Az internet azért jó, mert ott mindenki szabadon és névtelenül elmondhatja a véleményét bármiről. Az internet azért rossz, mert ott mindenki szabadon és névtelenül elmondhatja a véleményét bármiről.

A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy moderáció nélkül minden online beszélgetés, fórum, kommentfolyam óhatatlanul is szörnyű személyeskedésbe süllyed egy idő után - ha pedig mégsem, a moderátornak, a szólásszabadság önjelölt korlátozójának kell komoly dilemmákkal megküzdenie.

Valamikor 2002-ben, a magyar internet kamaszkorában Dévényi „Három kívánság” Tibor egy interjúban azt találta mondani, hogy „az internetezők társadalomképtelen, sunyi alakok, akik nem merik nyíltan felvállalni a saját véleményüket, hanem jobban esik nekik arctalanul mocskolódni”. Lett is belőle botrány, hetekig mindenki csak elhatárolódott a kijelentéstől.

Azóta eltelt hét év, kitört a webkettő ... lassan mindenki megtanulta, mivel jár a net névtelensége és csaknem korlátlan szólásszabadsága: a trollkodás, a flémelés, vagyis az öncélú személyeskedés.

Nincs más megoldás, moderálni kell, törölni az arra érdemes hozzászólásokat és hozzászólókat - ami persze újabb problémákat vet fel, ezúttal elvieket, sőt, filozófiaiakat.

Addig rendben van, hogy minden blog gazdájának szíve joga úgy moderálni a kommentezőit, ahogy az neki jólesik. A kérdés az, hogyan illik moderálni, milyen kommenteket és kommentelőket dobhatunk ki anélkül, hogy diktátorrá és ízlésrendőrséggé válnánk. Meddig terjed a szólásszabadság a neten? Jár-e demokrácia a hülyéknek? Milyen alapon játszik istent a moderátor, és bélyegzi kimoderálandónak az egyik kommentelőt, a másikat meg nem?

Felvázoltuk tehát a moderátor dilemmájáit és felelősségét, most jöhet az igazán izgalmas rész: néhány példán keresztül megmutatunk tipikus kommenteket és kommentelőket, önök pedig eldönthetik, hogy ha ilyen hozzászólásokat kapnának a saját blogjukon, mit tennének velük.

Moderálná az elsőzést?

Első!

Az elsőzés nagyon régi szokás, a magyar neten talán az Internetto fórumaiban bukkant fel először: a lényege, hogy az adott fórumtémához vagy blogposthoz a miénk legyen az első komment. Ami csupán annyiból áll, hogy "első", angol eredetiben "first", de nagyobb forgalmú fórumokon, ahol az első oldal is hamar betelik kommentekkel, szoktak "first page"-ezni is.

Alapvetően abszolút ártatlan, értelmetlen és öncélú játékról van szó, de ehhez képest a kezelése meglepően heves indulatokat szokott kiváltani. Való igaz, idegesítő, ha az ember megír egy posztot, aztán azt látja, hogy annak a tartalma nem érdekli az olvasóit, el sem olvassák, csak azon megy a verseny, hogy ki veszi észre először a poszt létezését. Példakommentjeink a Tékozló Homárról valók, ahol az elsőzést általában tolerálják, ebből fakadóan burjánzik is, és esélytelen, hogy az első néhány kommentben bárhol olyat találjunk, ami a poszt témához kapcsolódik.

Moderálná az offtopik kommenteket?

Offtopik

Rokon az elsőzéssel, olyan értelemben, hogy az offtopik kommentelők is a posztban felvetett témához nem kapcsolódó, új irányba térítik el a beszélgetést. Ez gyakran abba fullad, hogy pár ember gyakorlatilag csetszobának használja a kommenteket, a hozzászólások számát az egekbe tornászva, viszont mindenki más esélyét elvéve attól, hogy az eredeti témához szóljanak hozzá.

A filozófiai kérdés: ráerőltethetem-e a beszélgetés témáját az olvasóimra, vagy ha őket éppen más érdekel, hagynom kell, hogy arról társalogjanak, amiről éppen jólesik? Példánk kicsit sarkított, és a Velvetről származik.

Moderálná a trollokat?

A mezei troll

A troll eredetileg az északi mitológiák emberevő óriása, az interneten viszont azoknak a júzereknek a gúnyneve, akik beszélgetések szétrombolásában, és mások idegesítésében lelnek örömöt. Általában nagyon nehéz megszabadulni tőlük, mert a kóros figyelemkereső magatartás hihetetlen szorgalommal és kitartással szokott együtt járni, és ha százszor kidobják őket, százegyedszer is visszajönnek.

