A világhálón a Wikileaks oldal üzemeltetői példaképnek, a jó ügyek élharcosainak számítanak, de most ők is komoly bajba kerültek.

Kiszivárogtatni a politikai és gazdasági információkat, de titokban tartani a feladó személyazonosságát – ez a wikileaks.org célja. Létrehozói elsősorban politikai aktivistákra gondoltak, és céljuk az, hogy a másként gondolkodó embereket, újságírókat ne lehessen börtönbe dugni azért, mert mailben érzékeny iratokat, értesüléseket továbbítanak.

A portált elsődlegesen Kína, Oroszország, és Eurázsiában, a Közel-Keleten és a Szahara alatti Afrikában működő, elnyomó rezsimek lakóinak szánják, de a felhasználók köre nem korlátozott. A szokásos e-mailek és információk forrása kinyomozható, mert a továbbított adatcsomagokban benne van annak a gépnek az azonosító címe (IP), ahonnan érkezett.

Hogy ne lehessen kinyomozni a forrást, WikiLeaks a névtelenséget biztosító Onion Router (Tor) protokollt használja. Itt az adatok titkosítva áramlanak sok router között. Bruce Schneier kaliforniai titkosítási szakértő a megoldást egy emberekkel zsúfolt szobához hasonlítja, ahol a tömeg lezárt borítékokat cserélget. Ben Laurie londoni számítógépes biztonsági szakértő viszont azt mondta: nem bízná az életét a Tor rendszerre, mert azt már feltörték, és bár folyamatosan javítgatják, biztosan vannak gyenge pontjai.

Az, hogy a WikiLeaks csapata nem korlátozza, mi hozható nyilvánosságra, Steven Aftergood , az Amerikai Tudósszövetség (Federation of American Scientists) képviselője szerint annyit tesz, hogy el lehet árasztani az oldalt pornográfiával, vagy bosszúból elhelyezett kitalációkkal. A Wikileaks védelmezői szerint viszont a hamisítványokat azonosítja a többi felhasználó, aki szabadon fűzhet megjegyzéseket a látottakhoz.

A WikiLeaks ugyanazt a nyílt forráskódú tartalomszolgáltatási megoldást használja majd, mint a Wikipedia, de a kettő között nem lesz kapcsolat. Alkotói egyelőre tesztelik a szoftvert, s igyekeznek pénzt összeszedni az üzemeltetéséhez, hogy februárban beindíthassák. (new scientist/mti)

Úgy tűnik, hogy az esztendők vége és az új évek eleje komoly gondot okoz a civil szervezeteknek. A Wikipedia után ugyanis egy másik kezdeményezés, a Wikileaks működtetői is kénytelen voltak a felhasználóktól anyagi segítséget kérni. A 2006 óta működő platform az elmúlt években a különböző kormányzati tervek, piszkos ügyek, eltussolni akart botrányok és más hasonló információk megszellőztetésével szerzett magának hírnevet. Míg a kormányok és a cégek finoman szólva is utálják a Wikileaks életre hívóit, addig sok internetező a szabad internet apostolait látja bennük, akik a felhasználói jogok erősítése mellett szállnak síkra.

A portált 2007 januárjában hozták létre, kifejezetten azzal a céllal, hogy a bizalmas politikai és gazdasági információk, értesülések a feladó vagy kiszivárogtató kilétének titokban tartásával legyenek terjeszthetők. A Wikileaks márciusban nyilvánosságra hozta az ausztrál kormány által alkalmazni kívánt internetes feketelistát, majd megjelentette a New York elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadás idején a személyhívókra küldött 573 ezer civil üzenetet. A Wikileaks előszeretettel hozza nyilvánosságra a kormányok által inkább eltitkolt dokumentumokat. Azonban most nem egy per miatt került veszélybe a honlap működtetése, az ok prózaibb: elfogyott a fejlesztők pénze. A platform működtetői egyfajta sztrájkot tartanak, így akarják felhívni a figyelmet az információáramlás javításában játszott szerepükre, a fontosságukra és arra, hogy most nekik van segítségre szükségük.

