Számítástechnika: Digitalizálás, hálózati könyvtárépítés

Szeretettel köszöntelek a Számítástechnika klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 269 fő
  • Képek - 126 db
  • Videók - 102 db
  • Blogbejegyzések - 553 db
  • Fórumtémák - 17 db
  • Linkek - 435 db

Üdvözlettel,
M Imre
Számítástechnika klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Számítástechnika klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 269 fő
  • Képek - 126 db
  • Videók - 102 db
  • Blogbejegyzések - 553 db
  • Fórumtémák - 17 db
  • Linkek - 435 db

Üdvözlettel,
M Imre
Számítástechnika klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Számítástechnika klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 269 fő
  • Képek - 126 db
  • Videók - 102 db
  • Blogbejegyzések - 553 db
  • Fórumtémák - 17 db
  • Linkek - 435 db

Üdvözlettel,
M Imre
Számítástechnika klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Számítástechnika klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 269 fő
  • Képek - 126 db
  • Videók - 102 db
  • Blogbejegyzések - 553 db
  • Fórumtémák - 17 db
  • Linkek - 435 db

Üdvözlettel,
M Imre
Számítástechnika klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Ez egy régebbi cikk, de a megállapításai még ma is ... (2007. május 30.)


 

A digitalizálás olyan eljárás, amelynek segítségével a hagyományos dokumentumok számítógépen olvashatóvá válnak. Eszközei a szkennelés, digitális fényképezés.A könyvtári digitalizálás célja az állományvédelem: a kulturális értékek megõrzése, értékes anyagok rongálódásának csökkentése, az eredeti dokumentum helyett a digitalizált változat szolgáltatása a kutatónak.

 

A digitalizálással biztosítható az írott mûvek fennmaradása és ismertsége az elkövetkezõ idõk technológiai világában. A könyvtárak a digitalizálás által a nyomtatott könyvek tárházából olyan információs központokká válhatnak, amelyek az internet és a multimédia minden elõnyével egyre több embert képesek még több információhoz juttatni. A könyvtárak munkája új dimenziókat kap.

 

A könyvtárak az újabb beruházóktól a digitalizálás felgyorsítását várják. Két évtizeden belül a világ legtöbb könyve digitalizált formában is elérhetõvé válhat, s a remények szerint mindez az interneten is ingyenes lesz, mint ma a könyvtárakban. (Ha eljön az az idõ, amikor minden könyv és írott sajtó megjelenik elektronikusan, akkor digitalizálásra már nem lesz szükség.)

 

2007 áprilisában az UNESCO chartát adott ki a webes felületeken és digitális formákban tárolt dokumentumok védelmére. A charta szerint biztosítani kell, hogy a tartalmak - mint a világ kulturális örökségének részei - nyilvánosan hozzáférhetõek maradjanak, de figyelembe kell venni azt is, hogy a személyiségi jogokhoz kapcsolható információk minden esetben védelmet élvezzenek.


A témát bõvebben ld.:
1. http://www.inaplo.hu/_intra/_digitalizalas/index.html
2. http://www.neumann-haz.hu/tei/tanulmanyok_digitkvt/
3. Gerhardt Norbert: Nyomtatott anyagok digitalizálása
4. http://digitalizalas.lap.hu

 

 

2. A lundi cselekvési terv

A svédországi Lundban 2001. április 4-én tartott szakértõi ülésen elkészült az Európában folyó digitalizálási programok és koncepciók összehangolásának keretterve. A cselekvési tervben ismertetett konkrét tevékenységek segítségével az európai kulturális és tudományos tartalom digitalizálásának minõségét kívánták javítani.

 

Elsõ feladata, hogy az együttmûködés és összevetés révén jobb koncepciókat és programokat alakítson ki:
a) a tagállamok közötti információcsere érdekében felméri a digitalizálási koncepciók és programok nemzeti webhelyeit;
b) olyan összevetési (benchmarking) keretrendszert vezet be, amely az egy országon belüli, illetve több tagállam közötti koordináció kulcsfontosságú eszköze;
c) mutatószámokat dolgoz ki, és adatokat gyûjt az összevetéséhez (azt is figyelemmel kíséri, hogy az e-Európa program célkitûzései hogyan hatnak az európai digitális tartalomnak a világméretû hálózatokon való megjelenítésére);
d) infrastruktúrát hoz létre a tagállamok közötti koordináció támogatására.

 

Második feladata a digitalizált források feltárása:
a) országos nyilvántartásokat hoz létre ("megfigyelõ központok");
b) a digitalizált tartalom koordinált felderítésre hosszabb távon alkalmas mûszaki infrastruktúrát határoz meg.

 

Harmadik feladata az ajánlott gyakorlat népszerûsítése:
a) ösztönzi az ajánlott gyakorlat (good practice) példáinak és irányelveinek átvételét;
b) népszerûsíti a "kompetenciaközpontokat".

 

A negyedik feladatkör a tartalmi keretrendszer köré csoportosul:
a) a jó minõségû digitalizált tartalomhoz való hozzáférés érdekében közös európai együttmûködési cselekvési tervet dolgoz ki (Charta, szándéknyilatkozat stb.);
b) biztosítja a digitalizált kulturális és tudományos tartalom hosszú távú elérhetõségét.

A lundi cselekvési terv nemcsak a tevékenységeket és célokat határozza meg, hanem a megvalósítás módját és a feladatokat, valamint a résztvevõket és az ütemezést is. Az intézkedések eredményei pedig folyamatosan beépülnek az adott területen kialakulóban lévõ, hosszabb távra szóló tevékenységi tervbe.


Bõvebben ld.:http://www.mek.oszk.hu/minerva/html/dok/lundcsel.htm



3. A CALIMERA-program

A 2001-ben indult PULMAN-projekt (http://www.pulmanweb.org) 2003-ban befejezte tevékenységét, s ennek folytatásaként hozta létre a korábbi menedzsment a CALIMERA-projektet (http://www.calimera.org), amely egy késõbbi átfogó program elõkészítõje (a CALIMERA nyitó konferenciája Brüsszelben volt 2003. január 16-17-én).

A projekt legfontosabb jellemzõje, hogy a helyi intézményi szolgáltatások (könyvtárak, levéltárak és múzeumok) fejlesztésének irányából indul ki, tehát alulról építkezik. Céljainak summázata: olyan együttmûködõ helyi digitális szolgáltatások kialakítása a kulturális intézményekben, amely a nemzeti információs politika részeként a technológiát fejlesztõ vezetõ cégek segítségével a közösség valamennyi tagjának felhasználóbarát hozzáférést eredményez a kulturális javakhoz.

 

A 2005. április végéig tartó CALIMERA arra vállalkozott, hogy Európa-szerte feltérképezze a technológiai fejlesztéseket, amelyek korábbi uniós projektekbõl, vagy nemzeti kutatások eredményeképpen rendelkezésre állnak, és megbecsülje, hogy ezek közül melyek hasznosíthatók széles körben a helyi intézmények számára. Olyan ajánlások kidolgozására törekedett, amelyek mindhárom közgyûjteménytípus számára lehetõvé teszik a közös vagy összehangolt helyi digitális szolgáltatásokat (helytörténet, egyéb helyi tartalmak szolgáltatása).

 

A résztvevõk elsõ köre, a központi menedzsment (core partners) a pályázat megírásáért, az adminisztrációért és a határidõk számonkéréséért felelõs. A résztvevõk második köre az egyes részfolyamatokban (pl. a projekt központi honlapjának fejlesztése, a digitális útmutató összeállítása, az országonként begyûjtött statisztikai adatok összehasonlító elemzésének elkészítése stb.) vezetõ szerepet játszó intézmények (contributing partners). Végül a harmadik csoport az országos koordinátorok által összefogott szakemberek (gyakorló könyvtárosok, muzeológusok és levéltárosok), kormányzati tisztviselõk és technológiai fejlesztõ cégek köre (reference networks), akik az egyes országokon belül végzik a helyi teendõket, valamint szakértõként részt vesznek a program során szervezett szemináriumokon és tréningeken. Magyarországot országos koordinátorként a Publika Magyar Könyvtári Kör, illetve annak vezetõje, Billédiné dr. Holló Ibolya képviselte a CALIMERA-programban, a döntéshozók részérõl pedig aNemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Könyvtári Osztálya, illetve esetenként a Könyvtári Intézet vett részt a munkában.

