttél velünk. Volt Balaton Sound, Sziget… ezeken a rendezvényeken egy csomó olyan dolgot is felvettünk, ami nem fért bele egyik filmbe sem, így az még mindig megvan.

Hogy megy ez most az ötödik filmnél?

M.Sz.: Most összejött az Indiegogo-gyűjtés, ami miatt nagyon hálásak vagyunk. Azért indítottuk, mert bíztunk benne, hogy van esélye, de ekkora extra bevételre nem számítottunk. Két hete kaptuk meg a pénzt az Indiegogótól, el is kezdtük az eszközök beszerzését, javarészt ezekre kell a pénz. Mellette elkezdünk neveket gyűjteni: ki tud forrásokat adni, kikkel tudunk forgatni. A nyár végéig remélhetőleg eljutunk oda, hogy mind az eszközök meglesznek, mind pedig az első körös nevek, akikkel ősszel elkezdjük forgatni az interjúkat – ezeket 2020 első negyedévének végéig szeretnénk leforgatni. Az Indiegogón azt ígértük, hogy jövő év végére összeáll a kész film. Ez egyelőre reális cél, meglátjuk, hogy a magánéletünk hogy alakul.

Cs.G.: Az a nehéz a dokumentumfilm-készítésben, hogy nem csak a mi szabadidőnk számít benne, hanem másoké is. De azt kell mondanom, majdnem az összes eddigi riportalanyunk segítőkész és rugalmas volt. Nem volt olyan, hogy hetekig üldözzünk embereket.

M.Sz.: Hát, eddig szerencsénk volt. Egy-két arc volt, aki nem vállalta.

Ha már felvállalás, a mostani témátok illegális dolgokról szól, hisz csempészet, korai számítógép-behozatal a fókusz, nem beszélve a programok illegális terjesztéséről.

M.Sz.: A 80-as és 90-es évekről beszélünk. Ezek mai szemmel illegálisnak számító dolgok. Akkor mondjuk lehet, csak ez az egy opció volt, és nem is minden volt törvényileg tilos. A 90-es évek elején a szoftverek nem élveztek másolással szembeni jogi védelmet, az első időszakban még az sem sértett törvényt, aki a piacon árult másolt szoftvert. Már felvettük a kapcsolatot olyanokkal, akik részt vettek ilyen tevékenységekben, és szívesen nyilatkoznak. Nem is jogilag lenne nekik kellemetlen, hanem inkább erkölcsileg, mondjuk a karrierjük szempontjából.

Arccal és névvel vállalják be?

M.Sz.: Már van, aki elvileg igen.

Cs.G.: Én azt tudnám tetten érni ebben az illegális dologban, hogy valahogy ártatlan az az ötszáz lemez ahhoz a tízmillió torrentes letöltéshez képest. Számokban nézve ez inkább arról szólt, hogy az embereknek kellett az adott szoftver. Ma egy csomó olyan dolgot is letöltesz, amire nincs is szükséged.

M.Sz.: Meg akkoriban máshogy nem lehetett ezekhez hozzájutni.

Cs.G.: Street Fighter nélkül 92-ben nem lehetett élni.

A Vakondok 4-et már a magyar sajtó fősodra is felkapta, hazai játékfejlesztő stúdiók is lelkesen támogatták.
https://www.youtube.com/watch?v=nOzcDPCNd_I

És számotokra mi ebben az érdekes?

Az, hogy miként oldották meg lelkes fiatalok az állam és mindenféle szerv segítsége nélkül azt, hogy Magyarországon az otthoni számítástechnika elterjedjen. Be tudták hozni a számítógépeket innen-onnan, de nem volt hozzájuk szoftver. Kimentek Ausztriába, vettek a géphez két kazettát és annyi. Nem tudtak máshonnan szeretni, csak azoktól, akik elkezdték feketén importálni a játékokat.

Az állam erről tényleg nem tudott, vagy egyszerűen félrenézett?

Cs.G.: Nem értették, hogy ez mi.

M.Sz.: Akivel én beszéltem – és ez most nem reprezentatív, mert még nem kezdtünk el forgatni –, nem tudott arról, hogy bármennyire is figyelték volna a kalózokat. Az elején, mármint. Később aztán jött a BSA és a többi szervezet, és onnantól ez egy másik kérdés volt. De nem jutott el az illetőhöz olyan információ, hogy akár csak figyelték volna azokat, akik nagyüzemben másolják ezeket a szoftvereket. Majd kiderül, ha elkezdjük a forgatást, remélhetőleg lesz olyan ember, aki be tud számolni erről is.

