Az ENSZ legfrissebb jelentése több millió tonnányi e-hulladék, vagyis szemétre dobott számítógép, mobiltelefon, és egyéb elektronikai berendezés problémáját, illetve újrahasznosíthatóságát boncolgatja. Ezekből a hulladékokból ugyanis több aranyat, illetve ezüstöt lehetne kinyerni, mint egy átlagos bányából. Mindössze jobb és biztonságosabb újrahasznosítási eljárásra lenne szükség.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) hétfőn bemutatott jelentése szerint elképesztő mennyiségű "kincset" rejtenek magukban a háztartási hulladékok, pontosabban a szemétre vetett elektronikai berendezések, az úgynevezett e-hulladékok. Évente negyven millió tonna elektronikai berendezés végzi szeméttelepeken, melyeket ha megfelelően feldolgoznák, jelentősen lassíthatnák a föld nyersanyagkészletének kiapadását. Ráadásul az újrahasznosítással kinyert nemesfémek jóval magasabb hozamot garantálnának, mint a hagyományos kitermelés - közölte a riport bemutatása kapcsán Rüdiger Kühr, az Egyesült Nemzetek Egyetemének (UNU) professzora, az E-hulladék Probléma Megoldása (StEP) elnevezésű ENSZ program főtitkára.

Egy gramm arany kibányászásához átlagosan egy tonna ércet kell megmozgatni, aminél jóval olcsóbb, és kevesebb energiaráfordítással járna a hulladékból való kinyerés, hiszen 41 mobiltelefonból már "kibányászható" ennyi arany - derül ki a jelentésből. A helyzet furcsaságát csak növeli, hogy még az olyan, nagy hatékonysággal működő bányák is, mint a dél-afrikai Kalgold Bánya, hatalmas e-hulladék hegyekkel vannak befedve, melyeknek tonnája 250 gramm aranyat rejt. Ez ötvenszer nagyobb hozamot jelent a Kalgold bányáénál.

Hihetetlen mennyiség!

Sokan talán nem is sejtik, hogy az elektromos ketyerék miatt milyen rettentő mennyiségű hulladék keletkezik a földön. 2008-ban a számítógépek előállításához felhasznált arany, ezüst, réz, palládium és kobalt értéke elérte a 2,7 milliárd eurót, ami még nem tartalmazza annak a 60 további egyéb anyagnak az értékét, amit szintén felhasználnak a termelés során.

Egyedül Kínában négy tonna aranyat, 28 tonna ezüstöt, és 6000 tonna rezet használnak fel évente mobiltelefonok, illetve számítógépek gyártásához. Emellett, az UNEP jelentése szerint 2010-ben 2,3 millió tonna e-hulladékot, többek között 500 ezer tonnányi hűtőt, 1,3 millió tonna televíziót és 300 ezer tonna számítógépet is ki fog termelni az ázsiai ország.

Ráadásul nem is Kína a legnagyobb e-hulladék gyártó, hanem az Egyesült Államok, ahol idén becslések szerint 3 millió tonnányi keletkezik majd.

Az egyre növekvő mennyiségű elektronikai hulladék természetesen az Európai Uniónak is komoly fejtörést okoz. Becslések szerint átlagosan 16 kilogramm e-hulladékot termel évente egy fogyasztó, ami évi hat tonnát tesz ki Európa szerte. Nem véletlen, hogy már jó tíz éve számos direktíva született a kezelésükre vonatkozóan.

A 2002-ben elfogadott direktíva szerint a gyártóknak gyűjtőhelyet kell kialakítaniuk, ahova a fogyasztók a régi elektromos berendezéseiket ingyenesen elhelyezhetik. E gyűjtőhelyek működtetésének, a hulladék újrahasznosításának és kezelésének költségeit a gyártóknak kell állniuk.

Az újrahasznosítás a réz esetében még relatíve jó biznisznek bizonyult, Németországban például a kitermelt réz felét az újrahasznosítás biztosítja, ugyanakkor az aranyról, ezüstről és palládiumról ugyanez nem mondható el. Az UNEP szerint évente kb. 5 milliárd eurónyi nyersanyagot vesztegetünk el ilyenformán, és ez a szám, a hulladékmennyiség növekedése miatt csak nagyobb lesz.

Becslések szerint Kínában és Dél-Afrikában megnégyszereződik az e-hulladékok mennyisége a 2007-ben regisztrálthoz képest. Ez Afrika számára különösen nagy probléma, hiszen a fejlett országok nagy része ide hordja fémtartalmú hulladékait. Ezt megakadályozandó az Európai Unió megtiltotta bizonyos veszélyes hulladékok kivitelét azon országokba, amelyek nem tagjai a OECD-nek, de illegális úton még így is rengeteg digitális szemét kerül a harmadik világ országaiba.

De nem csak anyagi érveknek kellene a döntéshozókat motiválniuk, hogy az újrahasznosítás felé tereljék a gyártókat, hiszen egészségügyi okok is az ügy mögé sorakoztathatók. Sajnos a digitális hulladékokat tároló országokban ugyanis több millió ember van a rák kockázatának kitéve, amit a nehézfémekből kipárolgó gázok okoznak, a környező talajokat és vizeket is beszennyezve.

(forrás: penzcentrum.hu)