http://www.hwsw.hu/hirek/49563/mobilszolgaltato-telenor-t-mobile-vodafone-mpvi-nmhh.html#kommentek

írja a hwsw.hu (2012. december)

Az eredeti tervek szerint ezekben a napokban kellett volna megcsörrenniük a negyedik mobilszolgáltató hálózatára csatlakozó készülékeknek, ehhez képest az új magyarországi operátor elindulása még ma is távolba vesző lehetőségnek tűnik csupán. De vajon mi vezetett el ehhez az állapothoz?

Több mint egy év és négy hónap - ennyi idő telt el azóta, hogy a frekvenciaügyekben illetékes Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) meghirdette azt a frekvenciaaukciót, mely lehetőséget biztosított volna egy új mobilpiaci szereplő megjelenésére Magyarországon. A kiírási dokumentáció értelmében az új szolgáltatónak a viszonylag gyors eljárási procedúra után legkésőbb 2012 végén kellett volna elindulnia, ma azonban a T-Mobile, a Vodafone és a Telenor mellett legfeljebb néhány, az inkumbensek érdekkörébe tartozó virtuális mobilszolgáltató működik csak Magyarországon. Ennek okait próbáljuk megkeresni cikkünkben.

1. Szakmai kompetencia háttérbe szorítása a hatóságnál

A tavaly ősszel indult frekvenciaaukció kudarcának egyik elsődleges oka, hogy az azt kiíró illetékes hatóságnál a szakmai döntéshozatalt politikai érdekek bírálták felül, ami több hibás eljárási döntés meghozatalához vezetett. Az NMHH a kiírási szakaszt követően többször is úgy módosította a játékszabályokat, hogy azok egy új piaci szereplőnek kedvezzenek, mindeközben a szervezet gyakorlatilag semmiféle egyeztetést nem végzett az érintettekkel, mert bár erre törvényi kötelezettsége volt, ezt egy nyilvános meghallgatás formájában letudta még 2010-ben.

Pedig a hatóságnál a látszat ellenére számos kiváló szakember dolgozott még abban az időben, a belső feszültségeket azonban jól szemlélteti, hogy közülük az infokommunikációs erőforrásokért felelős főigazgató-helyettes, Kolláth Gábor, a szabályozási főigazgató-helyettes, Kollár Péter és Illyés Márton, a módszertani és piacelemzési főosztály vezetője időközben távozott. Szinte egyedüli kompetens vezetőként Mátrai Gábor, hírközlési ügyekért felelős elnökhelyettes maradt a hatóságnál, az ő szerepe a döntéshozatali mechanizmusban azonban legfeljebb jelképes maradt, legalábbis a HWSW forrásai szerint.

2. Jó cél, rossz eszközökkel

A hatóság, illetve a kormányzat a kiírást követően, illetve az eljárás ideje alatt mindvégig foggal-körömmel azt igyekezett bizonygatni, hogy a magyar mobilpiacon helye van egy új szereplőnek, ezzel együtt próbálta felhívni a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi erőviszonyok bebetonozódtak, a verseny pedig nem kellően intenzív a szolgáltatók közt. Ez bizonyos tekintetben igaz is, csakhogy a kormányzat végül olyan utat választott a helyzet feloldására, mely nem csak az inkumbens piaci szereplők, hanem a potenciális előfizetők körében sem talált jó fogadtatásra.

Mivel hamar világossá vált, hogy Magyarország jelenlegi helyzetében nem tekinthető kedvező befektetési célpontnak, a kormányzati stratégia egyetlen célja az lett, hogy egy állami szereplőt hozzon helyzetbe az aukción. Ehhez sikerült összeverbuválni a Magyar Postát, a Magyar Villamosműveket és a Magyar Fejlesztési Bankot, melyek konzorciumot alkotva indultak az őszi aukción - noha az eredeti kiírás értelmében el sem indulhattak volna. A projekt megtérülésével kapcsolatban piaci szakértőknek már a kezdetektől fogva komoly kételyeik adódtak, de a konzorciumi tagok közt sem volt meg a teljes összhang.

3. Az állam sem volt biztos benne

Az állami szerepvállalás ötlete a magyar mobilpiacon a pletykák szerint a felsőpolitika körében sem aratott osztatlan sikert. Nem értett egyet maradéktalanul a koncepcióval Fellegi Tamás, korábbi nemzetgazdasági miniszter sem, aki 2011-ben több mobilszolgáltató sajtórendezvényén is megjelent a kormányzat képviseletében, és lényegében biztosította a cégeket, hogy a bővítési terveikhez szükséges frekvenciákat rövidesen licencelhetik majd.