 

A Pulman és Calimera eredményei megtalálhatók a Könyvtári Intézet honlapján. A digitális Útmutatók már magyar nyelven is olvashatók:
1. http://www.ki.oszk.hu/old/calimera
2. http://www.ki.oszk.hu/old/pulman/dg/index.html.

 

Az Európai Unió pályázati rendszerében a könyvtárak legtöbbje az "információs társadalom technológiái" (http://cordis.europa.eu/ist/digicult/index.html) néven elkülönített kulcsterületen, annak "digitális örökség és kulturális tartalom" alprogramjában találja meg pályázati lehetõségét, a CALIMERA is ebbe a témakörbe tartozik.

 

Az uniós programok egyik jellegzetessége, hogy nem váltják ki az egyes országok saját szolgáltatásfejlesztéseit. Tehát nem, vagy csak kis részben szponzorálják a helyi intézmények projektjeit. A séma általában a következõ: 1999-ben megszületett az Európai Unió legmagasabb szintû dokumentuma az e-Európa program, amely általános kereteket jelölt ki a kontinens számára a fejlesztés fõ irányairól (a program célkitûzése az volt, hogy minden polgárt, iskolát, otthont és a vállalkozásokat a digitális korszakba, vagyis az on-line létbe vezessen, digitálisan írástudó Európát teremtsen). Ehhez kapcsolódnak a különbözõ tematikus pályázati lehetõségek, amelyek projektek formájában valósulnak meg (pl. a CALIMERA, a PULMAN, a MINERVA stb.). Ezekben a projektekben több ország sok intézménye vesz részt, amelyek elsõsorban a projektek központi célkitûzéseinek megvalósítása érdekében tevékenykednek. A projektek központilag elõállított produktumai (a digitális Útmutató, az összehasonlító elemzések, tréningek stb.) mind-mind segítséget jelentenek az intézményeknek önálló projektek elindításához, de nem anyagi, hanem elsõsorban tartalmi értelemben: az uniós irányelvek alapján elkészült segédletek formájában.


Bõvebben ld.: Dippold Péter: A CALIMERA-program


A MINERVA (http://www.minervaeurope.org/) az Európai Uniós tagállamok minisztériumai közötti együttmûködés, mely a kulturális és tudományos tartalmak digitalizálását hangolja össze. A program célja egy közösen elfogadott európai platform kialakítása a digitalizálásra, metaadatokra és a hosszú távú megõrzésre vonatkozó ajánlások és irányelvek megfogalmazása formájában. A nemzeti programok koordinálása mellett az európai országok, nemzetközi szervezetek és projektek közti kapcsolatok kiépítését is segíti. A program ezenfelül tanácsadó szerepet lát el, mely a már mûködõ jó példák összegyûjtését, valamint a lundi alapelvek elfogadását és terjesztését szorgalmazza.

 

Magyarországon 2002-ben találkoztak elõször az érdeklõdõk a MINERVA programmal. Hazánk a 2004-ben induló MINERVA Plus programban vesz részt, mely az újonnan csatlakozó tagállamokkal bõvítette a korábbi együttmûködést.

 

Bõvebben ld.: http://www.mek.oszk.hu/minerva/

 

 

4. Az elektronikus könyv helye a digitális kultúrában

 

Az elektronikus könyv (e-book, e-könyv) az interneten, illetve számítógépen olvasható hosszabb, egységes és szerkesztett kiadói tartalom, összefüggõ, döntõen verbális szöveg, amelynek egyáltalán nincs, vagy csak utólag, gyakran külön kérésre jelenik meg papíralapú változata. Eszerint tehát az e-könyv nem része a napjainkban folyó lázas digitalizálási folyamatnak, viszont része kellene, hogy legyen a könyvtárak digitális állományának.

 

Magyarországon a könyvtárak a jelenlegi szabályoknak megfelelõen csak olyan digitalizált szövegekbõl kapnak a kiadóktól köteles példányt, amelyeket valamilyen adathordozón - CD-ROM, DVD - jelentetnek meg. Vannak azonban olyan szövegek, amelyek kizárólag on-line, azaz a világhálón érhetõk el, s most ezekre vadászniuk kell a bibliotékáknak. A könyvárak szerint a helyzetet az rendezhetné, ha törvény írná elõ az elõállítónak, hogy értesítsék õket a digitalizált szöveg megjelenésérõl vagy juttassák el azt hozzájuk is.


Bõvebben ld.:
1. F. Tóth Krisztina: Könyv, szöveg, dokumentun, e-könyv
2. http://e-konyv.lap.hu
3. http://worldlibrary.net/



5. A hazai digitális könyvtárak szerepe a kulturális örökség digitalizálásában és hozzáférhetõvé tételében

Elõzmények
1975 - az elsõ könyvtári adatbázist a szegedi egyetemi könyvtárban kezdik építeni (a könyvtári adatbázisok a magyar könyvtári rendszer szempontjából ugyan fontos szerepet töltenek be, de nem tartoznak a szorosan vett kulturális örökség digitalizálásának körébe)
1976 óta a Magyar Nemzeti Bibliográfia számítógéppel készül az Országos Széchényi Könyvtárban
1980-as évek vége - már online elérhetõ adatbázisok állnak a felhasználók rendelkezésére 1990-ben jelennek meg az elsõ magyar kiadású CD-ROM-ok, ezek még adatbázisokat tartalmaznak
1990 és 2001 között Magyarországon 1500 CD-ROM jelenik meg, közülük 330 sorolható a magyar kulturális örökség digitalizálásával foglalkozók közé
1992 - az elsõ teljes szövegû CD-ROM-os adatbázis a Biblia, megjelenik az elsõ multimédia CD-ROM
1993-ban az Országgyûlési Könyvtár megkezdi a PRESSDOK sajtófigyelõ adatbázis publikálását
1993 - az Országos Széchényi Könyvtár folyamatosan jelenteti meg a Nemzeti Periodika Adatbázist
1990-es évek elsõ felében a hálózaton jelentek meg az elsõ magyar nyelvû digitalizált mûvek. Ebben a szegedi egyetemi könyvtár játszik úttörõ szerepet: a szegedi mûhely munkatársai egy fiatalon elhunyt költõ, Baka István életmûvét mentik meg az utókor számára azzal, hogy a költõ Commodore-lemezekre írt verseit még idejében átteszik a könyvtár szerverére - biztosítva ezzel a mûvek fennmaradását. Õk teszik föl elõször a Biblia szövegét az internetre, s õk szolgáltatják - többek között - a Jedlik Ányos életmûvét bemutató összeállítást
1994 - az Országos Széchényi Könyvtár folyamatosan jelenteti meg a Magyar Nemzeti Bibliográfiát (késõbb más könyvtárak, majd egyes levéltárak is közzéteszik CD-ROM-on a különbözõ adatbázisaikat)
1994 - létrejön Magyar Elektronikus Könyvtár (a legrégebbi és a legismertebb e-könyvtár)
1997 óta szolgálja ki a magyar nyelvû szép- és szakirodalom iránt érdeklõdõket a Neumann János Digitális Könyvtár (azóta a két "tisztán" virtuális könyvtár mellett sok száz könyvtár, múzeum és levéltár kapcsolódott be a nemzeti kulturális örökség digitalizálásába)
1999 szeptemberében indította útjára a Neumann könyvtár a WebKat-ot, a magyar internetes források online katalógusát
2002 elején töltik fel a Magyar Országos Központi Katalógus (MOKKA) adatbázisát, amelybe a legnagyobb 15 könyvtár állományát integrálják. A központi adatbázisban 2 milliónál is több különbözõ dokumentumról készült rekord van.


