Az elmúlt napok Google-dömpingje szinte már idegesítőnek is hathat, nehéz feldolgozni ennyi bejelentést és új technológiát. Ám amikor például az egyik legfontosabb, a személyes keresés kapcsán azt írtam, hogy a cég valószínűleg jogi eljárások tömegére számíthat, nem gondoltam volna, hogy az eddig ilyen ügyekben visszahúzódó és folyamatosan kompromisszumkésznek mutatkozó vállalat irányítója olyat mond, amitől nemcsak hogy leszakad a plafon, hanem elsőre kifejezetten rossz vezetői nyilatkozatnak is tűnik egy olyan környezetben, ahol mind többen aggódnak a Google túlhatalma, információs birodalmának kialakulása miatt, s aggódnak a vállalat részéről tapasztalható monopoltörekvések, illetve adathalmozás miatt.

Eric Schmidt, a Google elnök-vezérigazgatója ugyanis azt találta mondani egy tévés interjúban a cég adatkezelési módszereit firtató kérdésre, hogy: „Ha valaki olyat tesz [az interneten], amiről nem szeretné, hogy más is tudjon, akkor talán az lenne a leghelyesebb, ha meg se tenné” – nyilatkozta Schmidt a CNBC-nek.

A kijelentés – melyhez hasonlókat sajnos gyakran olvasni a fórumokon is – döbbenetes cinizmusról, egy roppant bonyolult probléma végletes leegyszerűsítéséről, valamint a hatalomból adódó arroganciáról tanúskodik.

Gyors reakciók érkeztek erre a mondatra, melyet a részvényesek aligha fognak megbocsátani Schmidtnek. Csak vázlatpontokban arról, hogy miért is lehet roppant káros (és figyelmeztető!) ez a hozzáállás:

• bizonyos kivételes eseteket leszámítva nincs „helytelen viselkedés” a neten (a kivételeket a büntető törvénykönyvek szabályozzák), egy tett, egy megszólalás mindig csak az adott kontextusban értelmezhető (klasszikus példa: ami jó volt egy bulin, majd valamilyen formában megjelenik egy internetes oldalon, az nem feltétlenül előny egy állásinterjún vagy egy biztosítási szerződés megkötésekor) – vagyis hogy a felhasználók milyen online adataival követhető el visszaélés, az nem mondható meg előre, épp ezért van szükség a személyes adatok maximális védelmére

• (a fentieket kiegészítve: nincsenek „ártatlan emberek”, mindenkinek vannak egy adott morális szempontból kisebb-nagyobb hibái, botlásai, melyeket fel lehet használni ellene – elég arra gondolni, hogy akár már az is terhelő adat lehet egy szituációban, hogy valaki milyen hírportálokat olvas)

• Schmidt nyugodtan és igaza teljes tudatában jelentette ki, hogy igen, rögzítik az online tevékenységet, s szoktak kiadni személyes adatokat az állami szerveknek (ahogy az összes keresőcég), amennyiben a kérés megfelel a nemzetvédelmi törvény (Patriot Act) előírásainak. Ezzel  önmagában semmi baj nincs, Európában is hasonló a szabályozás; ha a jogkövető magatartást nézzük, a törvényeknek engedelmeskedni kell – az persze már más kérdés, hogy egy hisztérikus időszakban hisztérikus módon elfogadott, gyakran hisztérikusan alkalmazott törvény mennyire szolgálja ténylegesen a polgárok érdekeit

• kifejezetten felháborító Schmidt azon véleménye, hogy szégyelljék magukat azok, akik úgy vélik, hogy a cége által létrehozott irdatlan nagyságú adatbázis léte is gond, mivel a hackeléssel, megvesztegetéssel stb. megszerzett adatokkal visszaélhetnek – mintha Schmidt nem hallott volna az olyan esetekről, mint például az a német ügy, ahol az alkalmazottak adtak el személyes információkat (feltehetően) a maffiának, vagy említhetnénk a sorozatos brit adatlopási botrányokat is

• Schmidt érvelésének tarthatatlansága abból is látszik, ahogy ezt több lap is kiemeli, hogy épp ő volt az, aki a világ egyik legnagyobb IT-portálja, a Cnet munkatársait tiltólistára helyezte egy évig, mivel azok személyes adatokat közöltek róla – pedig a Cnet újságírói ezekhez az információkhoz a Google keresőjének segítségével jutottak hozzá.