Az oldalnak jelenleg körülbelül 800 önkéntes segítője, illetve informátora, valamint öt főállású munkatársa van. Az utóbbiak feladata elsősorban a beérkező információk és dokumentumok átvizsgálása, osztályozása és annak megítélése, hogy a nyilvánosságra hozataluk a köz érdekeit szolgálja-e. Eleinte az öt szakember mellékállásban dolgozott, de idővel egy részük feladta eredeti munkáját, hogy a Wikileaksre koncentrálhasson. A portál üzemeltetési költségei, elsősorban a szerverek működtetése azonban nyeli a pénzt. Csak a technikai költségek finanszírozására mintegy 200 000 dollárra lenne szükségük, de ha az öt szakember bérét is ideszámítjuk, akkor ez az összeg már eléri a 600 000 dollárt (a WikiPedia eddig 800,000 dollár adományt kapott).

"Több százezer oldalnyi papírunk van korrupt bankokról, az Egyesült Államok foglyokkal kapcsolatos bánásmódjáról, a második iraki háborúról, Kínáról, az ENSZ-ről és számos más anyagunk is van, amiket eddig a hiányos erőforrásaink miatt nem tudtunk megjelentetni. Te változtathatsz ezen - és ezzel megváltoztathatod a világot is" - olvasható a Wikileaks honlapján a felhívás.

A Wikileaksen bárki bármit kiszivárogtathat, a lényeg, hogy titkos legyen, vagy legalább bizalmas, és először jelenjen meg a nyilvánosság előtt. A dokumentumok beküldői anonimitást és technikai védelmet kapnak, de ha elkapják őket azzal, hogy államtitkot tettek közzé, itthon 15 év börtönre számíthatnak. Úgyhogy csak óvatosan.

Tudta ön, hogy idén nyáron ezer amerikai tengerészgyalogos gyakorlatozott Grúziában, véletlenül épp a grúz-orosz háború kitörésének idején? Tudta, hogyan nyomozott a német titkosszolgálat, a BND két éve a Focus magazin újságírói után? Tudta, hogy a tavalyi kenyai választások utáni zavargásokat, amelyek 1200 ember életét követelték, hivatalban lévő politikusok előre megrendezték? Ismerik az USA halálkommandóinak pontos taktikáját? Megvan otthon a fiókban a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság 25 milliárd forintos Microsoft-tenderének egy példánya? Tudja, milyen mentális állapotban van az Egyesült Államok hadserege? Mit lopott az Intel az AMD-től? Milyen a mormon női szépségideál? Hogy néz ki Guantanamo belülről?

Ha nem tudja, olvasgassa a Wikileakset, és megtudja. A svédországi szerveren hosztolt nemzetközi szájt 2006 végén indult, és azóta 1,2 millió dokumentumot gyűjtött össze - olyan dokumentumokat, amelyek titkosak, bizalmasak, szigorúan belső használatra szánták őket, és ha a szerzőjük előre sejti, hogy egyszer majd nyilvánosságra kerül, valószínűleg bele se kezd az egészbe.

Ha titkos, közzéteszik

A Wikipedia mintájára létrehozott Wikileaks viszonylag csendben indult, és kezdetben bárki szerkeszthette, vagy tölthetett fel rá dokumentumokat. "A Wikileaks elfogad titkosított, cenzúrázott vagy másképpen korlátozott hozzáférésű, politikai, diplomáciai vagy etikai szempontból fontos anyagokat" - áll a szájton. "A Wikileaks nem fogad el pletykát, véleményt, vagy olyan első kézből származó tudósítást, anyagot, ami már nyilvánosan hozzáférhető."

Aztán az alapítók - újságírók, emberi jogi harcosok, illetve kormányokban, cégekben, egyházakban csalódott aktivisták - úgy döntöttek, nem lesz ez így jó, mert egy szivárogtatószájtnak is fontos a hitelesség. Így most szerkesztők nézik át a beküldött anyagokat, és csak az arra érdemeseket közlik.

Ezzel a lépéssel egyúttal sikerült elejét venni azoknak az aggodalmaknak, amelyeket Steven Aftergood, az Amerikai Tudósok Szövetségének (FAS) elemzője, egyben az államtitkok kordában tartását célzó konkurens projekt vezetője fogalmazott meg még a Wikileaks indulásakor: "Az elszámoltatható szerkesztőségi felügyelet hiányában a közzététel könnyen agressziót válthat ki vagy erőszakra való felhívásnak minősülhet, nem is beszélve a magánszféra vagy a jó ízlés elleni sérelemről." (Aftergooddal viszont a Wikileaks szerint vigyázni kell: a szeptember 11-i események után állítólag tudatosan távolított el anyagokat a FAS archívumából, és "sem személyesen, sem ideológiailag nem objektív kommentátor, így az újságíróknak sem szabad így hivatkozniuk rá". Hát akkor mi sem.)

