2010. február 2.

Egy informátor 2,5 millió euróért ajánlott fel a német államnak egy DVD-lemezt, amely állítása szerint 1500, svájci bankszámlákkal rendelkező német adócsaló adatait tartalmazza. Angela Merkel szerint a cél szentesíti az eszközt, az adatvédelmi biztos szerint ezzel az állam az orgazda szerepét vállalná át.

Angela Merkel rendkívüli nyilatkozatában annak a nézetnek adott hangot, hogy mindent meg kell tenni a feltételezett adócsalók adatainak megszerzéséért. "Minden józan ember tudatában van annak, hogy az adócsalókat felelősségre kell vonni" - fogalmazott a kancellár, hozzátéve: ha valóban hiteles adatokról van szó, azokat mindenképp meg kell szerezni. Az 1500 személyre vonatkozó, lopott adatokat a hét végén egy informátor 2,5 millió euróért ajánlotta fel a német államnak. Egyidejűleg öt személy adatait rendelkezésre bocsátotta, és azokból kiderült, hogy az érintettek külön-külön mintegy 1 millió eurós adócsalást követtek el. Az informátor személyazonosságát nem közölték, de az egyértelmű, hogy lopott adatokról van szó.

Az ügy rendkívüli módon megosztotta a német politikát és a szakértőket is. A lakosság túlnyomó többsége az adócsalók leleplezése és ezzel összefüggésben a szóban forgó banki adatokat tartalmazó DVD megvásárlása mellett tette le a garast. Egy felmérés szerint a megkérdezettek mintegy 80 százaléka úgy vélte, hogy az adócsalók ellen lopott adatok megvásárlásával is fel kell venni a harcot. Emellett állt ki a kancellár is, egyértelműen elutasítva az informátorral való megegyezést ellenző, saját pártjában is hallható megfontolásokat. Leszögezte, hogy az adócsalók elleni harcot elsődlegesnek tekinti. A kancellár nem utalt arra, hogy a végleges döntés mikor születhet meg. Kijelentette ugyanakkor, hogy minderről egyeztetni kell az adóügyekben elsősorban illetékes tartományokkal.

Hasonlóan foglalt állást a külügyminiszter is. Guido Westerwelle szerint az adózással kapcsolatos bűnözés támadást jelent azon szorgalmas emberek ellen, akik becsületesen fizetik az adót, és nincs lehetőségük arra, hogy külföldön betéteket helyezzenek el. Úgy vélte ugyanakkor, hogy az állam nem lehet cinkosa a tolvajoknak, illetve más bűnözőknek sem, ezért - mint fogalmazott - a szóban forgó adatokat jogállami kritériumok alapján szigorúan meg kell vizsgálni. A külügyminiszter jelezte ugyan a Svájccal való együttműködés fontosságát, a berni hatóságok azonban figyelmeztettek: az ország nem tesz eleget lopott adatokon alapuló kéréseknek, és elutasítja az együttműködést.

Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter erről svájci kollégájával folytatott tárgyalásokat, és megállapították, hogy eltérően közelítik meg a jogi helyzetet. Hans-Rudolf Merz svájci pénzügyminiszter elmondta, hogy lopott adatok vásárlása tilos az alpesi országban, mert sérti a jóhiszeműség elvét, azok felhasználása pedig az érintettek magánszféráját. A berlini pénzügyminisztérium ugyancsak közölte, hogy a "liechtensteini megoldás" mellett van. Két évvel ezelőtt a német kormány a hírszerzéssel együttműködve csaknem 5 millió eurót fizetett egy hasonló informátornak, aki német adócsalók lopott liechtensteini banki adatait tartalmazó CD-ket kínált. Az ügyben több leleplezés történt, és annak fő áldozata a német posta akkori elnöke, Klaus Zumwinkel volt. Több mint 400 esetben még ma is folyik a nyomozás, a gyanúsítottak utólag több mint 100 millió eurót fizettek be az államkasszába.

A konzervatív CDU/CSU az ajánlat elutasítása mellett foglal állást, azt hangoztatva, hogy egy jogállamnak nem szabad egy közönséges bűnözővel lepaktálnia. Ráadásul - mint a keresztény politikusok vélekedtek - az adattolvajjal való egyezkedés az ilyen jellegű bűncselekmények újabb hullámát indíthatná el. A koalíciós partner liberálisok az alapos mérlegelés mellett vannak, szerintük gondosan meg kell vizsgálni az egész ügy jogi vonatkozásait, és csak azután szabad döntést hozni. Az ellenzéki pártok - élükön a szociáldemokratákkal - viszont az adatokat tartalmazó DVD azonnali megvásárlását sürgetik, a többi között úgy vélekedve: bűnözőkkel szemben akkor is fel kell venni a harcot, ha bűnözők leplezik le őket.