Cs.G.: Bemegyünk a börtönbe és megnézzük, van-e ilyen 30-40 éves büntetést töltő számítógépes kalóz.

Az a 300 ember, aki támogatta a Vakondok 5 kampányát, milyen arányban tette? Volt meglepő támogató?

M.Sz.: Abszolút. Amikor összeraktam a támogatói csomagokat, a kisebb összegűektől vártam nagyobb bevételt. Úgy kalkuláltunk, hogy tegyünk mögéjük valamit, ami a támogatóknak is érték. Nem tudunk sokat felajánlani, de legalább kapjanak, mondjuk, máshol nem látható extra anyagokat. Ez nekünk se kiadás, legfeljebb idő, és ők is érzik, hogy pluszt adunk. Így került be a 150 dolláros tétel, ami azt jelenti, hogy a támogató többek között statisztaként is bekerül a filmbe. Beállítottam, hogy legfeljebb öt ilyen csomag legyen, mert ha jön száz támogató, őket értelemszerűen nehezen tesszük bele a Vakondokba. Aztán jött a meglepetés: ez az öt csomag az első két napban elfogyott. Ekkor beleraktunk még ötöt, de az is elment napokon belül – eléggé ledöbbentünk. Persze, sokan örülnek, hogy belekerülhetnek egy filmbe, de ez már nem egy kávé ára. A másik meglepetés az 500 dolláros produceri csomag. Ebből is ötöt raktam a kampányba, és mindet megvették. Öt ember úgy gondolta, szívesen beszáll a Vakondokba 500 dollárral.

Magyarok?

M.Sz.: Igen, mind magyar.

Cs.G.: Tényleg?

M.Sz.: Igen.

Ez neked is új volt?

Cs.G.: Igen, nem is néztem.

M.Sz.: Sokat ehhez sem tudtunk felajánlani. Nyilván megkap minden mást, amit a kisebb támogatók is, kiírjuk az illető nevét a stáblistára, mint producer, és kilátogathat a forgatásokra, ha van kedve. De ez megint csak egy jelképes dolog, és öt embernek ennyi elég volt. Talán fontosnak tartják a témát, szívesen látnák feldolgozva. 10 ezer dollár volt a kitűzött cél, ennek közel felét, 4500 dollárt ezek a nagy összegű támogatók adták össze. Persze a teljes összeghez kellettek a kicsik is.

Az ötödik rész is ingyenes lesz?

M.Sz.: Az ilyen rétegtartalmak esetén nem látom létjogosultságát Magyarországon annak, hogy pénzt kérj érte. Arra legalábbis nem, hogy megnézzék a filmet. Arra, hogy elkészüljön, adtak pénzt. Inkább azt támogatják az emberek, hogy létre tudjon jönni valami. Ha már van egy kész termék, néhány száz, maximum ezer ember fizet érte, mondjuk, ezer forintot, hogy letöltse és megnézze. És nyilván ezzel is össze lehet szedni pár százezer vagy millió forintot, de ez nem elég ahhoz, hogy két évet dolgozzunk rajta egy kétemberes stábként. Nem ad hozzá annyit, hogy azt mondjam: megéri, kérünk ezért is pénzt. A negyedik részt nemzetközi szinten megpróbáltuk értékesíteni. Vimeóra felraktuk, egy csomó extra anyaggal kiegészítve 8-10 dollárért lehet letölteni, de nem volt büdzsé rá, hogy hirdessük. Beírogattuk fórumokra meg Facebook-csoportokba, így adtunk el száz példányt a Vimeón, amiből lett kábé 800 dollár adózás előtti bevétel. Nehezen megy, de megpróbáltuk.

Cs.G.: Amikor már nem fog érdekelni minket, majd jönnek nagy összegek.

M.Sz.: Lehet, de nekem a Vakondoknál már nem is célom, hogy bármilyen szinten profitot termeljen.