Kedvelt taktikájuk az adott blog teljes közösségének, a közös érdeklődési körüknek a gyalázása - így kapnak a legtöbb figyelmet és reakciót, legyen az akár még az övéknél is durvább viszontanyázás. Tipikus példái a Comment:com-on rendszeresen feltűnő júzerek, akik közlik, hogy ők már régesrég nem néznek tévét, és aki igen, az hülye. Mivel mindig akad valaki, aki nem tudja megállni, és visszaszól a trollnak, a megjelenése szinte törvényszerűen a kommentek személyeskedésbe és anyázásba fulladásával jár.

Viszont - akármennyire is tenyérbemászó, és kizárólag mások gyalázása és a figyelem keresése vezérli - a troll is csak ember, és joga van a véleményhez. Vagy mégsem? Két példánk közül az elsőben a troll a saját ars poeticáját határozza meg, a másodikban pedig egészen finoman dobja be a csalit a C:C egyik posztja alatt, hátha valaki ráharap és visszaszól neki.

Moderálná a reklámkommenteket?

A reklám helye

A magyar spamtörvény szerint a fórumhozzászólásokban vagy blogkommentekben terjesztett kéretlen reklám nem sért semmilyen szabályt (az alapelv az, hogy spamnek az a hirdetés minősül, ami közvetlenül célozza meg a felhasználót, annak beleegyezése nélkül - itt pedig nincs szó direkt megkeresésről), és ezzel a kiskapuval rengetegen élnek is. A blogger szempontjából kevés bicskanyitogatóbb dolog van annál, mint amikor látja, hogy valaki az ő, kemény munkával felépített közössége előtt sütögeti a saját pecsenyéjét, a kommentjeiben a saját bizniszét (ingyen!) reklámozva.

Példánk az Index tudományblogjáról való, és a reklámkommentek legaljasabb válfaját mutatja meg: a spammer egy url-rövidítő szolgáltatás mögé bújtatja a címet, és úgy tesz, mintha kiegészítő infót talált volna a témához; az átverésre persze csak akkor jövünk rá, ha már kattintottunk. A reklámkomment nem mindig ennyire egyértelmű, lehet akár teljesen jószándékú is (belinkelem a saját blogomról a témával foglalkozó posztot), vagy amolyan szürkezónás megoldásként szokás a felhasználónévbe, vagy aláírásba beletenni a hirdetendő oldal címét, aztán hozzászólni mindenhez, ha kell, ha nem.

Moderálná a személyeskedést és a trágár kommenteket?

Anyád! A szúnyogok

Ha nem tudsz mit kezdeni a vitapartnered érveivel, támadd a személyét - abból ítélve, hogy a viták mekkora része fullad személyeskedésbe és anyázásba a neten, ezt a taktikát alighanem rögtön az első szavakkal együtt sajátítjuk el gyerekkorunkban. A neten névtelenül, és a személyes kontaktus (vagyis egy orbitális nagy pofon lehetősége) nélkül az emberrel hamar elszalad a ló, és hajlamosak vagyunk sértegetni a másikat. A moderálás feladata itt elvileg az lenne, hogy meghatározza, hol végződik a nyersen megfogalmazott vélemény, és hol kezdődik a rágalmazás meg a becsületsértés.

Gyakorlatilag ez vagy teljesen lehetetlen, vagy csak borzasztó álszent módon megoldható, minden csúnya szót kitiltva, mint az oviban. Példánk a már idézett C:C-poszt kommentjeiből való, és elég szélsőséges, hiszen az édesanya emlegetése a világ minden kultúrájának kocsmaköreiben feljogosítja a másik felet a fizikai retorzióra. A moderátor dilemmája: van-e jogom a beszélgetés hangnemét korlátozni, és ha igen, hol, és milyen alapon húzhatom meg a vonalat, a még leírható, és már nem leírható szavak között?

Moderálná azokat, akiket hülyének tart?

Hülyének lenni alapvető emberi jog?

A holokauszttagadás büntetésével kapcsolatos vitákban szokott előfordulni az az érv, hogy mindenkinek joga van hülyének lenni, hülyeségekben hinni, és hülyeséget beszélni - és ezt nem törvénnyel kell büntetni, hanem a társadalom természetes reakciójával; azzal, hogy az ilyen embereket közröhej tárgyává teszi. Ez online beszélgetésekben is működhet, csak az a baj, hogy a közröhej kiteljesedése elviszi a fókuszt az eredeti témáról, ahová aztán sosem találnak vissza a kommentelők.