Bõvebben ld.:
1. Tószegi Zsuzsanna: A hazai digitális könyvtárak szerepe a kulturális örökség digitalizálásában és hozzáférhetõvé tételében
2. http://www.bibl.u-szeged.hu/inf/szakdoli/2003/pappevi/fej4.htm
3. http://www.bibl.u-szeged.hu/inf/szakdoli/2003/pappevi/irod.htm
4. A közgyûjtemények a nemzeti kulturális örökség digitalizálásában

 

 

Hazai digitális könyvtárak és gyûjtemények
1. BCD Bibliotheca Corviniana Digitalis
2. BHI Bibliotheca Hungarica Internetiana
3. DIA Digitális Irodalmi Akadémia
4. Digitális Klasszika A 18-19. századi magyar irodalom adatbázisa
5. E-könyvtár lap
6. EPA Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis
7. Hungarológiai Alapkönyvtár
8. KFDT Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
9. MEK Magyar Elektronikus Könyvtár
10. NAVA Nemzeti Audiovizuális Archívum
11. NDA Nemzeti Digitális Adattár


Forrás: http://www.ki.oszk.hu/107/e107_plugins/links_page/links.php?cat.6

 

 

Magyar Elektronikus Könyvtár

1994 tavaszán Drótos László, Kokas Károly és Moldován István megalapította a Magyar Elektronikus Könyvtárat (MEK), melynek célja elsõsorban a digitális formában létrejövõ szellemi termékek összegyûjtése és ingyenes szolgáltatása. Alig öt év elmúltával az Országos Széchényi Könyvtár - az addig magánkezdeményezésként mûködõ MEK-et - saját szervezeti keretei közé integrálta.

 

1995 elején a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztés (NIIF) program "helka" gépén elkezdõdött a központi MEK szolgáltatás építése gopher://gopher.mek.iif.hu címen. A webfelület kifejlesztésére egy év múlva került sor és ezzel a http://mek.iif.hu szerver lett az Elektronikus Könyvtár központi szolgáltatása. 1996 és 2002 között - nagyon sok ember önkéntes munkájának és néhány intézmény támogatásának köszönhetõen - több mint 4 ezer darabra nõtt a könyvtár állománya havi 60-70 ezerre a látogatóinak száma, s kialakult a jelenlegi gyûjtõköre: a MEK-ben csak magyar nyelvû vagy magyar ill. közép-európai vonatkozású, tudományos, oktatási vagy kulturális célokra használható dokumentumok kapnak helyet (elsõsorban szöveges mûvek, kisebb részben pedig térképek és kották). Gyûjti továbbá az elektronikus újságokat és folyóiratokat, valamint egyéb, könyvtári szempontból érdekes információforrások, szolgáltatások és dokumentumok címeit is. Mondhatjuk azt is, hogy állandó a tartalombõvítés a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

 

A MEK-ben tehát egy helyen, témák szerint rendszerezve megtalálható az interneten és más számítógépes adathordozókon publikált magyar szak- és szépirodalom legjava (konferenciaanyagok, szótárak, térképek stb. is). A klasszikus és modern szépirodalom a gyûjteménynek mintegy felét teszi ki, a szakirodalmi rész pedig a mûszaki, a társadalom- és a természettudományok szinte valamennyi területét lefedi. A MEK-ben archivált dokumentumokat könyvtárosok válogatták, katalogizálták, és szükség esetén korrektúrázták is a szövegeket.

 

2001-ben már saját szerveren, a http://mek.oszk.hu címen indult el egy új, fejlettebb és a nemzetközi szabványoknak is megfelelõ könyvtári rendszer és kezelõfelület kialakítása, s ezzel párhuzamosan egyElektronikus Periodika Archívum építése. 1999-2001 között a MEK keretében mûködött a MIT-HOL majd LIBINFO néven népszerûvé vált internetes tájékoztató szolgálat is, mely késõbb könyvtárak közötti konzorciummá alakult.

 

Az elmúlt évek alatt a MEK a magyar internet egyik legismertebb szolgáltatásává és legnagyobb szöveg-archívumává lett. Valóságos "mozgalom" alakult ki körülötte, hiszen bárki a legkisebb mértékben és a legegyszerûbb eszközökkel is részt vehet a könyvtár fejlesztésében és az állomány gyarapításában: felajánlhat saját mûveket vagy mások számítógépre vitt írásait, feltéve, hogy ezzel nem sérti azok copyright jogait. Átvételre, archiválásra javasolhat más szervereken levõ anyagokat, segíthet a dokumentumok különbözõ formátumra való átalakításában, vagy egyszerûen csak a MEK népszerûsítésében. Munkával vagy pénzzel egyaránt támogathatja az ország elsõ számú virtuális könyvtárának építését. A MEK ma több mint 4500 digitalizált könyv gyûjtõhelye.


Bõvebben ld.:
1. http://mek.oszk.hu/html/tortenet.html
2. http://mek.oszk.hu/html/irattar.html

 

 

Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ

A kulturális kormányzat már az 1997. évben hatályba lépett kulturális törvényben - amelynek egyik fejezete a könyvtári ellátásról szól - elõírta a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ létrehozását. Az intézmény küldetése, hogy az audiovizuális dokumentumok nemzeti gyûjtõ- és szolgáltató helyévé váljék. A kultuszminiszter 1997 végén alapította meg azt a közhasznú társaságot, amelynek feladata a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ mûködésének megalapozása.

 

A Neumann Könyvtár tisztán virtuális könyvtárként mûködik; nincsenek nyilvános terei, így olvasóit csak a hálózaton keresztül tudja kiszolgálni. De így is nagyon sokan veszik igénybe szolgáltatásait (1998. március közepétõl 2002. február elejéig 2 millió 466 ezer látogatót fogadott).

 

A Neumann Könyvtár tevékenysége folyamatosan bõvült, ezek közül a legfontosabbak:

  • aktív részvétel a magyar kulturális örökség digitalizálásában;
  • a közgyûjteményekben folyó digitalizálási tevékenység koordinálása;
  • a magyar internetforrások katalogizálása;
  • a közgyûjteményi adatbázis építése;
  • adatgyûjtés a magyar CD-ROM és DVD lemezekrõl;
  • részvétel a közgyûjteményi szakemberek továbbképzésében;
  • a közgyûjtemények digitalizálásával kapcsolatos szabványok, eljárások, módszertani útmutatók kidolgozása;
  • szakértõi tevékenység a közgyûjtemények digitalizálásához és szolgáltatásaihoz kapcsolódó szerzõi jogi kérdésekben;
  • bekapcsolódás a nemzetközi és hazai kutatási-fejlesztési tevékenységbe.

     

    A Neumann Könyvtár gyûjteményei:

  • Digitális Irodalmi Akadémia (kortárs magyar irodalom)
  • Bibliotheca Hungarica Internetiana (Magyar Szövegtár)
  • Jeles napok (oktatási segédanyag)
  • Olvasni jó! (gyermekirodalom)
  • Virtuális Diafilm-történeti Múzeum (diafilmek)
  • Képek a magyar irodalomból (képek és diafilmek)
  • Balassi Bálint virtuális kiállítás (versek, versfelvételek, énekelt versek)
  • WebKat.hu (magyar internet katalógus)
  • az Educatio néhány évfolyama.

    Digitális Irodalmi Akadémia (DIA )

    A magyar történelemben a szépirodalom kiemelkedõ szerepet játszott, és sokkal nagyobb hatással volt a közgondolkodásra, mint sok más kultúrában. Ezt a kitüntetõ szerepet mintegy "visszaigazolva" alapította meg a kultuszminiszter a Digitális Irodalmi Akadémiát, amely a maga nemében világszerte egyedülálló vállalkozás: az összes Kossuth-díjjal és babérkoszorúval kitüntetett író és költõ teljes életmûvét fel kell dolgozni, és ingyenesen közzé kell tenni az interneten.

     

    Az életmûbe valamennyi magyar nyelven publikált írás beleértendõ - azok is, amelyek a program mûködése alatt látnak napvilágot. Az irodalmi mûvek mellett az akadémiai tagok életrajzát, mûveik teljes bibliográfiáját és a róluk szóló szakirodalmat is elkészíti az a szakértõ, akit az írók (posztumusz tagok esetében az örököseik) maguk választanak ki az életmû feldolgozására. A DIA tagsága folyamatosan bõvül: évente egy új tagot és öt posztumusz tagot választanak maguk közé. A DIA tagjának lenni - a megtiszteltetésen túl - komoly anyagi elismerést is jelent: a tagok a mindenkori minimálbér négyszeresét kapják havonta.

    A 2000. május 31-én útjára indított gyûjteményben 2002. február elején 51 szerzõ 17 900 irodalmi mûve volt olvasható (a szerzõk száma jelenleg 63).

     

    A program szolgáltatásai:

  • egységes elvekre épülõ szöveggyûjtemény, amelybõl a mûvek oktatási-kutatási és magáncélra letölthetõk;
  • az alkotók életrajza, mûveik bibliográfiája és a róluk szóló szakirodalom;
  • teljes szövegû adatbázis, melybõl a mûveket szövegük alapján is vissza lehet keresni;
  • tájékozódás a digitalizált könyvek adatai, illetve a mûvek keletkezésére és mûfajára vonatkozó információk között.