Kalózokra bízták - Ők őrzik a titkokat

Mivel titkokat tesz közzé, nem csoda, hogy a Wikileaks igyekszik teljes névtelenséget biztosítani a közreműködőknek. Garancia persze semmire sincs, de jó jel, hogy a hosztolást a svéd PRQ nevű szolgáltatóra bízták: a cég tulajdonosa Gottfrid Svartholm és Fredrik Neij, akik a Pirate Bay nevű torrentszájttal szereztek maguknak hírnevet, illetve inkább azzal, hogy hosszú időn át sikeresen visszaverték a szerzői jogi ügyvédek és a lemezkiadók támadásait.

Az egyes szerverek helye ugyanúgy titkos, mint a közreműködők neve, és nem tárolódnak logfájlok sem, amelyekből vissza lehetne keresni az amúgy katonai szintű titkosítással védett adatokat.

Akármennyire vigyáz azonban, lassan kétéves története alatt néhányszor a Wikileaks is beleszaladt a késbe. Idén februárban majdnem meg is szűnt: egy kaliforniai bíró, Jeffrey White nemes egyszerűséggel bezáratta, mert terhelő adatokat tett közzé egy svájci bank, a Julius Baer kajmán-szigeteki ügyleteiről. A jogvédők azonban a Wikileaks mellé álltak, és amicus curiae-ként (a bíróság barátja) sikerült meggyőzniük a bíróságot a projekt fontosságáról. White meglepő fordulattal feloldotta a zárlatot, úgyhogy a Wikileaks azóta is él és virul.

Mély Torok, Ellsberg és az Őszödi Rém

És hogy mire jó ez az egész? Az alapkoncepció szerint a modern demokráciákban a nyilvánosság - akár az állam által titkosított dokumentumok közzététele - védelmet jelent a sumákoló állammal, a zsarnokoskodó, korrupt politikusokkal vagy törvénytelen tevékenységüket titkoló cégekkel szemben. A kiszivárogtatás az Egyesült Államokban a múlt század hetvenes éveiben élte virágkorát: ki ne emlékezne Deep Throatra, a kor meghatározó pornósztárjáról elnevezett informátorra? Vagy néhány évvel korábbról Daniel Ellsbergre, a Pentagon-ügyiratok kiszivárogtatójára? Ezekbe az ügyekbe bukott bele az akkori amerikai elnök, Richard Nixon. És ha már itt tartunk, hasonló kiszivárogtatásba nem bukott bele néhány évtizeddel később a magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc. (A Wikileaksnek egyébként magyar nyelvű szekciója is van, de ott csak egyetlen anyag szerepel, a már említett, 25 milliárdos microsoftos tender. - ez 2008 szeptemberi adat)

Szivárogtatnék, mit tegyek?

Vigyázzon. A magyar büntető törvénykönyv 221. paragrafusa alapján aki jogosulatlanul szerez meg vagy tesz közzé államtitkot, 1-5 évre börtönbe megy. Ha különösen fontos az a titok, akkor 2-8 év a tétel, és ha "illetéktelen külföldi személy részére válik hozzáférhetővé" (márpedig a Wikileaksen ez elkerülhetetlen), akkor már 15 év a maximum. Ha szerencséje van, megússza sima kémkedéssel (147. paragrafus), ami alapból csak 2-8 év, bár ha "államtitok kiszolgáltatásával" kémkedik, akkor az sajnos megint 5-15.

Ha már elkapták, védekezéskor megpróbálhat a társadalomra való veszélyességre hivatkozni, mert a Btk. szerint csak az számít bűncselekménynek, ami veszélyes a társadalomra (10. paragrafus). Ha ön újságíró, esetleg blogger, a sajtószabadságot emlegetheti ugyan, de arra készüljön fel, hogy a törvény szerint ennek gyakorlása nem járhat bűncselekménnyel, ez tehát újabb csapda. A legjobban talán akkor jár, ha a közérdekre hivatkozik, hiszen ami közérdekű, az elvben nem lehet a társadalomra veszélyes - ezzel meg az a baj, hogy a közérdek fogalmát nem határozza meg a törvény, szóval azt kis túlzással mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Fogadjon egy jó ügyvédet.