A kérdés az, vajon megválogathatom-e, kiket engedek be a blogomba kommentelni, és kizárhatok-e embereket onnan csak azért, mert bizonyos dolgokról gyökeresen másképp gondolkodnak, mint én. Legitimálhatja-e az ilyesfajta kirekesztést az az igény, hogy olyan emberekkel szeretnék beszélgetni, akik legalább nagyjából úgy gondolkodnak, ahogy én? A szólásszabadság legalapvetőbb meggyalázása-e, ha csak olyanokkal állok szóba, akikkel nagy vonalakban egyezik a véleményem, vagy természetes igény, és jog, hogy ne kelljen hülyékkel vitáznom, akik úgysem értik meg, amit mondok (hiszen hülyék)? Példánk az Index gazdasági hírekkel foglalkozó blogjából származik, és igazi díjnyertes: az euróárfolyam változására egy stilisztikai Armageddonba csomagolt zavaros zsidózással reagál. Ön mit kezdene vele?

Egyértelmű, hogy az internetezők ki nem állhatják a fórumokat, blogkommenteket személyeskedéssel, reklámmal, trágárkodással, a témától eltérő hozzászólásokkal, rosszindulatú kommentekkel szennyező felhasználókat.

Magyarul a trollokat. De mit lehet tenni velük?

A pszichológusok szerint természetes folyamat, hogy a neten kicsit mindenki trollá válik. Ennek sok oka van, a fontosabbak az anonimitás, a beszélgetőpartnerek fizikai távolsága, az aszinkronitás (vagyis hogy van időnk gondolkodni egy-egy válaszon, visszavágáson) és a disszociativitás (az interneten leírt szavaknak nem érezzük a súlyát annyira, mintha kimondanánk őket, tudat alatt csak ártatlan játéknak vesszük a kommentelést, amit nem is mi magunk teszünk meg, hanem a csak online létező alteregónk).

Ráadásul az online kommunikáció alapvetően tökéletlen: kutatások szerint élőbeszédben az információ hét százalékát adjuk csak át szavakkal, harmincnyolc százalék a hangsúly és hangszín, a maradékra a mimikát, testbeszédet és a többi nonverbális eszközt használjuk. Az online kommunikáció hatékonysága ezek hiányában mindenképpen pocsék, ami már alapban frusztráció és félreértések forrása.

Ehhez jön még az autoritás hiánya: a neten azok lehetünk, akinek mutatjuk magunkat, a Nobel-díjas tudós ugyanúgy csak egy nick, mint egy gimnazista. Plusz ott van a következménynélküliség, az online személyiségünk flexibilitása (bármikor regisztrálhatunk új nicket a múltunkat eltörölve). A pszichológusok régóta vitatkoznak azon, hogy ezek a körülmények az emberek valódi személyiségét erősítik-e fel, amit a hagyományos kommunikációban elnyom az ember, vagy mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde esetében, kommentelőként a rosszabbik énünk szabadul el.

Mindenesetre valamit tenni kell, még ha az rendszerint felveti a szólásszabadság korlátozásának témáját is.

A tipikus troll, ahogy az online folklór elképzeli

Nem lehet minden troll mellé moderátort állítani

Adná magát a megoldás, hogy alkalmazzunk egy hadseregnyi moderátort, akik napi huszonnégy órában, heti hét napon át felügyelik a kommentezőket. Ezzel több probléma is van. Egyrészt lelkesedésből senki sem fog trollok után takarítani, azt az üzleti modellt meg még senki sem találta fel, amiben egy seregnyi moderátor alkalmazása a végén pozitív hatással van a pénzügyekre.

Ráadásul mindenki máshol húzza meg a még elviselhető és a már kidobandó hozzászólások közti határt, így minél több a moderátorunk, annál következetlenebb is lesz a kommentek ellenőrzése. Az előzetes moderálás (minden komment csak a moderátor jóváhagyásával jelenhet meg) halála is ez: egyszerűen túl sok erőforrást igényel.

Nosza, írjunk akkor moderátorprogramot!

A mesterségesintellgencia-kutatás persze még nem tart ott, hogy egy algoritmus kiérezzen egy szövegből olyasmiket, mint a gúny vagy az irónia; bár vannak erre gyerekcipőben járó, de egészen reményteli próbálkozások. Így a legreménytelibb ilyesfajta programok (mint például a StupidFilter) is inkább formai dolgokból próbálják kiszűrni a trollokat, mint a mértéktelen szmájlizás, az írásjelek halmozása, a nagybetűs ordítás vagy az online szleng túlzott használata.

