Ha a számítógép beszélni tudna, minden bizonnyal John F. Kennedy volt amerikai elnök híres mondatát idézné: "Ich bin ein Berliner"! Kedden lett volna ugyanis 100 esztendős az 1910. június 22-én Berlinben született Konrad Zuse, a számítástechnika úttörője, aki találmányával, a világ első számítógépével forradalmasította a világot.

Az egykori német mérnök tanulmányait Berlin Charlottenburg városnegyedében a Technische Hochschule mérnöki szakán fejezte be, majd egy repülőgépgyár tervezőjeként dolgozott. Ő készítette el az első, jelfogókkal működő számológépet, amely még csak mechanikus gép volt. Annak továbbfejlesztett változataiba már elektromechanikus átramköröket is beépített, majd 1941-ben elkészítette az első, programvezérlésű, eletromechanikus számítógépet, a Z3-at. Mivel gépeit a náci Németország idején készítette, munkásságának akkor nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. A krónikák szerint ez volt az oka annak, hogy abban az időben szerte a világon kevesen tudták: egy berlini feltaláló jelfogókból számítógépet konstruált, és ezzel új korszakot nyitott a tudományban.

Konrad Zuse (Berlin, 1910. június 22. – Hümfeld, 1995. december 18.)

német mérnök, a számítástechnika úttörője. Tanulmányait Berlin-Charlottenburgban a Technische Hochschule mérnöki szakán fejezte be. Lediplomázása után egy repülőgépgyár tervezőjeként kezdett el dolgozni. Első gépének építését még főiskolásként kezdte el.

Már diákként a legkülönbözőbb automatizálási tervek jártak a fejében. Így például ő készítette el egy olyan áruautomata prototípusát, amely rendeléseket vett fel, és a visszajáró pénzzel sem maradt adós. Zuse prototípusának legkorszerűbb változataiból ma zsúfolásig van a világ. Úttörő munkáját különösen a kezdetekben rendkívül szerény körülmények között végezte. Tudományos műhelye a szülői ház egyik szobája volt, pénzzel pedig szülei és barátai segítették.

Ő készítette el az első, jelfogókkal (jelfogó=relé=relay) működő számológépet. 3 gépet készített, az első a Z1 volt, ez még csak mechanikus gép volt. A Z2-be már relés elektromechanikus áramköröket is beépített, és a Z3 volt az első programvezérlésű, kettes számrendszerben dolgozó, elektromechanikus számítógép. Zuse a náci Németország idején készítette el gépeit, és ebben az időben a munkásságának nem tulajdonítottak nagy jelentőséget.

Szakértők szerint tudományos élete eredményekben rendkívül gazdag volt. És ebből fakadóan pénzügyileg is olyan gazdag lehetett volna, mint Bill Gates, ehhez azonban az Egyesült Államokban kellett volna élnie. Mivel azonban a náci Németországban igazi autodidaktaként külföldi kollégáitól teljesen elszigetelve dolgozott, találmányaira akkoriban nem figyelt fel a világ.

Zuse az amerikaiakat a bináris, jelfogós és programvezérelt számítógép konstrukcióban valamint építésben körülbelül három évvel előzte meg, hiszen a Z3 számítógépe már 1941-ben működött, míg Howard Aiken Mark I.-e csak 1944-ben. A háborúban vesztes Németországból nem jutottak el a hírek a világba, szinte senki sem tudta, hogy van ott egy feltaláló, aki használt jelfogókból számítógépet épít, és közben számos újdonságot fedez fel ebben az addig nem is létező tudományban.

Volt még egy, a korát megelőző konstrukciója Konrad Zusének: a világ első digitális rajzgépe, a Graphomat, vagy más néven a Z64. A gép első konstrukciója főleg azért volt nagyon különleges, mert az még akkor készült el, amikor még nem volt olyan léptetőmotor, amit a toll mozgatásához alkalmazni lehetett volna. Konrad Zuse a léptetőmotorok helyettesítésére egy hallatlanul precíz fogaskerék-áttételt tervezett a géphez, amivel így igen pontos rajzokat lehetett készíteni.

Zuse élete utolsó éveiben a számítástechnika elméleti kérdéseivel foglalkozott, a számítástechnika és az automatika kapcsolatával, az önreprodukáló automatákkal. Szintén Zuse nevéhez fűződik az első magas szintű programozási nyelv, a Plankalkül megtervezése  1948-ban.

