A Google a kereséseink alapján már eddig is képes volt rögzíteni személyiségünk, érdeklődési körünk apróbb részleteit, a tavaly elindított Google Latitude legújabb fejlesztéseivel pedig már azt is megoszthatjuk a webes szolgáltatóval, hogy merre jártunk. Élesben is teszteltük, hogyan működik az önkéntes Nagy Testvér.

A Google Latitude (neve a szélességi fok angol megnevezéséből ered) szolgáltatás lényege, hogy az okostelefonnal rendelkező felhasználók a Google Maps térképszolgáltatáson keresztül képesek megosztani aktuális helyzetüket automatikusan vagy akár manuálisan is. A megosztáshoz használt koordináták forrása lehet a GPS-vevő, a mobiltornyokból jövő cellainformáció, illetve akár a Google által korábban már egy adott helyhez besorolt Wi-Fi hálózat is.

Természetesen a GPS-vevővel készült lenyomatot  nem számítva a helymeghatározás messze nem lesz pontos, hiszen a Wi-Fi több száz méteres körben tévedhet, a cellainformációval pedig 40 kilométeres eltérést is tapasztaltunk a teszt során. Ha valaki minden lépését pontosan regisztrálni szeretné, vagy egy adott utazás pontjait szeretné egyszerűen megörökíteni, akkor mindenképp be kell kapcsolni a GPS-t, ez viszont gyorsan lemerítheti a mobil akkumulátorát.

Nem túl részletes, de ha kell pontos

Cserébe átlagosan 8-9 percenként a Google Maps lejelenti pontos tartózkodási helyünket a Google szerverei felé, ezeket a jelentéseket a Latitude Location History összefűzi, s később visszajátszható minden egyes lépésünk. A Location History a beérkező adatokat megpróbálja értelmezni is, s univerzális minták alapján elkezdi csoportosítani azokat.

A Latitude szolgáltatás alapesetben ki van kapcsolva, ahhoz, hogy a Location History-t elérje valaki, több lépcsős procedúrán kell átesnie. Először is a mobiletelefonján a Google Maps alkalmazásban csatlakozni kell a Latitude programhoz a felhasználási feltételek elfogadása, illetve a Google-fiók beállítása után. Majd a webes felületen keresztül külön engedélyezni kell az extra szolgáltatásokat, mint amilyen a Location History is.

Az aktiválás után pár napig, hétig csak gyűjti az adatokat a Google, addig nem is lehet semmit csinálni a weben keresztül, így a kipróbálás nem csak a sok biztonsági korlát miatt bonyolult, hanem amiatt, is, hogy nem lehet egyből nekiesni a szolgáltatásnak. A HWSW természetesen kivárta a 2-3 hét melegedési időszakot, s ezt követően vizsgáltuk meg, hogy mi is történik adatainkkal a Google kezében.

Első lépésként a Google megállapítja, hogy hol lakunk, s hol dolgozunk. Ez nem meglepő módon úgy történik, hogy ahol általában az éjszakát töltjük reggelig, az az otthonunk, ahol pedig  munkanapokon tartózkodunk, az a munkahelyünk. Az olyan helyek, amik ezektől távolabb vannak, de időnként megjelenünk ott és ott is maradunk egy ideig, azok a szórakozóhelyek, vagy egyéb szabadidős tevékenységek helyszínei lesznek. Ez a három alapegység, s néhány hét elteltével külön statisztikában látszik, hogy melyik élethelyzetre mennyi időt szánunk az életünkből, mennyire igaz ránk a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás.

Nem menekülhetsz, maximum pár utcányit

A teszt során vegyesen volt be- és kikapcsolva a GPS, de ennek ellenére az otthon és a munkahelyen töltött időt teljesen precízen sikerült meghatározni. A két helyszínt földrajzilag is pontosan belőtte a szolgáltatás, igaz kikapcsolt GPS mellett néha 1-2 utcával arrébb sorolt a rendszer, de a statisztikában mégis úgy látszott hogy épp otthon vagyok, vagy épp dolgozom. Így a Google már pontosan tudja, hol található a HWSW szerkesztőség, illetve hol hajtom álomra fejem minden nap.