Wikileaks: A tömegek lustábbak, mint gondoltuk

A Wikileaksszel már az egyszerű kapcsolatfelvétel is olyan, mintha a Bevezetés konspirációba című kémtankönyv első fejezetét olvasnánk. A megadott irc-csatornán nincs senki, csak botok üzengetnek egymásnak, a Google Talk-os cset másik vége is néma. Az érdeklődő mailre jó ideig semmi válasz, majd jön egy órákkal visszadátumozott levél, amelyben egy névtelen munkatárs arról biztosít, hogy kérdéseinket biztonságosan elküldhetjük a megadott címre. Mi lenne, ha még szivárogtatni is akarnánk valamit?

Kik és hányan dolgoznak a Wikileaksnek? Pénzért, önkéntesként? Hogy lehet valakiből munkatárs?

A Wikileaks munkatársai önkéntesek. Az volt a szándékunk, hogy tömegeket vonjunk be a munkába, de sajnos kiderült, hogy a tömegek lustábbak, mint gondoltuk. Szívesen olvasnak dolgokról, de nem igazán érdekli őket a közreműködés. Így most egy kicsi, de elkötelezett csapattal dolgozunk. Senki nem kap pénzt, saját erőforrásaikat és idejüket áldozzák a projektre. Eddig 250 ezer dollár és megszámlálhatatlan munkanap. Próbálunk a projekt egyes részeire anyagi támogatást szerezni.

A kevés munkatárs a világ különböző részein elszórva él, Afrikától az európai kontinensen át az Egyesült Államokig. Sokfelől érkeztünk, azzal a közös álommal, hogy egy igaz világban éljünk, ahol az információ szabadon elérhető, és mindannyian erős erkölcsi mérce szerint élünk. Úgy gondoljuk, csak az igazság révén érthetjük meg a világot, és így hozhatunk személyes döntéseket is. Azt gondoljuk, az igazság mindannyiunkat szabaddá tesz.

Önkéntesnek bárki állhat. Jöjjön be a csetszobába, vagy lépjen velünk másképp kapcsolatba, és bizonyítsa be, hogy igazán motivált. El sem hinné az ember, hányan járatják a szájukat, anélkül, hogy tennének valamit.

Szokták ellenőrizni, hogy egy-egy dokumentum közlése legális-e abban az országban, ahonnan ered? Milyen törvényeket követnek, már ha követik őket egyáltalán?

A Wikilieaks a szó hagyományos értelmében egyetlen jogrendszer hatálya alá sem esik. Architektúránk multinacionális, így először azt kellene megbeszélni, a világ melyik részeinek melyik törvényeiről van szó. A közérdeklődést szolgáljuk. Mindent jelentünk és közlünk, ami a közre tartozik.

Milyen folyamaton megy át egy dokumentum, mielőtt megjelenik a szájton?

A Wikileaksnek világos beküldési szabályai vannak. Azt közöljük, ami máshol még nem jelent meg. A dokumentumokat vagy titkosították valamilyen módon, vagy cenzúrázták őket, hogy a közönség ne férjen hozzájuk. Nem közöljük a felhasználók saját írásait, ha azok nyilvánosságra hozatalát amúgy nem tiltja senki. Ezeknek a kritériumoknak köszönhetően csak jó minőségű anyagok jelennek meg, és bármelyikből lehet nagy sztori.

Megesett már, hogy egy dokumentum eltávolítására kényszerítették a Wikileakset?

Nem, nem veszünk le egyetlen érvényes dokumentumot sem. Technikai eszközeink is vannak arra, hogy ez ne történjen meg.

És olyan volt már, hogy maguktól eltávolítottak valamit, mert kiderült, hogy téves információt tartalmaz?

Nem. Van néhány hamisítvány a wikin, például egy Angela Merkel német kancellárnak címzett fax, vagy a kenyai Odinga és Barack Obama közös memoranduma. Mindkettőt világosan megjelöltük hamisítványként, és nagyon fontosak a többi közölt anyag kontextusában. Egy hamisítvány, főleg ha gondosan készítették el, nagy valószínűséggel hordoz magában egy sztorit. Olyan dokumentumokat viszont leszedtünk, amelyek már közkinccsé váltak, így máshol hozzáférhetők.