Fellegi Tamás (balra) és Beck György (középen) 2011-ben

Szintén lehettek ellentétek a stratégiai célokat, illetve a megvalósítást illetően az állami konzorcium tagjai közt. Belsős információk szerint a konzorcium három tagja közül a vezetékes infrastruktúrát biztosító Magyar Villamosművek közgyűlésén parázs vita zajlott arról, van-e egyáltalán értelme a koncepciónak, illetve milyen előnyökkel járhat a társaság számára a részvétel a projektben.

4. Kommunikációs katasztrófa

Akármi is volt a mögöttes cél és az érdek, az állami fél, illetve a konzorciumi tagok által létrehozott projektcég elkövette azt a hibát, hogy nem kommunikált megfelelően a sajtóval, igaz a rossz nyelvek szerint nem is nagyon volt mit kommunikálni, mert legfelsőbb berkekben akkora volt a koncepciótlanság. Az MPVI például a létrehozása óta mindössze egyetlen sajtótájékoztatót tartott, ahol semmitmondó frázisokkal próbálta kielégíteni az érdeklődők kíváncsiságát, kevés sikerrel.

Az aukciót kiíró NMHH mindeközben a lehető legszerencsétlenebb módon, egyoldalú statisztikai kimutatásokkal igyekezett igazolni a negyedik mobilszolgáltató létjogosultságát. A hatóság kommunikációs stratégiájára kitűnő példa a www.hogyallunk.hu weboldal, mely sem a piaci helyzetképről nem ad átfogó felvilágosítást, sem pedig arról, hogy a licitbe bedobott frekvenciák kinek, mennyiért és milyen céllal lettek kiosztva, illetve miért nincsenek jelenleg használatban.

5. Az inkumbensek elgáncsolták

Az inkumbensnek nevezett mobilszolgáltatók, vagyis a Magyar Telekom (T-Mobile), a Telenor és a Vodafone nyilvánvalóan ellenérdekeltek abban, hogy a piac új szereplővel bővüljön Magyarországon. Ennek részben az az oka, hogy a cégek éheznek azokra a frekvenciákra, melyeket egy esetleges új belépőnek osztanak ki, másrészt pedig egy új piaci belépő minden esetben az árak csökkenését hozza magával.

A profitjukat féltő, olykor már a jelenlegi körülmények közt is veszteségbe futó mobilszolgáltatók ezért minden követ megmozgattak azért, hogy az eljárást törvény adta jogukkal élve elgáncsolják, végülis konkrétan ez vezetett a jelenlegi helyzethez. Vagyis hiába zárult le az aukció január 31-én, a jogi procedúra csak jövő februárban érhet véget, amikor a Kúria kimondja, hogy jogszerű volt-e az aukció, illetve a kiírási dokumentációban szereplő feltételeket a jogi kereteknek megfelelően szabta-e az NMHH.

6. Nincs igény és tér a piacbővítésre

A magyar mobilszolgáltatók ügyfelei rendkívül röghöz kötöttek, a 2004 óta elérhető számhordozással a jelenlegi előfizetői bázis nagyjából 5 százaléka élt csupán. Az előfizetői bázis jelentős része nincs tisztában a nemzetközi viszonyokkal, akár csak azzal, hogy a szomszédos országokban milyen mobiltarifákkal telefonálhatnak az előfizetők.

A mobilpiac, legalábbis a hangszolgáltatások piaca emellett elérte azt a telítettségi szintet, ahonnan nincs feljebb, a penetráció 2008-ban tetőzött körülbelül 120 százalékon, azóta pedig csak csökken, nyilvánvalóan a gazdasági nehézségek hatására. A mobiladat-szolgáltatások terén más a helyzet, csakhogy a piac összetétele, a versenyzők "berendezkedése" itt is rányomja a bélyegét a szolgáltatáskínálatra és az árakra. Az új, korábbinál rugalmasabb szabályozás révén elméletileg olyan mobilszolgáltató létrejöttére is van ma már lehetőség, mely teljesen megtöri ezt a hegemóniát azzal, hogy saját infrastruktúráján csak adatszolgáltatást nyújt, míg a hangszolgáltatáshoz nemzeti roaming keretén belül vesz igénybe erőforrásokat a versenytársaktól - ennek pontos mikéntje egyébiránt szintén jogvita tárgya.

A magyarországi mobilpiac idei bővítése elé tehát láthatóan számos olyan akadály került, mely predesztinálta, hogy az MPVI nem tudja időben elindítani a szolgáltatást, ráadásul jogi szakértők szerint komoly esély van rá, hogy az NMHH elnökének lezáró határozatának megsemmisítésére vonatkozó döntést helyben hagyja a Kúria februárban. Mindez azt jelenthetné, hogy a magyar mobilpiac nemhogy idén, de jövőre sem tud új szereplővel bővülni, utána azonban már új helyzet állhat elő abból a szempontból, hogy a hatóság olyan frekvenciákat is bevonhat a licitbe, melyet most még nem tudott értékesíteni.