Egyes sajtótájékoztatók helyszínét is sikerült eltalálnia a Latitude Location Historynak. Amikor bekapcsolt GPS-szel vágtam neki egy napnak, a pozícióm pontos küldésével és a Google Maps Local Businesses adatbázisának használatával pontosan meg tudta mondani, hogy melyik hotelbe, étterembe mentem be. Amennyiben ilyen pont nem állt rendelkezésre, vagy épp egy lakóövezetben tartózkodtam, akkor csupán az utcát és házszám intervallumot jegyzett meg. Viszont kikapcsolt GPS-szel, főleg a ritkán lakott, azaz mobiltornyokkal is szerényebben felszerelt vidékeken elég pontatlanul működött a naplózás.

A Balaton-parton néha azt regisztrálta a Latitude, hogy az északi és a déli part között oda-vissza ugráltam, néha megállva a tó közepén. Valójában az északi parton tartózkodtam, de köztem és a legközelebbi mobiltorony között egy hegy és több épület volt, míg a déli parti tornyok jeleit a vízfelszín szépen visszaverte, ezért azokhoz a tornyokhoz kapcsolódott a telefonom.

Előfordulnak hibák

Amikor Wi-Fi alapján dolgozik, akkor néha egészen irreális helyszíneket társít a helyzetünkhöz a szolgáltatás. Ez abból adódik, hogy esetenként a Wi-Fi hotspot helye pontatlanul van eltárolva, vagy éppen kizárólag IP-cím alapon lőtte be a helyét, ami pedig Magyarországon a szolgáltatók fura IP-kiosztási gyakorlata miatt szinte egyáltalán nem működik. Ezen felül a Latitude-ról nem szabad elfelejteni, hogy továbbra is egy béta szolgáltatás, így bármilyen okból kifolyólag előfordulhat hibás helymeghatározás.

Az adatgyűjtés viszont folyamatos, akár el is lehet róla feledkezni, az eredményt viszont kizárólag a weben keresztül lehet megszemlélni. Már az aktiválás során is többször bizonyságot kell tenni arról, hogy tényleg be akarjuk kapcsolni a History funkciót, viszont a használat során is minden egyes alkalommal be kell ütni a Google-fiókunk jelszavát a belépésnél.

A Google ez alkalommal teljesen komolyan veszi a biztonságot és a személyes adatok védelmét. Ezek a módszerek persze inkább csak látszatvédelmet nyújtanak, de legalább azok a szituációk elkerülhetőek, amikor a számítógépet fizikai hozzáféréssel rendelkező féltékeny pár digitális ellenőrzést tart.

Jó alibi, de ki lehet játszani

Igaz a rafinált felhasználó élhet azzal a lehetőséggel, hogy egyszerűen kilövi a Google Maps alkalmazást a mobilján futó alkalmazások közül a rögzíteni nem kívánt időszakban, vagy egyszerűen kikapcsolja a mobilját. Ha mégis becsúszik egy hiba, akkor utólag a webes felületen keresztül is el lehet távolítani egyes pontokat. Arra viszont nincs lehetőség, hogy meglévő pontokat módosítsunk, így akár közvetett alibiként is szolgálhat a Google szolgáltatása. Kétséges, hogy ezt egy bíróság például elfogadná bizonyítékként, de valamennyit biztos számít, hiszen meghamisítani nem nagyon lehet, hacsak valakit meg nem kérünk, hogy a mi Google-fiókunkkal bejelentkezve, de saját okostelefonjával mászkáljon a világban.