Hogyan ellenőrzik a kiszivárogtatások hitelességét?

Az ellenőrzés sokféle és esetenként eltérő. A Wikileaksnek kitűnő kontaktjai vannak, akik segítenek a verifikációban, maguk a források is adnak információt; van, hogy beszállnak önkéntesek, vagy a média. Néha egy peres ügy is segít, mint a Northern Rock vs. Wikileaks esetében.

Mit tart a Wikileaks legnagyobb győzelmének?

Bár a perek, mint a Julius Baer és a Northern Rock ügye - az utóbbi az egyik legnagyobb brit bank összeomlásához vezetett - nagy figyelmet irányítanak ránk, semmiképpen nem azon mérjük a sikert, hogy hány jogi ügy kerekedik a kiszivárgott dokumentumokból. Legnagyobb győzelmünk kétségkívül az volt, amikor felfedtük a 3 milliárd dolláros korrupciós ügyet Kenyában, és ez erősen befolyásolta a tavaly év végi választások kimenetelét.

Egy másik példa a guantanamói börtön szabályzata és egyéb, az USA hadseregének a viselt dolgait feltáró fontos dokumentumok közlése, ami teljesen más terület, de egyértelműen közérdekű és nagy értékkel bír.

Nagyon nehéz anélkül értékelni a győzelmeket, hogy lebecsülnénk a kisebbeket. Az a jelentés, amelyet egy brit egyetemen zajló diákkérdőíves csalásról közöltünk, a rendszer reformjához vezetett, és fontos volt az a tudósítás is, amely bemutatja, hogyan ásták alá a német titkosszolgálatok az újságírók integritását. Ezeknek a témáknak a fontosságát aligha lehet lemérni: egyértelmű és fontos győzelmek voltak, még ha kisebb nagyságrendűek is. Minden számít.

_________________________

Néhány fórumozó arra próbálta meg rávenni a médiacégeket, hogy adományozzanak. Az üzemeltetők ugyanakkor ezeket az adományokat nem akarják elfogadni, mert akkor szerintük fel kellene adniuk a függetlenségüket. Ehelyett inkább a felhasználók és a Chaos Computer Club által életre hívott Wau Holland Stiftung alapítvány támogatására számítanak. December végén, pont a költségek csökkentése kapcsán, felmerült, hogy a Wikileaks Izlandra költözik. Daniel Schmitt és társai alighanem abban bíznak, hogy hasonló eredményeket érhetnek el az akciójukkal, mint nemrég a Wikipedia, amely 8 millió dollárt gyűjtött össze adományokból

A Wikileaks működtetői úgy gondolják, hogy Izland ideális és olcsó otthona lehetne a portálnak, melynek célja a titkolt politikai és gazdasági információk nyilvánosságra hozása.

A Chaos Computer Congress (26C3) nevű rendezvényen Daniel Schmitt, a Wikileaks egyik vezetője kijelentette, hogy Izland több szempontból is ideális otthona lehetne a honlapnak. Egyrészt az állam megfelel az információs társadalommal szemben támasztott legfontosabb követelményeknek, másrészt az üzemeltetőknek nem kellene tartaniuk olyan retorzióktól, mint amik Svédországban, az Egyesült Államokban vagy éppen Németországban érték őket egy-egy leleplező anyag megjelentetése után.

A Wikileaks üzemeltetői azonban még egy ok miatt szeretnék Izlandon berendezni az új központjukat. A szigetországban rendkívül nagy mértékben találhatók megújuló energiaforrások, így könnyen és hatékonyan lehetne hűteni a szervereket. Ráadásul az izlandiak rendkívüli módon ragaszkodnak a függetlenségükhöz és támogatnák a Wikileaks költözését.

Néhány érdekes hír röviden

Felkerültek a netre a 9/11-es üzenetek

2009.11.25.

Nem tudni, honnan és kik szerezték meg, de a 911.wikileaks.com honlapon publikálták a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások időpontjában forgalmazott összes amerikai személyhívós üzenetet, melyek között a World Trade Center tájékán tartózkodó szemtanúk, illetve a rendőrség és a tűzoltóság kommunikációja is megtalálható.

CÍMKÉK: terrorizmus, terrortámadás, szeptember 11., személyhívó, hacker, adatlopás, Wikileaks

(forrás: sg.hu, wikileaks.org, index.hu, origo.hu)