A YouTube egy időben azzal kísérletezett, hogy egy beszédszintetizátorral felolvassa a júzer kommentjét, mielőtt véglegesítené, így talán az első felindulásból elkövetett kommenteket el lehet kerülni. A Microsoft egy olyan technológiát fejleszt, ami az Xbox Live beszélgetőcsatornáin az élőbeszédet cenzúrázná valós időben (ez az angol nyelv szegényes káromkodásszókincsének felismerésén és kisípolásán alapul).

Az interneten mindenki erős, okos és igazságos.

Hatalmat a népnek

Ha az MI nem megoldás, lehet a közösségre is bízni a moderálást, az olyan webkettes, és a gyakorlatban ez működik talán a legjobban az összes módszer közül. Minden kommentelő értékelhet minden kommentet (ez általában nagyon egyszerű, egy felfelé és egy lefelé mutató kis hüvelykujjikon), és amelyik komment sok mínuszt kap, az eltűnik.

A tömeg bölcsessége alapvetően jó szűrő, de a trollok mellett gyakran kiirt korrekt, megindokolt, csak a többség véleményével éppen ellenkező véleményeket is. És kellően eltökélt, az idejüket nem sajnáló trollok simán átvehetik a hatalmat, borzasztó káoszt okozva. A leghíresebb ilyen eset az Engadgeten történt idén tavasszal, ahol a közösség egy része annyira felháborodott pár poszton, hogy kinyírta az egész közösségi moderálást, átmenetileg ki is kellett kapcsolni a kommentezés lehetőségét.

Sokkterápia

Az eddigi módszerek tüneti kezelést jelentettek, vagyis a trollok kommentjeinek gyors és hatékony eltüntetését. Érdemesebb lenne a probléma gyökerével foglalkozni inkább, és nem takarítani utánuk, hanem elvenni a kedvüket a trollkodástól.

A legbátrabb efféle húzást a Somethingawful.com fórumának fenntartói vállalták, amikor tízdolláros egyszeri díjat kezdtek kérni egy felhasználó regisztrálásáért. Ez nem olyan összeg, ami földhöz vágná az embert, viszont elveszi a kommentelés következménynélküliségét, tétet ad az egésznek. Ha trollkodtál és kitiltottak, újabb tíz dollárért visszajöhetsz. Persze az más kérdés, hogy megér-e a kommentelési lehetőség akármilyen fórumon is akármennyi pénzt, vagy ezzel az egész szabad véleménynyilvánítás lelke vész el.

A Penny Arcade karikatúrája arról, hogyan teszi az internet trollá az embert

Szintén a már említett pszichológiai tényezők egyikét lövi ki a kínai módszer (ami csak a nevében kínai, valójában Koreában, Franciaországban, Brazíliában és egyes amerikai államokban is pedzegették már a bevezetését): a netes anonimitás káros, mindenki vállalja névvel és arccal a mondandóját. Bár ezt a kínaiak nyilvánvaló módon nem a trollok ellen találták ki – vagy nagyon tágan értelmezik ezt a fogalmat, és ide értenek mindenkit, aki másképp gondolkodik, mint a párt hivatalos álláspontja –, akár működőképes is lehet. Erre utal, hogy az olyan oldalakon, ahol önként adják fel az emberek az anonimitásukat (jellemzően közösségi hálózatok), egészen más a hangnem, mint a teljesen nyílt fórumokon és blogokon.

Vannak, akik szerint az anonimitás halálával nyílik majd meg a web 3.0, ahol nincsenek trollok, nincsen kalózkodás és illegális fájlcsere: névvel, címmel, személyi számmal lépünk fel a netre, és minden kommentünkkért és minden kattintásunkért felelünk, és felelősségre vonhatók vagyunk. Bármennyire is borzasztó utópiának tűnik ez, könnyen belátható, hogy ez az érdeke a hirdetőktől kezdve a szórakoztatóiparon át a hackereket, ipari kémeket és gyerekpornó-terjesztőket üldöző hatóságokig nagyon sok mindenkinek. Ma az internet még olyan, mint a vadnyugat, élvezzük ki, amíg tart, még ha ez azzal jár is, hogy el kell viselnünk a trollokat.

(A cikk részben a Cracked.com összeállításának felhasználásával készült)

(forrás: index.hu)