Az adatvédelmi biztos szerint a hatóságok a DVD megvásárlásával a cinkos, illetve az orgazda szerepét vállalnák. A kormány egyik legtekintélyesebb gazdasági tanácsadója viszont az adatok megvásárlására szólította fel a pénzügyminisztert, úgy vélekedve, hogy az komoly elrettentő hatással járna. A politikusokéhoz hasonlóan megosztott a különböző szakmai szervezetek, illetve a sajtó véleménye is. Nevesebb jogászok azt hangsúlyozták, hogy egy jogállam nem élhet ilyen eszközökkel.

A német pénzügyminisztérium szóvivője úgy fogalmazott, "a döntés a liechtensteini ügyben vitt jogi irányvonalat fogja követni". A német titkosszolgálat 2008 februárjában több mint négymillió eurót fizetett egy informátornak, az LGT liechtensteini bank volt munkatársának lopott banki adatokért. Az adatok alapján Németországban eljárás indult csaknem ezer adóalany ellen, akiket azzal gyanúsítottak, hogy liechtensteini bankbetéteik révén kibújtak bizonyos németországi adókötelezettségeik alól. Rajtuk kívül további 500 liechtensteini német bankszámla-tulajdonos jelentkezett önként, attól tartva, hogy az ő neve is szerepel az informátor által Berlinnek átadott CD-n.

A keddi Financial Times szerint megrémültek a németországi adócsalók, és tömegesen telefonálnak, hogy miként törleszthetik hátralékaikat. Egy a német lapnak nyilatkozó svájci ügyvéd elmondta, hogy a múlt hét végén kirobbant adócsalási botrány nyomán sorra telefonálnak olyan német állampolgárok, akik svájci bankszámlákon tartják pénzüket. A botrány hatására minden bizonnyal óriási lesz az utólagosan ugyan, de önkéntesen adózók száma, és köztük feltehetően olyanok is lesznek, akiknek a neve nem szerepel a DVD-n rögzített listán - vélekedett az ügyvéd, aki szerint svájci számlákkal rendelkező ügyfeleik egyre idegesebbek.

A kormány és a tartományok egyeztetést kezdtek arról, hogy ki fizesse ki az informátor által kért 2,5 millió eurót.

A Credit Suisse pénzintézethez vezetnek a nyomok?

A Frankfurter Allgemeine Zeitung értesülései alapján egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a Credit Suisse ügyfelei érintettek a legújabb adócsalási botrányban.

A zürichi székhelyű bank Svájc második legnagyobb magán pénzintézete. A Credit Suisse illetékesei az információt sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánták, csupán annyit közöltek, hogy eddig semmi sem utal arra, hogy az ő rendszerükből adatok tűntek volna el. A legnagyobb svájci bank, az UBS időközben spekulációnak minősítette azokat a híreket, hogy az információkat az ő rendszeréből másolta le valaki. Az UBS képviselői közölték, hogy nincsenek erre utaló jelek.

A botrány miatt telefonon tárgyalt egymással Wolfgang Schäuble német és Hans-Rudolf Merz svájci pénzügyminiszter. Utóbbi kijelentette, hogy Bern semmilyen államközi segítséget nem nyújt az ellopott adatokkal kapcsolatban. A hivatalos svájci álláspont az, hogy az ország kizárólag konkrét adócsalási ügyekben ad ki információkat, akkor nem, ha valaki "csak elhallgatta némely bevételét". Ráadásul az adatokat csak azután adják ki, ha a német hatóságoknak van konkrét gyanúsítottjuk és birtokában vannak az illető bankfolyószámlájának adatainak is.

Mindenesetre a francia és a német ügy mellett, most derült ki, hogy van amerikai szál is. A svájci szövetségi közigazgatási bíróság ugyanis úgy döntött, hogy az UBS feltételezett amerikai adócsaló ügyfeleinek 4450 adatcsomagja egyelőre nem adható ki az Egyesült Államok számára, mivel "csak az adófizetés elkerüléséről volt szó, nem pedig adócsalásról". Angela Merkel német kancellár úgy döntött, hogy Németország nem hagyja ki a kínálkozó lehetőséget és mindenképpen megvásárolja a felkínált adathordozót.

Thomas Sutter, a Svájci Bankegyesülés munkatársa azt mondta, hogy elvárják, hogy az adathordozót ne vásárolják meg a németek, de ha mégis megteszik, akkor viszont az adatokat haladéktalanul szolgáltassák vissza Svájcnak.

Megismétlődik a Falciani-ügy?

A HSBC bank genfi részlegénél dolgozó Hervé Falciani egy átlagos külsejű informatikus volt. A szomszédai a 38 éves férfit barátságos családapának írták le. Aztán egy nap hirtelen minden megváltozott.