A számítástechnika úttörőjének felbecsülhetetlen értékű munkásságáról tudományos rovatában valamennyi keddi országos napilap megemlékezett jogos büszkeséggel. Az újságok kiemelték, hogy a fiatal Zuse útja "egyenesen vezetett" a számítógép feltalálásáig. Már fiatal mérnökként gyűlölt minden fajta statikus számolást, amellyel szerinte csak kínozták a diákokat, és hadat üzent annak. 1935-ben határozta el, hogy olyan számítógépet készít, amely automatikusan elvégzi a mérnöki programozást.

Beszélgetés Konrad Zuse-val
Az ember élete események halmaza, amelyek közül a legtöbb "szóra sem érdemes", de mindíg akad egy-egy, ami a "soha el nem felejthetõ" vagy ha úgy tetszik az "örökké emlékezetes" kategóriába tartozik. Ilyen esemény volt az életemben 1994 õsze, amikor életemben elõször és sajnos utóljára találkozhattam Konrad Zuse-vel az európai számítástechnika egyik, ha nem "a" legnagyobb alakjával.

Számtalan barátomnak köszönhetõen meghívott elõadója voltam a hamburgi IFIP számítógépes világkongresszusnak, ahol a számítógépes úttörõk és a számítástechnika története szekcióban olyan nagy személyiségekkel együtt tarthattam két elõadást, mint Heinz Zemanek, Maurice Wilkes és a konferencia legnagyobb "sztárja" Konrad Zuse. Az élményt csak fokozta, hogy a konferencia után majdnem egy egész napon át a vendége is lehettem hünfeld-i házában.

Sajnos nálunk - tapasztalatom szerint - nagyon kevesen tudják, hogy Konrad Zuse az amerikaiakat a bináris, jelfogós és programvezérelt számítógép konstrukcióban valamint építésben cca három évvel megelõzte, hiszen a Z-3 számítógépe már 1941-ben mûködött, míg Howard Aiken Mark I-e csalk 1944-ben. Ha Konrad Zuse nem a háborús Németországban él, akkor ma senki sem vitatná, hogy a számítástechnika nagyon sok hardver és szoftver újdonsága Tõle származik.

A háborúban vesztes Némretországból nem jutottak el a hírek a világba, szinte senki sem tudta, hogy van ott egy feltaláló, aki használt jelfogókból, miközben folyamatosan hulltak a bombák a városra, (a lakásán kialakított laboratóriumát is lebombázták), számítógépet épít és közben azámos újdonságot fedez fel ebben az addig nem létezõ tudományban.

Az elsõ számítógépe, amit 1934-ben építészhallgatóként kezdett el fejleszteni, a Z-1, egy mechanikus számítógép volt. Ez a gép leginkább Babbage számoló-mûveivel rokon, de mégis lényegesen különbözik azoktól, ugyanis Zuse nem számkerekes decimális gépet, hanem igen/nem kapcsolókkal bináris gépet épített. A gépnek volt egy nagyon szellemes mechanikus memóriája, ezt a memóriát használta késõbb a jelfogós számítógépében is. Igen korán, már 1936/37-ben átváltott a jelfogós számítógépek építésére, miután a mechanikus logika egyrészt nehézkesen mûködött, másrészt a gép nem volt eléggé megbízható.

Az elsõ jelfogós model a Z-2 volt, majd - még a háború elõtt és alatt - elkészült a Z-3 és a Z-4 valamivel késõbb a Z-5, majd a Z-11, valamennyi model jelfogós berendezés volt. Egy Z-11-es Magyarországon is mûködött, a MOM-ban, nagyon jó lenne ennek a gépnek a nyomára jutni és betenni a számítógépes gyûjteményünkbe. Aki tud róla valamit, kérem adjon hírt a gép sorsáról az NJSzT titkárságára.

Azt is kevesen tudják, hogy a Z-3-as, ami 1941-ben készült el, volt a világon az elsõ programvezérelt számítógép. Az ezzel kapcsolatos jegyzeteiben Konrad ZUSE már leírja a tárolt program elvet, amit a világ Neumann elvként ismer. Konrad Zuse elmondta, hogy máig hasztalanul próbálkozott bizonyítani, hogy a tárolt program elvet évekkel korábban, mint Neumann János, õ már kitalálta és alkalmazta is, ez a hír azonban annak idején a háborús és militarista Németországból nem juthatott ki, ott viszont nem kapott akkora publicitást, mint amekkorát a felfedezés megérdemelt volna.

Hasonlóképen õ is csak sokkal késõbb hallott az amerikai fejlesztésekrõl, az ENIAC-ról és Neumann Jánosról. Az Aiken építette MARK-1-rõl tudomása volt, mert a német titkosszolgálat megszerezte a gép egyik fotóját, amit Zuse-nek is megmutattak. A világ szerencséje, hogy a náci hadvezetés a háború kezdetén - ellentétben az amerikaiakkal - nem fogta fel, hogy ZUSE számítógépe milyen fontos eszköz lehet a háborúban és ezért ZUSE szinte mindvégig egyedül - csak a barátai segítségével - mindenfélre hivatalos támogatás nélkül fejlesztette a gépeit, amik nem kaptak az amerikai gépekhez hasonló komoly szerepet a háborúban.