Cs.G.: Nekem az első rész idejében volt egy idevágó ötletcsomagom, amit a merchandise függönye mögött képzeltem el. Vakondokhoz kapcsolódó zenei válogatás, a filmben feltűnő művészek által illusztrált pólók. Tehát a filmekkel kapcsolatos termékekkel támogattuk volna a művészeket és a filmet. De mikor szembesültem vele, hogy ez milyen energiákat igényel – a pólónyomtatás költségei, a művészek egyedi munkáinak begyűjtése és ösztönzése, saját zenék megrendelése új megjelenésekkel –, letettem róla, mert sokkal bonyolultabb helyzet, mint elsőre hittem. Persze mindez még egyszer megtörténhet.

AZ 1,6 MILLIÁRD DOLLÁROS FÜGGVÉNYHÍVÁS
Hogyan bénította meg a világot egyetlen kódsor? Miért nem szabad feltételezésekre építeni kritikus infrastruktúrát? A Cloudflare-incidens technikai elemzése.
Ferenc Frész | Nov 20, 2025

https://www.cyberthreat.report/p/az-16-milliard-dollaros-fuggvenyhivas

2025. november 18-án, a globális digitális infrastruktúra egyik legsúlyosabb üzemzavara rázta meg az Internetet, amikor a Cloudflare, a világ vezető felhőszolgáltatója és kiberbiztonsági vállalata, kiterjedt szolgáltatáskiesést szenvedett el. Az incidens, amely magyar idő szerint a déli órákban kezdődött és több órán át tartott, alapjaiban rengette meg a modern web működésébe vetett bizalmat, elérhetetlenné téve a világháló legfontosabb szolgáltatásainak jelentős részét.

A leállás nem kímélte a kritikus pénzügyi rendszereket, a mesterséges intelligencia platformokat (köztük az OpenAI ChatGPT-jét), a közösségi média óriásait (X, Discord), valamint a magyarországi digitális ökoszisztéma kulcsszereplőit sem. Bár a kezdeti tünetek – a tömeges 5xx hibák és a hálózati timeoutok – egy koordinált kibertámadás képét vetítették előre, a mélyreható vizsgálatok egy sokkal prózaibb, ám mérnöki szempontból annál tanulságosabb okra derítettek fényt: egy belső, rutinjellegű adatbázis-konfigurációs hiba váltotta ki a katasztrófát.

A Cloudflare helye a digitális értékláncban

A 21. századi internet működése elképzelhetetlen olyan láthatatlan óriások nélkül, amelyek a háttérben biztosítják az adatforgalom gyorsaságát, biztonságát és megbízhatóságát. Ezen ökoszisztéma egyik legmeghatározóbb szereplője a Cloudflare.

Infrastrukturális kritikalitás és piaci kitettség

A Cloudflare nem csupán egy tartalomszolgáltató hálózat (CDN), hanem a web immunrendszere. A vállalat szolgáltatásai közé tartozik a weboldalak gyorsítótárazása, a DNS-feloldás, a DDoS-támadások elleni védelem, valamint a Zero Trust biztonsági megoldások. Piaci részesedése és befolyása óriási: becslések szerint a világ összes weboldalának mintegy 20%-a, a leglátogatottabb 10 000 webhelynek pedig közel egyharmada támaszkodik közvetlenül a Cloudflare infrastruktúrájára. Ez a fajta koncentráció, bár hatékonyságnövelő, komoly rendszerszintű kockázatot hordoz.

A vállalat hálózata globálisan elosztott, több mint 125 országban több száz adatközpontot üzemeltet. Ez az architektúra teszi lehetővé, hogy a felhasználói kéréseket a fizikai helyükhöz legközelebb eső szerverek szolgálják ki, minimalizálva a látenciát. Ugyanakkor ez a struktúra azt is jelenti, hogy egy központi konfigurációs hiba képes a fény sebességével terjedni a hálózaton, globális szintű digitális bénulást okozva. Amikor a Cloudflare eltüsszenti magát, az internet jelentős része megfázik. Jelen esetben azonban nem csupán megfázásról, hanem az életfunkciók átmeneti leállásáról beszélhetünk.

A Cloudflare szerepe különösen kritikus a kiberbiztonságban. A vállalat reverse proxy szolgáltatása elrejti az ügyfelek eredeti szervereinek IP-címét, így a támadók nem tudják közvetlenül célba venni azokat. Ez a védelmi réteg vált november 18-án áthatolhatatlan falból átjárhatatlan akadállyá: ahelyett, hogy a támadásokat szűrte volna, a legitim forgalmat is blokkolta.