     

    2007 januárjától a DIA a Neumann-ház kezelésébõl a Petõfi Irodalmi Múzeumhoz került.

     

     

    Bibliotheca Hungarica Internetiana (BHI)

    A Neumann Könyvtár állományának különleges része a Bibliotheca Hungarica Internetiana (BHI) címû Magyar Szövegtár körülbelül 400 kötettel. A digitalizált kötetek gyûjteménye felöleli a klasszikus magyar irodalom számos jelentõs alakjának mûveit, valamint a különbözõ mûveltségterületekhez tartozó alapvetõ szakirodalmi munkákat. A folyamatosan bõvülõ gyûjtemény gyarapítását a Neumann-ház állandó irodalmi szakértõi felügyelik 2003 óta. A gyûjteményben azok a klasszikus magyar szépirodalmi mûvek találhatók, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia Textológiai Bizottsága, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakértõi javasoltak hálózati közzétételre. Az általunk választott SGML technológiának köszönhetõen nemcsak a mûvek szövegét, de a hozzájuk fûzött jegyzeteket is meg tudjuk jeleníteni. A Magyar klasszikusok költeményei c. gyûjtemény 37 költõ összes versét tartalmazza Ady Endrétõl Zrínyi Miklósig (szerzõi jogi költségek miatt viszont nehezen bõvíthetõ a 20. századi klasszikusok sora).

     

    A BIH további gyûjteményei: Kritikai kiadások, Népszerû kiadások, Nagyjaink írásai, Kortársaink mûvei, Szakirodalom, A "XIX. századi magyar drámák" kötetébõl, A "Gondolkodó magyarok" sorozat.

     

     

    WebKat

    A Neumann Könyvtár WebKat.hu adatbázisa szintén egyedülálló vállalkozás az egész közép-kelet-európai térségben. A magyar kulturális örökség körébe tartozó internetes dokumentumokat feldolgozó, online elérhetõ katalógus 1999 szeptemberében indították útjára. Elsõsorban azokat a magyar nyelven, magyar szolgáltatónál elérhetõ elektronikus dokumentumokat dolgozták fel, amelyekre igazak a következõ megállapítások: önálló szellemi termék, független információegység, melynek célja az információ közlése, a tudás átadása.

     

    A katalógusból az internetes dokumentumok - mégpedig nemcsak a folyóiratok, verseskötetek, kép- és más gyûjtemények összefoglaló címe, hanem önálló tételként az egyes tanulmányok, cikkek, versek, képek stb. is - visszakereshetõk. A dokumentumok nagy részét tartalmuk alapján is meg lehet keresni. A keresõkérdésekre megkapjuk mindazon mûvek bibliográfiai leírását, amelyek ebben a témakörben a hálózaton találhatók. A dokumentum címére kattintva azonnal az eredeti, teljes mûvet láthatjuk a számítógép képernyõjén.

    A WebKat.hu 2002. február közepén 100 000 rekordot tartalmazott. A 100 000 rekord között 500 online folyóirat 4600 részegysége és 35 000 cikke, 34 500 szépirodalmi mû (közülük 24 000 vers), 6500 képzõmûvészeti alkotás, 5000 könyvjellegû dokumentum és 13 900 egyéb dokumentum szerepel.

     

     

    A MEK és a Nemann-ház összevonása

    2007. január elsejével az OSZK Magyar Elektronikus Könyvtár Osztályára kerültek a Neumann Könyvtár egyes munkatársai és szolgáltatásai. Az OSZK átveszi a Bibliotheca Hungarica Internetiana gyûjteményt. Ugyancsak a könyvtár kezeli majd a Jeles Napok címû multimédiás oktatási segédanyag-gyûjteményt, a Balassi-évfordulóra készült internetes összeállítást és az Irodalmi Arcképcsarnok nevû szolgáltatást is.

    A tervek szerint 2007 januárjától Az OSZK gyûjt, a Neumann-ház közvetít, azaz: az irodalmi mûvek teljesebb gyûjteményét adja közre a világhálón a nemzeti könyvtár, a Neumann-ház pedig zártláncú hálózattal segíti a hiteles tartalmak közvetítését. E zártláncú könyvtári hálózaton a különbözõ digitalizált könyvek, gyûjtemények elérhetõvé válnak, azaz ezen keresztül a szerzõi jog által védett digitális tartalmakat megoszthatják egymással a könyvtárak. Megvalósulhat a digitális könyvtárközi kölcsönzés, és a legkisebb községi könyvtárban is magas színvonalú szolgáltatásokat kaphatnak az olvasók.


    Bõvebben ld.: Rend lesz a világhálón

     

    6. Nemzeti Digitális Adattár (NDA)

    Mi az NDA?

    Az NDA a tudásalapú társadalom, a digitális kor új archívuma, mely kulturális örökségünk digitalizált értékeihez biztosít széles körû hozzáférést. Az NDA-t az Informatikai és Hírközlési Minisztérium hozta létre 2003-ban annak érdekében, hogy a nemzeti digitális adatvagyonhoz való hozzáférés biztosításával támogassa a nemzeti kultúra digitális reprezentációját, az információs társadalom fejlõdését. Az NDA az interneten elérhetõ magyar nyelvû és magyar vonatkozású kulturális tartalmakat (pl. virtuális könyvtárak, múzeumok, archívumok stb. digitális dokumentumait) katalogizálja, s egy közös keresõfelületen közvetlenül elérhetõvé teszi azokat.

     

    Az NDA tehát:
    1. az interneten elérhetõ elektronikus tartalmak elektronikus katalógusa
    2. pontosabban: az interneten elérhetõ magyar nyelvû és magyar vonatkozású kulturális tartalmak elektronikus katalógusa, azaz a digitális dokumentumokról készült leíró adatok (katalóguscédulák, az ún. metaadatok) gyûjteménye.


    Bõvebben ld.: Az NDA stratégiája

     

    Mivel foglalkozik az NDA?

    Az NDA tevékenysége a kulturális örökség digitalizálásával foglalkozó intézményekkel, az ún. adatgazdákkal való szoros együttmûködésen, illetve a felhasználói közösség szolgálatán alapul. A program sikerének kulcsa az NDA programjához önkéntesen csatlakozó partnerintézményekkel való együttmûködés és a felhasználói igények minél magasabb színvonalú kiszolgálása.

     

    A magyar nyelvû kulturális és egyéb közérdekû online tartalmak minél szélesebb körû elérhetõsége érdekében az NDA biztosítja az ehhez szükséges infrastruktúrát: egyfelõl adatbázist (katalógust) épít a partnerintézmények elektronikus dokumentumait a nemzetközi szabványoknak megfelelõen leíró adatokból, másfelõl szabadon hozzáférhetõ keresõt mûködtet az adatbázisban való kereséshez, harmadrészt biztosítja az ehhez szükséges mûszaki hátteret.

     

    Miért van szükség az NDA-ra?

    Ha az internetet egy óriási könyvtárnak tekintjük, akkor az NDA-t az interneten elérhetõ dokumentumok katalógusaként foghatjuk fel, mely a hagyományos könyvtári katalógusokhoz hasonlóan segít az eligazodásban, a dokumentumok visszakeresésében, megtalálásában.

     

    Az emberiség hagyományos tudásbázisának tekinthetõ könyvtárak szerepét a 21. században egyre inkább az internet veszi át. Ahhoz, hogy eligazodhassunk ebben a virtuális könyvtárban, szükség van a rendszerezésre és az információ-keresést segítõ eszközökre. Ezt a szerepet tölti be az NDA és az NDA-keresõ a magyar nyelvû kulturális és egyéb közérdekû online tartalmak vonatkozásában.

     

    Milyen tartalmak érhetõk el az NDA-n keresztül?

    Az NDA jelenleg magyar nyelvû kulturális online tartalmakhoz biztosít hozzáférést, a közeljövõben azonban egyéb közérdekû tartalmak is kereshetõvé válnak az NDA-ban, összefüggésben az Elektronikus Információ-szabadság törvény által elõírt adatszolgáltatási kötelezettséggel.