A látogatás után elhatároztam, hogy a Konrad Zuse-tól kapott szakirodalom segítségével megkísérlem párhuzamba állítani a neumann-i és a zuse-i tárolt program elvet és ha sikerül bizonyítanom a két elv egyezését, akkor el szeretném érni, hogy az elvet ezután Neumann-Zuse elvnek ismerjék el a számítástechnikai szakemberek. Ennyivel tartozunk Konrad Zuse emlékének és a technika-történeti igazságnak is.

Zuse a háborús Németország beszerzési nehézségei miatt, de ezért is, mert az akkori elektroncsöves gépek jóval megbízhatatlanabbak voltak, mint a jelfogósak, az elsõ elektroncsöves gépeit, a Z 20-at, a Z 21-et és a Z 22-t (az elsõ kettõ csak tervek formájában született meg, a harmadik meg is épült) csak 1955-ben kezdte el tervezni és építeni. Ezután már a tranzisztoros Z 23 és a Z 24 gépek jöttek, mindezeket a gépeket Zuse tudományos feladatok megoldására tervezte.

A következõ gép a Z 31-es egy kisméretû, olcsó és fõleg gazdasági számításokra szánt berendezés volt, amit tulajdonképen a gyors technikai fejlõdés ölt meg. Ezek után ugyanis - nemsokára - megjelentek az integrált áramkörök, amelyek teljesen megváltoztatták a számítógépipart szerte a világon és megkondították a harangot az olyan kis számítógépgyárak felett, mint a ZUSE KG, ahol szinte manufakturális módon gyártották a nagyon szellemes konstrukciójú számítógépeket.

Volt még egy, a korát megelõzõ konstrukciója Konrad Zuse-nek: a világ elsõ digitális rajzgépe, a Graphomat, vagy másnéven, a Z-64. A gép elsõ konstrukciója fõleg azért volt nagyon különleges, mert az még akkor készült, amikor még nem volt olyan léptetõmotor, amit a toll mozgatásához alkalmazni lehetett volna. Konrad Zuse a léptetõmotorok helyettesítésére egy hallatlanul precíz fogaskerék-áttételt tervezett a géphez, amivel igen pontos rajzokat lehetett készíteni.

A ZUSE KG-t - fõleg anyagi problémák miatt - Konrad Zuse-nak el kellett adnia, az õ részét elõször a társa, a Brown, Boveri and Company (BBC) vásárolta meg, majd a BBC az egész gyárat eladta a Siemens-nek. Sajnos a Siemens Zuse fejlesztéseit, így a Graphomat-ot sem folytatta, hiszen akkor már megvoltak a saját fejlesztésû illetve licenc formájában vett számítógépei, például a 2002-es majd késõbb a 4004-es, ezeket gyártotta. A Siemens Konrad Zuse-t még egy darabig, mint tanácsadót foglalkozatta, de ez a kapcsolata is hamarosan megszûnt a német számítógépeket gyártó óriással. Élete alkonyán fõleg a számítástechnika elméleti kérdéseivel foglalkozott, a számítástechnika és az automatika kapcsolatával valamint az önreprodukáló automatákkal.

A látogatás végén felmentünk a dolgozó-szobájába és a mûtermébe is, mert Konrad Zuse igen jónevû festõ is volt, a képeinek egy részét a világkonferencián is bemutatták. Megnéztük az otthon maradt képeket valamint a Z-1-es gép egy darabját, de a legutóbbi alkotását is, egy mechanikus konstrukciót, a magasságát automatikusan változtatni tudó tornyot, amit szélerõmûvek részére tervezett. Ezzel a toronnyal a szélmotort mindig abba a magasságba lehetett automatikusan emelni, ahol a legerõsebb volt a szél.

Konrád Zuse az egyik óriása volt a számítástechnikának, aki haláláig alkotott és akinek az utolsó éveit sokkal jobban is kihasználhatták volna a szülõhazájában. A hamburgi világkongresszuson ezt érezhették meg a kongresszus résztvevõi, akik olyan ünneplésben részesítették a nagyon friss szellemû, de gyenge egészségi állapotban elõadó tudóst, ami talán sok mindenért kárpótolta, azokért is, amit elõzõleg a sors megtagadott Tõle.

(forrás: sg.hu, hu.wikipedia.org, njszt.iif.hu, origo.hu)