Falciani neve nem véletlenül bukkant fel több év után ismét a médiában. Az ő tevékenysége, és a mostani német-svájci adóbotrány között ugyanis nagyon sok a hasonlóság (például az adathordozók eladásra való felkínálásának módja) fedezhető fel. A szakember feladata az volt, hogy gondozza a pénzintézet ügyfeleinek elektronikus folyószámlaadatait. Az adatcsomagokban szerepeltek az egyes személyek nevei, címei és folyószámláik jellemzői.

Az Olaszországban született férfi 2005-ben költözött Svájcba a feleségével és a 3 éves kislányával. Az új munkaadói azonban nem igazán lehettek elégedettek a munkájával, mivel 2007-ben jelentősen lecsökkentették a fizetését. Azt már senki sem fogja megtudni, hogy vajon emiatt, egyszerűen bosszúból indult-e el a rossz úton Falciani. Az informatikus semmi különöset sem tett, nem fenyegetőzött, csak csendben tette továbbra is a dolgát, azzal a különbséggel, hogy elkezdte lemásolni, majd CD-re menteni az ügyfelek adatait.

A férfi végül azért bukott le, mert 2008 elején viszonyt kezdett egy libanoni származású kolléganőjével, akinek azt ígérte, hogy elválik a feleségétől. A pár bejrúti útja során megpróbálta a megszerzett adatcsomagokat értékesíteni, sikertelenül. Európába visszatérve Falciani megkereste a francia hatóságokat és a német Szövetségi Hírszerző Szolgálatot (BND) is. Utóbbi szervezet már 2008. március 8-án e-mailt kapott a toomuckwalls@yahoo.fr címről, amelyben a feladó azzal dicsekedett, hogy a birtokában van az öt legnagyobb svájci magánbank egyikének teljes ügyféllistája.

A BND illetékesei egy szót sem nyilatkoztak, Falciani ugyanakkor cáfolta, hogy az újabb botrány az ő nevéhez fűződne. Szerinte az egész akció célja csak az, hogy ezáltal nemzetközi elfogatóparancsot adhassanak ki ellene. Bár a férfit a genfi rendőrség 2008. december 22-én kihallgatta, de őrizetbe nem vette, így az informatikus szabadon továbbállhatott. A Falciani-család ezután egy Nizza melletti faluban telepedett le. A svájci igazságügyi szervek munkatársai tavaly év elején ismét a nyomára bukkantak és a francia bíróktól kértek segítséget. A berni ügyészség ugyanis ki akarta hallgatni a férfit. Többek között adatok eltulajdonításával, a kereskedelmi és a banktitok megsértésével, valamint ipari kémkedéssel vádolták.

Falcianit tavaly január 20-án tartóztatták le, a számítógépe merevlemezét és az összes személyes tárgyát lefoglalták. Menton városában - francia nyomozók jelenlétében - két napon keresztül hallgatta ki Laurence Boillat ügyész. A beszélgetés akkor vett érdekes fordulatot, amikor Boillat már nem az adatokról, hanem a francia és a német titkosszolgálatokkal való együttműködéséről kérdezte az informatikust. Falciani védője ekkor lépett közbe és a francia bírók leállították a túlbuzgó francia ügyészt és az egész kihallgatást. A történet ettől kezdve államközi üggyé vált, ami megrengette a svájci bankvilágot.

Eric de Montgolfer nizzai ügyész volt az első, aki a lementett adatokkal kezdett foglalkozni. Szakértők segítségével megállapította, hogy a HSBC 2953 ügyfele volt Franciaországban adófizetőként bejelentve. Falciani leszögezte, hogy a célja nem a pénzszerzés volt, hanem egyszerűen le akarta rántani a leplet egy olyan bankról, amely a jó hírnév álcája mögé bújva végzi piszkos tevékenységét: az adócsalást, illetve az abban való részvételt. A HSBC egykori alkalmazottja elmondta, hogy kizárólag a szabadon hozzáférhető adatcsomagokat másolta le. Eleinte megpróbálta értesíteni a történésekről a feletteseit, de amikor azok nem reagáltak, a francia hatóságokhoz fordult és kizárólag velük dolgozott együtt.

Mindenesetre érdekes, hogy több mint 3000 olyan személy jelentkezett a francia hivatalokban, akik "elfelejtették" korábban befizetni az őket terhelő adókat. Köztük volt számos örökös is. A francia állam az ügynek köszönhetően 500 millió eurót kasszírozott. Franciaország és Svájc viszonya megromlott, a franciák vonakodtak visszaadni az eredeti dokumentumokat. Megegyezés csak a múlt héten született. Az informátor új személyazonosságot kapott, az életére rendőrök vigyáznak. Az ok: néhány ügyfél nem éppen jó hírű "üzletember", köztük néhány kolumbiai kereskedő, akik nem örültek az ügy kirobbanásának és a piszkos üzleteik kitudódásának.

(forrás: sg.hu)