     

    Az NDA-keresõvel jelenleg 43 partnerintézmény 56 különbözõ adatbázisa, összesen közel 200.000 dokumentuma érhetõ el. Az NDA-ban elérhetõ kulturális online tartalmak az alábbi tematikus csoportokba rendezhetõk:

  • virtuális könyvtárak (szépirodalom, szakirodalom, elektronikus folyóiratok)
  • virtuális múzeumok, gyûjtemények (képzõmûvészeti és egyéb közgyûjtemények)
  • adattárak (társadalomtudományi, történelemi, filmmûvészeti, zenei, közmûvelõdési)
  • mûsorarchívumok (TV- és rádióarchívumok, koncertfelvételek).

    Bõvebben ld.: Tartalomajánló


    7. Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA)

    Mi a NAVA?

    A NAVA a magyar nemzeti mûsorszolgáltatói kötelespéldány-archívum, amely jellegénél fogva audiovizuális tartalmakat gyûjt. Gyûjtõkörébe tartoznak az országos földfelszíni terjesztésû televíziók és rádiók magyar gyártású vagy magyar vonatkozású mûsorai. A NAVA ezen kívül befogad helyi mûsorszolgáltatói vagy bármilyen egyéb audiovizuális tartalmú archívumokat feldolgozási vagy tárolási célból, ezzel is segítve az audiovizuális tartalmak, mint a kulturális örökség részeinek megõrzését.

     

    A NAVA olyan az elektronikus mûsorok számára, mint az Országos Széchényi Könyvtár a nyomtatott kiadványok vagy a Magyar Nemzeti Filmarchívum a magyar filmek számára. Az archívum 2006. január 1-jén kezdte meg munkáját.

    A NAVA különlegessége, hogy gyûjteményéhez online hozzáférést biztosít a törvényszabta kereteken belül - archívumának adatbázisa szabadon kereshetõ, a benne található mûsorok teljes terjedelmükben pedig az úgynevezett NAVA-pontokon (amelyek könyvtárakban, iskolákban stb. elérhetõ terminálokat jelent) tekinthetõk meg. A NAVA szolgáltatásainak igénybevétele ingyenes.

     

    NAVA-pontok

    A NAVA mint audiovizuális kötelespéldány-gyûjtõ archívum célja, hogy a nyilvánosság számára visszakereshetõvé és hozzáférhetõvé tegye az elektronikus médiában keletkezett kulturális értékeket.

    A szerzõi jogi törvény azt teszi lehetõvé, hogy a NAVA a digitális gyûjteményét zárt hálózaton tegye közzé. A NAVA-ban õrzött mûsorokhoz ezért nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárakból, iskolai oktatás célját szolgáló intézményekbõl, muzeális intézményekbõl, levéltárakból, valamint kép- és hangarchívumokból, úgynevezett NAVA-pontokból lehet hozzáférni. A katalógus szabadon hozzáférhetõ és kereshetõ az interneten.

    A NAVA-pontok tehát olyan nyilvánosan hozzáférhetõ számítógépes terminálok, ahol a NAVA archívuma nem csak kereshetõ, hanem a benne található mûsorok a szerzõi jogi törvényekkel összhangban meg is tekinthetõek.



    II. A Google mint könyvtárépítõ

    Google: garázsból a trónra

    A Google-t két kaliforniai diák alapította 1998-ban, s igen rövid idõ alatt lett a világ legnépszerûbb webkeresõjévé, 2004-tõl pedig a könyvdigitalizálás úttörõjévé. A Google küldetése a világ információtömegének rendezése, rendszerezése, s abban bízik, hogy a könyvtárak együttmûködnek, hogy ezt az álmot megvalósíthassa.



    A KÉT ALAPÍTÓ: LARRY PAGE (TERMÉKIGAZGATÓ) ÉS SERGEY BRIN (A TECHNOLÓGIÁÉRT FELEL)

    Hatalmas online olvasószoba a Google-tõl

    A Google 2004-ben nagyszabású kezdeményezést jelentett be: digitalizálni fogja öt igen jelentõs könyvtár könyveit. Eszerint a New York-i közkönyvtár, illetve négy egyetemi könyvtár - a brit Oxford, illetve az amerikai Harvard, Stanford és Michigan egyetemek - anyagait beszkenneli és az interneten ingyenesen hozzáférhetõvé teszi egy keresõóriás segítségével. A szolgáltatást a szövegek mellett elhelyezett reklámok bevételébõl tartja fenn (a bevételt megosztja a kiadókkal), a szerzõi jogvédelem alatt álló kötetek esetében egyenként megegyezik a kiadókkal.

     

    A Google-nak és a webes könyváruházat mûködtetõ Amazonnak is volt már korábban olyan programja, amellyel bizonyos könyvek beszkennelt változataiba (vagy néhány oldalba) bepillantást lehetett nyerni. A Google 2004-es kezdeményezése viszont ezeknél összemérhetetlenül nagyobb szabású: egyrészt az anyagmennyiség miatt, másrészt azért, mert kereshetõvé válnak a beszkennelt kötetek.

     

    Sok millió kötet a neten

    A Stanford (8 millió kötet) és a Michigan (7 millió kötet) teljes gyûjteményét felajánlotta a Google számára. A Harvard negyvenezer könyvben maximálta az online hozzáférhetõ anyagok számát, az oxfordi Bodleiana és a New York-i közkönyvtár a kötetek kis hányadát bocsátotta rendelkezésre, elõbbi csak az 1901 elõtt kiadott könyveket, utóbbi pedig csak azokat a köteteket, amelyeket már nem véd a szerzõi jog. Az így is több mint 15 millió kötetet érintõ hatalmas projektnél már a kezdetek kezdetén tudni lehetett, hogy egyre hihetetlenebb mennyiségû könyv és folyóirat digitalizálásáról lesz szó (naponta több tízezer oldalnyi anyag szkennelésével és digitalizálásával számolt a vállalkozás). A projekt költségei nagyjából 150-200 millió dollárra rúgnak.

     

    A Google hagyományos keresõ szolgáltatása részeként kívánja elérhetõvé tenni az új világkönyvtárat, ezen felül a résztvevõ könyvtárak is kapnak egy digitalizált másolatot, amelyet saját honlapjukon is közzétesznek. A külsõ hozzáférést viszont korlátozza: például kizárólag a Google Book Search oldalán kereshetõk e munkák, semmilyen más internetes keresõben nem, és a jogvédett könyvekbõl ott is legfeljebb néhány soros részletek tehetõk láthatóvá - esetleg a tartalomjegyzék és a címlap -, a teljes mû nem.


    Bõvebben ld.: A Google digitális világkönyvtárat hoz létre

     

    Szerzõi jogok

    Az online megakönyvtár építését leginkább szerzõi jogi aggályok lassítják. A könyvtárak ugyan szerzõi jogi szempontból rendben lévõ könyveket tartalmaznak, de nincs a birtokukban az a jog, hogy világszerte terjesszék a könyvek tartalmát.

    Bár a Google könyvtári digitalizálásában érintett országok jogszabályai eltérõen védik a szerzõi jogokat, a Google háromféle találattípusa mindegyikükben elfogadott. Teljes terjedelmükben olvashatók online módon azok a könyvek, amelyeket koruknál fogva már nem véd szerzõi jog, vagy amelyek írói nem ragaszkodnak szerzõi jogaikhoz, legfõképpen az eladott példányonként járó jogdíjhoz. Részben elérhetõk azok a mûvek, amelyek alkotóival egyedi szerzõdést kötött a Google írásaik bizonyos részének internetes megjelentetésére. Végül tartalmi kivonattal kell beérniük az érdeklõdõnek azokból a könyvekbõl, amelyek szerzõi nem járultak hozzá az ingyenes online közléshez.

     

    A keresõcég kezdetben megpróbálta úgy növelni elektronikus könyvtára állományát, hogy azt javasolta az íróknak és kiadóiknak: jelöljék meg pontosan, mely mûveiket tiltják le az internetrõl. Ezt a módszert azonban a kiadói szakmai szövetségek elutasították, mivel úgy vélik, szabad kezet adna a Google-nek a publikálásra mindaddig, amíg valaki egyenként nem tiltakozik minden egyes alkotása elektronikus megjelentetése ellen.

    Szerzõi jogi kérdésekben egyébként a Google - elsõsorban Európában, de az Egyesült Államokban is - könyvdigitalizálási perek egész sorában kell, hogy védje vélt vagy valós igazát.