A jelenlegi béta állapotban elérhető funkciók közül nem találunk egy igazán hasznos szolgáltatást sem. Ha egy túrát, nyaralást szeretnénk rögzíteni, akkor arra ott vannak a letölthető GPS-naplózó  programok, vagy a pár ezer forintért kapható különálló, egyszerű GPS-loggerek. A Location History  bekapcsolásakor azt ígéri, hogy tendenciákat rajzol szokásainkból, de valójában csak a munka, pihenés, szórakozás arányait mondja meg, amit talán magunk is jól tudunk. Kikapcsolt GPS-szel ráadásul pontatlan, bekapcsolt GPS-szel pedig gyorsan lemeríti a mobil akkumulátorát. A megjelenítés is kissé korlátozott, hiszen maximum 500 egymást követő pontot képes megjeleníteni a Google Maps felületen keresztül, ami többnyire csupán néhány nap. Egy egész nyarat pedig már érdekes lenne megnézni, hogy mennyire sikerült felfedezni Magyarországot vagy éppen Európát.

Élmények megőrzésre

Ezt maximum úgy lehet megtenni, hogy külön-külön exportáljuk ötszázasával a pontokat, majd egy nagy térképben egyesítjük őket. Az emlékezetes nyomvonalakat a webes felületen keresztül egyszerűen ki lehet menteni szabványos KML formátumban, ami aztán Google Earth-ben, Maps-ben vagy bármilyen navigációs programban újra használható. Hagyományteremtő zarándokoknak még jól jöhet. A nemkívánatos pontokat külön-külön is lehet törölni, továbbá egy időintervallumon belül az összeset, vagy az összes rögzített adatot egyben is. Fontos, hogy a szolgáltatás deaktiválásával még nem törlődik a napló, azt külön kell megtenni.

Az egyetlen érdekes szolgáltatási a Google Location Alerts, ami értesítést küld akkor, ha ismerőseinkkel egy környéken járunk, kivéve ha az mindkettőnk szokásos tartózkodási helyén és a szokásos időben történik. Tehát a munkatársaink, környéken dolgozók, szomszédok és háztartáson belüliek közelsége nem ér riasztást, de ha a belvárosban sétálva a környéken jár egy vidéki barátunk, akkor igen. Ez egészen ötletes dolog lenne, viszont a Google Latitude túlzott pontossága és automatizmusa miatt nem valószínű, hogy nagy tömegek kezdenék el megosztani mindenkivel pozíciójukat. A Latitude inkább arra való, hogy a közeli barátokkal vagy az éppen egy közös nyaraláson lévőkkel tudjuk tartani a kapcsolatot. Így viszont sosem áll majd rendelkezésre olyan kontaktlista, ami életet lehelne az Alert funkcióba.

Félelem és reszketés bárhol

A Latitude, illetve a Location History sokakban már csak az elmesélés alapján is borzongást keltett. Valóban félelmetes egy térképen pontokba szedve látni, hogy hol voltunk, majd egy play gomb lenyomása után végignézni, ahogy szó szerint lepereg előttünk az életünk. Félelmetes látni, hogy a beleegyezésünkkel ugyan, de mennyire precíz adatokat képes gyűjteni egy távoli szolgáltató is rólunk csupán a mobilunk segítségével. És félelmetes belegondolni, hogy mi lenne, ha mindez tudtunk nélkül történne. Éppen a téma érzékenysége miatt emelte a szokásosnál jóval magasabbra a biztonsági és privát szféra védelmének léceit a Google, s nyomatékosan ismételgeti, hogy minden itt lévő adat köztünk és közte marad.

A paranoia már önmagában elég lenne ahhoz, hogy sebtiben kikapcsoljuk a szolgáltatást, ha egyáltalán valakinek eszébe jutott aktiválni, de azzal együtt, hogy praktikus értelme szinte nincs is az egésznek, egészen komolyan nem ajánlom senkinek. A cikk befejezésével együtt magam is kipróbálom a History teljes törlése és a szolgáltatás deaktiválása menüpontokat.

(forrás: hwsw.hu)