Az incidens előzményei: A biztonság paradoxona

Ironikus módon az incidens gyökere egy biztonsági és megbízhatósági fejlesztésben keresendő. A Cloudflare mérnökei folyamatosan dolgoznak rendszereik ellenálló képességének növelésén. A kérdéses időszakban a ClickHouse adatbázis-fürtön végeztek karbantartást. A ClickHouse egy nagy teljesítményű, oszloporientált adatbázis-kezelő rendszer, amelyet a Cloudflare masszív mennyiségű logadat elemzésére és a Bot Management rendszer támogatására használ.

A beavatkozás célja az volt, hogy javítsák az elosztott lekérdezések biztonságát és megbízhatóságát azáltal, hogy szigorítják és explicitebbé teszik a hozzáférési jogosultságokat. Ez a fajta proaktív karbantartás elengedhetetlen egy ilyen léptékű rendszernél. A mérnöki csapat szándéka a rendszer robusztusságának növelése volt, nyilván nem annak destabilizálása. Ennek ellenére ebben az esetben a jogosultságok megváltoztatása egy olyan rejtett interakciót indított el az adatbázis-rétegek között, amelyre senki sem számított.

A hiba elemzése és a láncreakció

Az incidens technikai lefolyása a modern szoftvermérnöki katasztrófák iskolapéldája, ahol több, önmagában talán kezelhető tényező – egy adatbázis-konfiguráció, egy hiányzó validáció, és egy agresszív hibakezelési stratégia a kódban – együttállása vezetett a rendszerösszeomláshoz.

A nulladik beteg: A ClickHouse jogosultságmódosítás

A láncreakció UTC idő szerint 11:05-kor (közép-európai idő szerint 12:05) indult. A Cloudflare DevOps csapata egy rutinfrissítést telepített a ClickHouse klaszterre. A módosítás lényege az volt, hogy megváltoztatták, hogyan férhetnek hozzá a lekérdezések a különböző adatbázis-táblákhoz.

A probléma forrása az volt, hogy az új jogosultsági beállítások mellett egy bizonyos típusú, metaadatokat lekérdező query nemcsak a kívánt eredményeket adta vissza, hanem véletlenül hozzáférést kapott egy r0 jelölésű, alacsonyabb szintű replikációs táblához is. Ez a tábla az elosztott lekérdezések működéséhez szükséges alapadatokat tartalmazta.

Amikor a Bot Management rendszer lekérdezte a konfigurációs adatait, a módosított jogosultságok miatt a query eredményhalmaza szennyezetté vált. A rendszer minden egyes kért adatsort kétszer kapott meg: egyszer a normál táblából, egyszer pedig a replikációs táblából. Az adatbázis nem dobott hibát, a lekérdezés szintaktikailag helyes volt, és az eredmény is érvényesnek tűnt az adatbázis szemszögéből.

A kövér fájl jelenség: A méret a lényeg

A Cloudflare Bot Management rendszere gépi tanulási modelleket használ a bejövő forgalom elemzésére és a botok kiszűrésére. Ez a rendszer dinamikusan működik: a szabályokat és paramétereket rendszeresen frissítik. Ezeket a paramétereket egy konfigurációs fájlba írják ki, amelyet a ClickHouse-ból generálnak újra körülbelül 5 percenként.

Normál üzemmenetben ez a konfigurációs fájl körülbelül 60 különböző paramétert tartalmaz, amelyek alapján a rendszer pontozza a látogatókat. A duplikáció következtében azonban a generált fájl mérete hirtelen a duplájára nőtt. A paraméterek száma meghaladta a 200-at. A rendszerben nem volt olyan validációs lépés a fájlgenerálás után, amely ellenőrizte volna a kimeneti fájl méretét vagy a benne lévő elemek számát. A kövér fájl így akadálytalanul bekerült a terjesztési csatornába.

A Cloudflare infrastruktúrája rendkívül hatékony a tartalomterjesztésben. Amint a fájl elkészült, a belső mechanizmusok azonnal elkezdték replikálni azt a világ összes adatközpontjába. Percek alatt a hibás konfiguráció eljutott Tokiótól San Franciscóig, Londontól Budapestig minden szerverre.