     

    A Google és a riválisok

    Csakhamar kiderült, hogy a Google digitalizálási tervei nem tetszenek az Európai Uniónak, s hogy Európa saját digitális könyvtárat akar (az "ellenprojekt" ötletadója és élharcosa Jean-Noel Jeanneney, a francia nemzeti könyvtár vezetõje, elismert történész). Miután 19 európai nemzeti könyvtár beadványban sürgette a Google tervei elleni fellépést, 2005 májusában hat uniós ország - Franciaország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország és Spanyolország - sorakozott fel egy európai digitális gyûjtemény létrehozásának terve mögött. Az uniós szakértõk ugyanis attól tartanak, hogy a Google globális gyûjteményébõl kimaradnak a meghatározó jelentõségû európai munkák, és így az eljövendõ generációk számára nem lesznek elérhetõek. Aggodalmaik szerint a Google akár kulturális katasztrófával is fenyegethet, hisz azzal, hogy elsõként az amerikai és brit könyvtárak tartalmát digitalizálja, felborítja a kulturális egyensúlyt, a többpólusú világképet. Mindez az amerikai, angolszász eszmék, szemléletmód és az angol nyelv és irodalom dominanciájához vezethet.

     

    A gond csak az, hogy egy ilyen átfogó grandiózus program akár euró százmilliókat is felemészthet, ezért pénzügyi támogatásra és összefogásra lenne szükség. A kulturális kiadások támogatása viszont rendkívül alacsony: a büdzsé mindössze 0,12 százalékát teszik ki.


    Bõvebben ld.:
    1. Európai digitális könyvár a Google-é mellett
    2. Alakulóban az Európai Digitális Könyvtár
    3. Lendületben a digitális könyvtárak fejlesztése
    4. Európai Digitális Könyvtár: Idõ van!
    5. Digitalizálja az EU Európa kultúráját

     

    Élen járnak a magyarok digitáliskönyvtár-alapításban

    2007. április 3-án három ország - köztünk hazánk - nemzeti digitális könyvtárával kezdte meg mûködését az Europeana, az Európai Digitális Könyvtár (European Digital Library), a kontinens, de legalábbis az unió elektronikus könyvtára. A "kezdõ készlet" három ország nemzeti könyvtárának digitalizált állománya: a német, angol, spanyol, francia, magyar, olasz, latin és portugál nyelvû kiadványok a Bibliothéque Nationale de France, az Országos Széchényi Könyvtár és a Biblioteca Nacional de Portugal virtuális polcairól kerültek az Európai Digitális Könyvtárba. A projekt fõ célkitûzése, hogy digitalizálja, megóvja és online hozzáférhetõvé tegye az európai kulturális örökség dokumentumait. Mindenekelõtt a nemzeti könyvtárak digitalizált állományának összegyûjtése a cél, késõbb azonban a kínálat kiszélesítése a levéltárak, múzeumok dokumentumaival is.

    A Google-ellenes koalíció

    A Google-ellenes szövetség már az online könyvindexelés felvirágzásakor elkezdett formálódni. A Yahoo digitális könyvtárához csakhamar csatlakozott a Microsoft is. A Nyílt Tartalmak Szövetsége (Open Content Alliance) megjelenésével pedig újabb szereplõ jelent meg azon a küzdõtéren, ahol már nyíltan összeakaszkodott egymással a Google és a kiadói ágazat. Az OCA támogatói között a Yahoo és a Microsoft mellett ott szerepel a HP és az Adobe, valamint tucatnyi nagy észak-amerikai, brit és európai könyvtár is.

    A Google és ellenfelei egymásnak feszüléséért szemléletbeli viták a felelõsek. Az OCA azt vallja, hogy õ csak jogilag teljesen tiszta tartalmakat digitalizál, mert ez jobban kedvez a partneri megállapodásoknak. Viszont a Google "amíg a jogtulajdonos nem kéri, nem vesszük le" politikát követi, s abban bízik, hogy a nagy mennyiségben beindexelt jogilag tisztázatlan könyvtartalmak nagyobb népszerûségnek örvendenek majd. És az online hirdetések elhelyezéséhez már ez is bõségesen elég. Álláspontjuk szerint azonban a "szisztematikus szerzõjog-sértés" hosszútávon vissza fog ütni.

     

    Számos kiadóvállalat, zene- és filmipari cég, valamint tévécsatorna tiltakozott a Google megengedõ politikája ellen (elsõsorban a hírszájtok tartalmait aggregáló Google News, valamint a Google-tulajdonban lévõ YouTube videómegosztó a tiltakozások célpontja). A Google sok esetben a tartalmak eltávolításával, vagy esetenként tartalom-felhasználási megállapodások kötésével igyekszik lehûteni a kedélyeket. Rendszerint azzal védekezik, hogy õ csupán indexeli a különbözõ weben elérhetõ tartalmakat, amúgy pedig tekintettel van a nemzetközi jogszabályokra. Nem saját tartalmat kíván szolgáltatni, hanem mindössze mutatóként szolgálni mások felé. S érvelése szerint szolgáltatásai az indexelt tartalmak szerzõinek is kedveznek, hiszen az indexelés révén õk is nagyobb népszerûségre, s így plusz bevételekre is szert tehetnek. A könyvkiadók pedig új reklámozási lehetõségre és ezzel együtt új vásárlókra tesznek szert. Az érintett cégeket azonban még ezek az érvek sem igazán gyõzik meg, továbbra is a szerzõi jogi kérdéseket tartják fontosabbnak.

    Könyveket digitalizál a Microsoft is

    2006 októberében a Microsoft a Kirtas Technologies nevû céget bízta meg könyvek bedigitalizálásával. A Kirtas kifejezetten nagy sebességû szkennereket és optikai karakterfelismerõ szoftvereket fejleszt. Legújabb terméke egy robotszkenner, amely óránként 2400 könyvoldal bedigitalizálására képes. Egy átlagos könyv szkennelése így 8 perc alatt lehetséges. A könyvdigitalizálással megõrzött mûvek aMicrosoft Live Book Search szolgáltatás keretében hozzáférhetõk. A redmondi szoftveróriás többek között együttmûködik a British Library-vel, a kaliforniai és a torontói egyetemmel, valamint az ithacai (New York) Cornell Egyetemmel.

    Google: azért is lesz online könyvtár!

    A Google rendületlenül tovább folytatja az irodalmi mûvek internetes elérhetõségét lehetõvé tevõ tervei megvalósítását. Már 2005-ben hozzáférhetõvé tette eddig elkészült gyûjteményét az USA-n kívül 14 további országban, például Nagy-Britanniában, Kanadában, Indiában, Új-Zélandon, a Dél-Afrikai Köztársaságban és Ausztráliában.

    2005 novemberében az amerikai Library of Congress (Kongresszusi Könytár) bejelentette, hogy a Google 3 millió dollárral (körülbelül 600 millió forint) járul hozzá a World Digital Library (Digitális Világkönyvtár) felállításához. A projekt fõ célja, hogy digitalizálják és az interneten közzétegyék a nemzeti könyvtárakban, illetve más nemzetközi intézményekben fellelhetõ kiemelkedõ jelentõségû anyagokat. A Google újabb és újabb fejlesztései (mint például a Kongresszusi Könyvtár állományának, illetve az amerikai újságok archívumának digitalizálása) egy olyan folyamat lépései, mely az eddig csak a kutatók számára elérhetõ könyvtári állományok egyre szélesebb körû internetes elérhetõségét igyekszik megvalósítani.

     

    2006 augusztusában a Google megállapodott a Kaliforniai Egyetemmel, hogy a 10 campusból álló intézmény több mint száz könyvtárának anyagából könyvek millióit fogja digitalizálni s teljes egészében kereshetõvé tenni adatbázisában.

    2006 augusztusától ingyen könyvek tölthetõk le a Google Book Search oldaláról. Ezentúl bárki nemcsak megtekintheti vagy belelapozhat a digitalizált mûvekbe, de a szerzõi jog védelme alá nem tartozó könyveket pdf-formátumban le is töltheti. Az adatbázisban jól ismert klasszikus mûvek, s legkülönbözõbb témákkal foglalkozó szinte teljesen ismeretlen könyvek és valaha csupán óriási kutatókönyvtárak mélyén fellelhetõ kötetek is megtalálhatók. (A hasonló digitalizálási munkálatokat végzõ vállalkozások - például a híres nonprofit digitális könyvtár, a Project Gutenberg - esetében már eddig is volt lehetõség a könyvek letöltésére, de csak szerkesztetlen txt-formátumban.)

