Vágjunk itt egy kis rendet, mert kezd elszaladni a ló a linkmegosztogatásokkal. Vegyük sorra, mi mire jó.

Google Reader. A Google feedolvasója kifejezetten arra van, hogy az ember kiloszámra olvasson híreket. Turkáljon, csemegézzen, másodpercenként váltson témák között. Itt elsősorban olyan tartalmakat érdemes megosztani, melyek valóban hírek, számítanak, azt gondoljuk, hogy érdekelheti ismerőseinket és a világot. Lehet tolni kilóra, senkit nem fog zavarni. Plusz van a "send to" funkció, ami azért jó, mert a híráramlat szebb hullámait (sic!) tovább lehet küldeni Facebookra, iWiW-re, emailben, stb.
Share-o-meter: 8
Kiknek jó? Azoknak, akik információéhesek éjjel-nappal.

Twitter. Oké, már 2007-ben hozzá kellett szoknunk ahhoz, hogy a Twitter nagyrészt az IRC-szerű közösségi csetelésről szól. Annyival kiegészítve, hogy a Twitteren a rendkívüli hírek, ismerőseink által fontosnak gondolt egymondatosok is cikáznak a fejünk fölött. Hogy az RT-zésről, vagyis a tartalmak továbbosztásáról most ne is beszéljünk. Twitterre mehet ki minden, ami az ismerőseinknek fontos, érdekes lehet. De messze nem olyan válogatás nélküli tempóban, mint a GReader esetében.
Share-o-meter: 6
Kiknek jó? Azoknak, akik nem csak infókat akarnak olvasni, megosztani, de szocializálódni, beszélgetni is szeretnek.

Facebook. Na, és akkor elérkeztünk egy valódi ismeretségi hálóval rendelkező cucchoz. Engem speciel a Facebookon jobban érdekel a faliújság jellegű tartalommegosztás. Ismerőseim bulizós képei, életmorzsái. Ide is jöhetnek linkek, cikkek, hírek, nyilvános csetelések, de azért erősebben nyomkodom a "hide" gombot, ha azt látom, hogy valaki két kézzel lapátolja a Facebook accountja alá a weben összekattinthgatott linkeket.
Share-o-meter: 4
Kiknek jó? Azoknak, akik szabadidejükben barátaik apró-cseprő dolgairól akarnak olvasni, és nincs idejükminden héten mindenkivel személyesen átbeszélni a történéseket.

iWiW. Kábé ugyanaz, mint a Facebook. Tekintettel a lazább (például általános iskolai) ismeretségeimre, itt a jólfésültebb, kevésbé szakmai dolgokat szoktam megosztani. Még nem tudtam teljesen eldönteni, hogy milyen linkmegosztási elvet kövessek az iWiW esetében. Na mindegy, majd ez is letisztul idővel.
Share-o-meter: 3
Kiknek jó? Azoknak, akiknek a Facebook túl sok, túl pörgős, túl személyes(kedő).

Tumblr. Ez az a hely, ahol a meztelen nős képek, száztizenhatmilliomodik szép bicajról készült fotókat, elbaszott sajtóközlemények és egyéb nagyszerű tartalmak pakolják ki az emberek. Vagyis a mindenki Subbája. Kifejezetten irritáló tud lenni, ha valaki a követhetetlen tumblr-es threadeket szétszórja Facebookra, Twitterre. Instant hide a jutalma minden felelőtlen linkszemetelőnek. A Tumblrrel kegyetlen vagyok: válogatás nélkül szórom ki az értéktelen, ám az adott pillanatban icipicit érdekesnek gondolt linkeket. Nem érdekel az utóhatás, a reakció, és az sem igazán, hogy kik olvassák és hogy tetszik-e nekik.
Share-o-meter: 9
Kiknek jó? Azoknak, akik úgy érzik, hogy ha már láttak a weben valami picit is érdekeset, be kell tolniuk egy nagy üstbe, különben kínzó hiányérzet marad bennük.

Posterous. Szent hely, ahova csak az kerül ki, amit tényleg értékesnek gondolok. Bár a tartalmak újrapublikálása pont ugyanolyan egyszerű, mint a Tumblr-en, tiszteletben tartom, hogy a Posterouson nincs zaj. És én is próbálok zajmentes újságot csinálni. A blog.hu-hoz képest annyival jobb itt, hogy nagyon gyorsan és könnyedén lehet postolni. Általában 1-2 percnél többet nem szánok egy-egy bejegyzésre. Ez tehát az online mikronézia nyugalomszigete. 
Share-o-meter: 3
Kiknek jó? Azoknak, akik gyorsan és egyszerűen szeretnének blogot írni. És a visszajelzések helyett fontosabb számukra az írni tudás, a tudásátadás.

És ti hogy smo-ztok? ;)

(forrás: webisztan.blog.hu)