Rust, memória-allokáció és az unwrap() pánik

A dráma következő felvonása a Cloudflare edge szerverein játszódott le, ahol az új generációs, FL2 névre keresztelt proxy motor futott. Az FL2-t Rust nyelven írták, amely az iparágban a memóriabiztonságáról és megbízhatóságáról híres. A Rust egyik alapelve, hogy fordítási időben kikényszeríti a memóriakezelési szabályokat, elvileg lehetetlenné téve az olyan klasszikus hibákat, mint a null pointer dereferencia vagy a buffer overflow.

Azonban a Rust sem véd meg a logikai hibáktól. Az FL2 motor Bot Management moduljának kódjában a fejlesztők egy hard limitet állítottak be a kezelhető konfigurációk számára. Ez a limit 200 volt. A döntés mögött teljesítményoptimalizálási okok álltak, a memóriát előre allokálták a gyorsabb működés érdekében, és mivel a gyakorlatban sosem használtak 60-nál több feature-t, a 200-as limit bőségesnek tűnt.

Amikor a proxy motor megpróbálta betölteni a kövér fájlt, amely immár több mint 200 elemet tartalmazott, a kód egy kritikus elágazáshoz ért. Ahelyett, hogy a program egy kezelt hibaüzenettel elutasította volna a fájlt és visszatért volna az előző verzióhoz, a kódban egy Result::unwrap() hívás szerepelt.

Az unwrap() szemantikája

A Rust nyelvben a hibakezelés a Result<T, E> típuson alapul, amely vagy egy sikeres értéket (Ok(T)), vagy egy hibát (Err(E)) tartalmaz. Az unwrap() metódus egy kényelmi funkció: ha az eredmény Ok, visszaadja az értéket. Ha viszont Err, a program azonnal pánikba esik (panic), és a futó szál (thread) leáll.

// Pszeudókód a hiba illusztrálására
let features = load_features_from_file(file);
// A fejlesztő feltételezése: “Ez sosem fog elromlani, a fájl mindig jó.”
let valid_features = features.unwrap(); // ITT TÖRTÉNT A BAJ

A jelentések szerint a fejlesztők explicit módon úgy döntöttek, hogy ezen a ponton a pánik a megfelelő viselkedés, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyták a hiba lehetőségét, bízva a bemeneti adatok integritásában. Amikor a limit túllépése miatt a függvény hibát dobott, az unwrap() aktiválódott, és az FL2 folyamat összeomlott.

A dominóhatás és a fűrészfog-mintázat

Mivel az FL2 proxy motor kezeli a bejövő HTTP kéréseket, annak összeomlása azt jelentette, hogy a szerverek nem tudták kiszolgálni a forgalmat. A látogatók 5xx (Internal Server Error) hibaüzeneteket kaptak.

A helyzetet súlyosbította a rendszer automatikus újraindulása és a konfigurációs fájl ciklikus frissítése.

1) A proxy összeomlott.

2) A felügyeleti rendszer (watchdog) észlelte a leállást és újraindította a folyamatot.

3) Az újraindult folyamat ismét megpróbálta betölteni a hibás fájlt, és újra összeomlott.

4) Közben, mivel a ClickHouse-ban a hiba az elosztott lekérdezések természetéből adódóan nem mindig jelentkezett minden egyes generálásnál (néha a lekérdezés olyan node-ra futott, ahol nem volt duplikáció), a rendszer néha jó fájlt kapott, és rövid időre helyreállt.

Ez a jelenség egy fűrészfogas mintázatot eredményezett a hibagörbén: a szolgáltatás elérhetősége drasztikusan ingadozott, hol teljesen leállt, hol rövid időre visszatért, ami még nehezebbé tette a diagnosztikát a külső megfigyelők és a mérnökök számára.

A leállás globális és lokális következményei

A technikai hiba pillanatok alatt vált globális krízissé. A leállás nem válogatott: érintette a szórakoztatóipart, a pénzügyi szektort, a kritikus infrastruktúrát és a mindennapi kommunikációt.

Globális szolgáltatások megbénulása: Amikor a digitális élet megáll

A leglátványosabb hatást a nagy felhasználói bázissal rendelkező platformok leállása jelentette.

*** Mesterséges Intelligencia: Az OpenAI ChatGPT-je, a Claude (Anthropic) és más AI-szolgáltatások teljesen elérhetetlenné váltak. A felhasználók világszerte Access Denied vagy timeout üzenetekkel szembesültek. Mivel az AI eszközök mára integrálódtak a munkafolyamatokba (kódolás, tartalomgyártás), a kiesés azonnali produktivitás-csökkenést okozott.