     

    2006 szeptemberétõl Európában is terjeszkedik a Google. A nem angol nyelvû országok közül elsõként egy spanyol könyvtárral, a Complutense Madrid Egyetem bibliotékájával állapodott meg anyagai digitalizálásáról. Az együttmûködés keretében a Google szakemberei több ezer lejárt szerzõi vagy kiadói jogú, illetve az ilyen védelmek alá nem esõ mûvet fognak beszkennelni.


    Bõvebben ld.: Don Quijote is belovagolt a Google birodalmába

     

    2007 januárjában a Google ugyancsak Spanyolországban kötött új szerzõdést: a Katalán Nemzeti Könyvtár és ennek négy fiókintézménye egyezett meg az amerikaiakkal, hogy kontinensünkön Oxford és Madrid után harmadikként õk is csatlakoznak a Book Search könyvdigitalizálási programhoz.

    Google Book Search

    A Google kezdeti fejlesztésének, a Google Print programnak két része volt: a Partner Program (korábban Publisher Program) és a Könyvtári Projekt (fedi a fent leírt könyvtári digitalizálást). A Partner Program keretében az egy-egy könyv jogait birtokoló kiadók feljogosíthatták a Google-t arra, hogy beszkennelje az adott könyv teljes szövegét keresõjének adatbázisába. Amikor a felhasználó keres, bibliográfiai információt kap az adott könyvrõl, és megkapja a hozzá vezetõ csatolást (linket), vagyis olvashatóvá válik. A csatoló egyúttal lehetõvé teszi a könyv megrendelését egy könyvesboltban vagy közvetlenül a kiadónál.

     

    2006-ban a Google Printbõl Book Search lett. Ezzel a Google olyan webes könyvolvasót vezetett be, amely egyszerûbbé és könnyebbé tette a beszkennelt könyvek olvasását. Google tovább bõvítette a Google Book Search könyvkeresõ szolgáltatását: bár a szerzõi jog által nem védett könyvek továbbra is pdf-formátumban tölthetõek le, az adatbázisban található könyvek képernyõn történõ olvasását az Adobe Reader helyett egy másik webalapú alkalmazás teszi lehetõvé, mely közvetlenül a böngészõvel együtt használható. A könyvnézegetõ rendelkezik zoom-funkcióval, emellett egyoldalas képnél szabályos weboldalként, kétoldalas képnél pedig az igazi könyvet imitáló megjelenítésként olvashatjuk a könyvet, s lehetõség van a teljes képernyõs módra is. A weboldal jobb oldalán több kiegészítõ funkciót találhatunk. A könnyebb mozgás érdekében megjelenik a tartalomjegyzék, mellyel nagyobb ugrásokkal lehet haladni a hosszabb szövegekben. Itt találhatóak az online könyvkereskedésekhez vezetõ linkek is, valamint a keresõ is, mellyel szövegszerûen kereshetünk a beszkennelt oldalakon, s a találatokat oldalak szerint, ráadásul a szkennelt oldalon kiemelve kapjuk meg. Az About this book egy olyan oldalra visz el, ahol többek között az adott könyvvel kapcsolatos, az adatbázisban megtalálható más könyvek találati listáját kapjuk meg.


    Bõvebben ld.:
    1. Kiárusítja könyvtárát a Google
    2. A Google könyvtári projektje. Az érem mindkét oldala

    Mivé válik a Google?

    Amikor a Google 2004-ben bejelentette, hogy digitális könyvtárat hoz létre, sokan ezt azonnal a sci-fi-k világából ismert világszintû virtuális könyvtár kialakításának kezdõlépéseként értékelték. Mivé válik a Google? Ezt a kérdést a Business 2.0 magazin tette fel 2006-ban neves kutatóknak, ezekbõl négy forgatókönyv készült a cég jövõjérõl. Az egyik szerint 2018-tól a Google képes lesz arra, hogy bármely médiatartalmat vezeték nélkül, könnyen és olcsón juttasson el a fogyasztókhoz. A másik szerint 2020-ra a Google a valaha megalkotott összes könyvet, cikket, képet, filmet, zenemûvet, stb. digitalizálta, indexelte.


    Bõvebben ld.:
    1. http://www.google.lap.hu/
    2. Google: sötét erõ születhet


    III) A Nyílt Hozzáférés Kezdeményezés

    Paradigmaváltásnak vagyunk tanúi a tudományos publikálás, könyv- és folyóirat-kiadás területén is: a javarészt közpénzbõl támogatott kutatás és fejlesztés terepe, a felsõoktatási mûhelyek, kutatói közösségek a digitális világban, a hálózaton végre visszanyernek valamit elvesztett jogaikból, és a könyvtárak az évtizedek óta szûkülõ folyóirat-választék ellensúlyozása révén ismét megfelelhetnek kötelezettségüknek, információ-szolgáltatási alapfeladatuknak. A mozgalommá terebélyesedõ - fõleg az észak-amerikai és nyugat-európai kutatás-felsõoktatás berkeiben sikeres - nyílt hozzáférési kezdeményezés a kereskedelmi kiadókkal szemben hozta létre az új lehetõség két típusát: az egyetemi, intézményi repozitóriumot és az alternatív e-periodikát.

    Háttér

    A 2000-es évek elejére a világon elterjedt nyílt hozzáférésû modellek hátterérõl már számos elemzés állt rendelkezésre, ezek lényege a következõ. A tudományos kiadás óriási profitot termelõ üzletté vált a kiadók számára, ugyanakkor a kutatás döntõ hányadának finanszírozása közpénzekbõl történik! A közpénzbõl elért kutatási eredményt - amely elvben köztulajdon, - a kiadó magánosítja, kisajátítja a folyóiratban való megjelentetéssel, ám a köztulajdont képezõ kutatást egy közintézménnyel, a könyvtárral, nagy haszonnal újra megvéteti. A hozzáadott érték (pl. folyóiratpresztízs) messze nem indokolja azt a drágulást, amely a tudományos kiadók folyóirat-elõfizetési rátáiban megfigyelhetõ. A drágulás miatt az egyre kevesebb helyen fizetnek elõ folyóiratokra, így hatásuk is szûkült. Ezt a válságot az elektronikus publikálás korszaka sem oldotta: az engedélykrízisnek nevezett jelenség az utóbbi években állt elõ, ahogy a kiadók - jövedelmük fönntartása érdekében - a folyóiratok online elérése elé különbözõ jogi és licencakadályt gördítettek. A nagy bibliográfiai adatbázisok, a Science Citation Index uralma kétszintû kommunikációs rendszer kialakulásához vezetett: a listába bevett, feldolgozott folyóiratok lettek a mag-, illetve elit periodikák, míg a többi folyóirat relatív homályba, feledésbe merül. A tudományos publikálásnak ezért túl kell lépnie a nyomtatott publikálás egyszerû leképezésén, és a digitális világban egy globálisan átjárható hálózat új paradigmáját kell kidolgoznia.

    Santa Fétõl Budapestig

    A tudományos eredményekhez való nyílt hozzáférés mozgalommá szervezõje és ma is egyik koordinálója a Nyílt Archívum Kezdeményezés (Open Archives Initiative). Tevékenységük jelentõs állomása volt a Santa Fe Konvenció, amelyet 1999 októberében Santa Fében szervezett Paul Ginsparg, Rick Luce és Herbert Van de Sompel. Itt állapodtak meg az interoperabilitásról, az archívumok kölcsönös kereshetõségérõl (nem csupán preprint anyagról van szó, hanem postscriptrõl is).

    A hálózati kereshetõség ugyan a távoli hozzáférés alapja, ám egyáltalán nem sine qua nonja repozitórium létesítésének. Az intézmény azzal már szinte "megtette kötelességét", hogy kidolgozza a tárolás kritériumait, meghatározza a felküldésre engedélyezettek körét (pl. egy egyetem oktatói kara), karbantartja a dokumentumtárat, és a rekordokat minimális metaadatsorral ellátja. Ebben a szereposztásban az intézmény az adatszolgáltató (data provider). Az adatszórás már a szolgáltatásellátó (service provider), pl. egy keresõmotor dolga, amely a visszakeresést, adatszórást a metaadatok segítségével elvégzi. Az interoperabilitást a Nyílt Archívum Kezdeményezés metaadatgyûjtõ modellje, az OAI Protocol for Metadata Harvesting (OAI-PMH) biztosítja. A szabványos, a Dublin Core-ral kompatibilis, legalábbis annak minimális készletét tartalmazó metaadatsor teszi lehetõvé a "harvesting"tevékenységet, a globális hálózati tudományos adatbetakarítást.