*** Közösségi Média: Az X (Twitter), a Discord, a Reddit és számos más közösségi platform működése akadozott. A képek nem töltődtek be, az üzenetek nem mentek át, a hírfolyamok nem frissültek.

*** SaaS és E-kereskedelem: A Shopify, a Canva, a Salesforce és más üzleti alkalmazások leállása közvetlen bevételkiesést jelentett a vállalkozásoknak. A felhasználók nem tudtak fizetni, számlázni vagy hozzáférni az adataikhoz.

A pénzügyi szektor veszteségei: Milliárdos károk

A pénzügyi piacokon az idő pénz, a másodperc tört része alatt bekövetkező késés vagy leállás pedig dollármilliókba kerülhet. A Finance Magnates részletes elemzése sokkoló számokat tárt fel.

A jelentések szerint a háromórás kiesés alatt a Forex és CFD brókerek (pl. Monaxa, Skilling, Xtrade) kereskedési volumene drasztikusan visszaesett. A becsült 1,58 milliárd dolláros kiesés a havi kereskedési volumen mintegy 1%-át tette ki, ami közvetlenül megjelenik a bevételek csökkenésében is. A kisebb brókerek 360 millió, a nagyobbak akár 3 milliárd dolláros forgalomkiesést is elszenvedhettek. A brókerek weboldalai Internal Server Error üzenettel fogadták a pánikba esett befektetőket, akik nem tudták zárni a pozícióikat egy volatilis piacon.

A kriptovaluta-piacon a központosított tőzsdék (Coinbase, BitMEX) és a blokklánc-felfedezők (Arbiscan) leállása újraélesztette a vitát a decentralizáció fontosságáról. Vitalik Buterin, az Ethereum társalapítója által korábban megfogalmazott Trustless Manifesto elvei új értelmet nyertek: amíg a decentralizált protokollok (DeFi) működéséhez központosított közvetítők (Cloudflare) szükségesek a frontend kiszolgálásához, addig a valódi decentralizáció csak illúzió marad.

A leállás magyarországi vonatkozásai

Magyarország sem maradhatott ki a globális összeomlásból. A hazai digitális tér jelentős szereplői használják a Cloudflare szolgáltatásait, így a hatások azonnal érezhetőek voltak.

*** Média és Tájékoztatás: A vezető online hírportálok, mint a Telex, a 444.hu és a Népszava, Mandiner elérhetetlenné váltak. Az olvasók nem tudták elérni a híreket, ami egy információs vákuumot hozott létre a déli órákban. A szerkesztőségek számára ez nemcsak presztízsveszteség, hanem konkrét hirdetési bevételkiesés is volt.

*** Kritikus Infrastruktúra: Bár a magyar bankrendszer, telekommunikációs rendszer magja zárt hálózatokon fut, a publikus internet felé nyitott felületek (netbanki belépőoldalak, tájékoztató site-ok, külső szolgáltatások) némelyike lassulást vagy elérhetetlenséget produkált.

*** Felhasználói Élmény: A magyar internetezők tömegesen tapasztalták, hogy kedvenc oldalaik nem töltődnek be. A Downdetector magyar szekciója is elérhetetlen volt egy ideig, ami ironikus helyzetet teremtett: nem volt hol megnézni, hogy miért nincs internet.

A helyreállítás krónikája és az incidenskezelés

A Cloudflare reakcióideje és a transzparenciája példaértékű volt, még ha maga a hiba elkerülhető is lett volna. Az alábbi idővonal (UTC idő szerint) bemutatja a kármentés lépéseit.

11:05: A végzetes ClickHouse frissítés végrehajtása.

11:20: A Bot Management rendszer legenerálja az első hibás, túlméretezett konfigurációs fájlt.

11:28: A Cloudflare monitoring rendszerei (és a mérnökök telefonjai) felrobbannak: tömeges 5xx hibák a hálózaton.

11:30: Külső monitoring cégek (Cisco ThousandEyes) észlelik a globális kiesést. A Twitter (X) megtelik panaszokkal.

11:48: A Cloudflare hivatalosan elismeri a problémát a státuszoldalán.

13:05: A mérnökök (megkerülő megoldásokat alkalmaznak: bizonyos kritikus szolgáltatásokat (Workers KV, Access) átirányítanak, vagy kikapcsolják a hibás modulokat, hogy legalább részlegesen helyreálljon a forgalom. Ez javulást hoz, de nem oldja meg teljesen a problémát.

14:24: A jó fájl generálása helyett a mérnökök manuálisan leállítják a konfigurációs frissítések terjesztését, megakadályozva a hiba újratermelődését.

14:30: Sikeresen visszaállítanak egy korábbi, ismert jó állapotú konfigurációs fájlt a rendszerbe. A proxy motorok stabilizálódnak, a forgalom visszatér.

17:06: Minden rendszer, beleértve a háttérszolgáltatásokat és a naplózást is, teljes kapacitással, hibamentesen üzemel. Az incidens hivatalosan lezárva.

A vállalat vezérigazgatója, Matthew Prince, még aznap este részletes blogbejegyzésben kért bocsánatot, és vállalta a felelősséget. “Tudjuk, hogy ma cserbenhagytuk önöket” – írta, hangsúlyozva, hogy a hiba fájdalmas volt a csapat minden tagja számára.

A centralizáció dilemmája

Az incidens újra fókuszba helyezte az egypontos hiba (Single Point of Failure - SPOF) problémáját. Amikor a Cloudflare, az AWS vagy az Azure leáll, velük együtt dől a dominó.

A Cloudflare gyors helyreállítása és transzparenciája dicséretes, de a közel 1,6 milliárd dolláros kár és a globális bizalomvesztés intő jel. A technológia fejlődésével a rendszerek komplexitása nő, és ezzel együtt a hasonló események valószínűsége is. A november 18-i leállás emlékeztető arra, hogy az internet, bár robusztusnak tűnik, valójában egy törékeny egyensúlyon alapul, amelyet egyetlen rossz konfigurációs sor is felboríthat.

Előzmény

Magyar fejlesztők újdonságai a LibreOffice 24.2-ben

Letölthető Windows (Intel, AMD és ARM), macOS (Apple és Intel) és Linux operációs rendszerekre a LibreOffice irodai programcsomag új 24.2-es kiadása, amely verziószámában már az új naptár alapú számozási sémát követi (ÉÉ.H). Nemcsak a verziószám, hanem a program is jelentősen megújult: a több száz hiba- és regressziós javítás mellett az eddig is kiemelkedő MS Office interoperabilitás további új képességeket kapott, többek között magyar fejlesztők munkájának köszönhetően. Ezekből két nagyobb fejlesztést kiemelve:

Vajna Miklós folytatta a DOC/DOCX formátum lebegő többoldalas táblázatainak megvalósítását a Writerben...

Bővebben:
http://libreoffice.hu/magyar-fejlesztok-ujdonsagai-a-libreoffice-24-2-ben/

Amelyik a verziószámában már az új naptár alapú számozási sémát követi (ÉÉ.H),
-- az a Fresh
amelyik a régi számozást követi.
-- az a Still kódnevű.

Az új kibertörvény célja a nyílt forráskódú biztonság javítása a kormányzatban

A 2022-es nyílt forráskódú szoftvertörvény számos olyan tevékenységet ajánl, amelyek hagyományosan a nyílt forráskódú programirodák (OSPO) felelősségi körébe tartoznak. Például az OSPO felelőssége, hogy meghatározza, milyen nyílt forráskódú kockázatok elfogadhatók egy alkalmazás esetében, és milyen környezetben kerül telepítésre – jegyezte meg.

„Bár sok minden tetszik az S.4913-ban, a tény, hogy nincs szó arról, hogyan tesztelték a nyílt forráskódú szoftvereket, aggasztó. Sok olyan szoftverfejlesztési gyakorlat létezik, amely gyengeségeket okozhat a szoftverekben, és néhány programozási nyelvtől függ” – bírálta Mackey a javasolt jogszabályt.

„A valóság az, hogy a nyílt forráskódú szoftverek karbantartóira már most is óriási teher nehezedik, hogy lépést tartsanak az innováció és a termelékenység ütemével, amely az ökoszisztémában prioritást élvez, és egyre nagyobb szükség van az erősebb biztonsági protokollokra” – mondta Lorenc a LinuxInsidernek.

Több forrásra és kormányzati támogatásra van szükség, egy papírra vetett szabályozáson keresztüli kényszerű változtatás a tényleges változáshoz nem elegendő – tette hozzá.
https://www.linuxinsider.com/story/new-cyber-bill-aims-to-fix-open-source-security-in-government-176676.html