    BOAI-alapelvek

    A Nyílt Archívum Kezdeményezés meggyökereztetéséért való küzdelem újabb mérföldköve volt a Budapesti Nyílt Hozzáférés Kezdeményezés (Budapest Open Access Initiative), amely egy 2001 decemberében tartott budapesti ülésszakon megfogalmazott, 2002. február 14-én közzétett manifesztum. A BOAI szerint a régi hagyomány, a tudósok döntõ hányadának törekvése (azaz tudományos eredményeik korlátozások nélküli, szabad terjesztése) és az új technológia, az internet (azaz a kutatási eredmények hatásának megsokszorozódási lehetõsége, az ún. láthatóság) ötvözése egyedülálló alkalom arra, hogy a kutatásban évtizedek óta fennálló szûk keresztmetszeteket átvágják, felszámolják. "Most egyszerre nyílik lehetõség a takarékosságra és a terjesztés hatókörének kibõvítésére, ami erõteljes ösztönzést ad a szakmai egyesületek, egyetemek, könyvtárak, alapítványok és más szervezetek számára, hogy a szabad hozzáférés révén kiteljesítsék küldetésüket", áll a BOAI szövegében. A nyílt hozzáférés mozgalom két, egymást kiegészítõ formát, stratégiát fogalmaz meg, és ajánl a csatlakozók számára.

    Intézményi repozitórium és az alternatív e-periodika

    Saját archiválás: Ennek elõfeltétele az intézményi archívum, azaz a teljes szövegû kutatási, oktatási anyagok helyi dokumentumtára, kialakult angol terminológia nyomán "repozitóriuma": a kutatók ezen intézményi, szabadon elérhetõ archívumokban helyezik el kutatási eredményeiket.

    A repozitóriumokkal tehát egy olyan új tudományos publikálási paradigma körvonalai ködlenek fel, amely intézményi szinten centralizált, befogja, megõrzi és szétteríti az intézmény kollektív intellektuális tõkéjét - ugyanakkor globális szinten decentralizált, elosztott, amelyhez az univerzális kulcs a metaadat-betakarító szabvány, az OAI-PMH.

     

    Alternatív folyóiratok: Ezek az orgánumok ingyenes, nyílt hozzáférést biztosítanak, eltekintenek a szerzõi jog átruházásától. Az egyik kulcsprobléma, a szakmai minõség ellenõrzése úgy látszik megoldódni, hogy a kutatók díjazás nélküli szerzõként, lektorként, szakértõként, bírálat elkészítõjeként támogatják a folyóiratot. Az elérés ingyenessége azonban nem jelenti az elõállítás ingyenességét: a másik kulcsproblémával, a kiadások fedezésével úgy birkóznak meg, hogy a finanszírozás nem elõfizetési vagy hozzáférési (licenc-) díj révén történik, tehát nem az "output" oldalon, hanem az állami, kormány-, egyetemi, pályázati forrásokból az "input" oldalán.

    Kutatók és kiadók

    A Nyílt Hozzáférés Kezdeményezés radikálisan új viszonyt feltételez a tudományos munkák szerzõi és a kereskedelmi kiadók között. Ennek keretében az OAI munkatársai igyekeznek visszamenõlegesen is visszaszerezni a kiadóktól a szerzõk saját cikkeikhez kapcsolódó jogát. Olyan újfajta megállapodásokat szeretnének, amelyek lehetõvé teszik a cikkek újra használatát bármely nyomtatott mûben, amelynek szerzõje maga a kutató (ezt a kiadói szerzõdések zömében tiltották), s megengedik egy pdf-példány közzétételét az egyetemi, nem kereskedelmi honlapon, valamint egyetemi kurzushoz tananyagként való térítésmentes használatát. A tudományos kiadók felismerték, hogy célszerû teret adni az akadémiai szféra követeléseinek. Ha a Nature honlapján egy kutató cikke megjelenik, a szerzõnek joga van ezt egy nyitott, intézményi archívumban is elérhetõvé tenni. Az Elsevier szintén engedélyezi lektorált cikkek elhelyezését intézményi repozitóriumban (a webre küldött preprint nem számít publikációnak).

    Hazai publikációs adatbázisok

    Sem Magyarországon, sem régiónkban nem létezik még üzemszerûen mûködõ nyílt hozzáférésû dokumentumtár. Jelentõs úttörõ kezdemény viszont van, mégpedig a Nyílt Társadalom Alapítvány Archívumában (http://www.osa.ceu.hu), ahol Szergej Glusakov vezetésével nemzetközi regisztrálás elõtt áll a kísérleti repozitórium. Más jellegû, nem teljes szövegre épülõ, de hasonló mûködési elveket felmutató, keresésre/feltöltésre használt bibliográfiai adattár viszont megtalálható több tudományos intézménynél. A Szegedi Egyetemen egy karokat összefogó adattár van: az 1980-as évek óta épül, és kb. 30 000 tételt tartalmaz. A Pécsi Egyetem oktatóinak online tára kb. 6500 tételt tartalmaz. Az MTA részérõl létezik az ATPA, az Akadémiai Tudományos Publikációs Adatbank az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet építésében. Jelentõs publikációs adatbázis még az MTA Atommagkutató Intézet (ATOMKI) régi adatbázisa, ahol tízezer fölötti az adatok száma.

     

    A nyílt elérés másik válfaja, az alternatív folyóiratok esetében már történtek kezdeményezések a régióban. Jacek Ciesielski irányításával útnak indult a Central European Science Journals projekt: rangos nemzetközi szerkesztõbizottságokkal megjelentek már a Central European Journal of Mathematics, a Central European Journal of Chemistry, valamint a Central European Journal of Physics számai (ezek szakértõi bírálattal kiválasztott cikkeket tartalmazó, csak online elérhetõ negyedéves megjelenésû e-periodikák).


    Bõvebben ld.:
    1. http://en.wikipedia.org/wiki/Open_Archives_Initiative
    2. Bánhegyi Zsolt: Nyílt Hozzáférés Kezdeményezés (Open Access Initiative) – Kitekintés és körkép


    Összeállította: Haluska Veronka

  •  

     

     

     

    Címkék: digitalizálás gyűjtemény könyvtár

     

    Kommentáld!

    Ez egy válasz üzenetére.

    mégsem

    Hozzászólások

    Ez történt a közösségben:

    M Imre írta 23 órája a(z) Hírek röviden fórumtémában:

    A Kaspersky Lab kutatói felfedeztek egy rendkívül fejlett ...

    M Imre írta 23 órája a(z) Hírek röviden fórumtémában:

    Így javítsd meg a Spectre, Meltdown és az Intel ...

    M Imre írta 2 napja a(z) Hírek röviden fórumtémában:

    OpenScope Sziasztok! A téli szezonban sem a...

    M Imre írta 4 napja a(z) Hírek röviden fórumtémában:

    FSF.hu A múlt hónapban a Jazzy és a Classic rádión volt ...

    M Imre írta 5 napja a(z) Hírek röviden fórumtémában:

    'Szerencsétlen' IPhone tulajdonosok ... A ...

    M Imre írta 1 hete a(z) Hírek röviden fórumtémában:

    Könyv ajánló Aranykulcs helyett IP-cím, mesebirodalom a ...

    M Imre írta 1 hete a(z) Hírek röviden fórumtémában:

    A NASA, együttműködésben a Google-lal, 360 fokos látványt ...

    M Imre írta 1 hete a(z) Hírek röviden fórumtémában:

    Magyar Wikipédia Sziasztok! Április 24-én, Lyonban lesz a ...

    M Imre írta 1 hete a(z) Hírek röviden fórumtémában:

    A blockchain filozófiája, avagy a fennálló társadalmi rendek ...

    M Imre írta 1 hete a(z) Hírek röviden fórumtémában:

    DTM asztaltársaság (A FELVÉTEL HIBÁI MIATT ...

    Szólj hozzá te is!

    Impresszum
    Network.hu Kft.

    E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu