Kedves Barátaink!

Fél évvel ezelőtt szokatlan levelet kaptunk a Magyar Földrajzi Múzeumtól. A levélírók szerettek volna megmutatni nekünk egy üvegnegatív gyűjteményt, hátha érdekes a Fortepannak. És érdekes volt! Lélegzetelállító, hihetetlen, felkavaró.

http://www.fortepan.hu/?view=new

A több mint ezer üveglemezről kevés adat állt rendelkezésre, de az a kevés is pont elég volt ahhoz, hogy lelkesen elkezdjük átnézni és digitalizálni a fotókat. A képek ugyanis szinte kivétel nélkül Erdélyi Mór fotográfus műtermi tasakjában kerültek Érdre – ha nem csal a kollégák emlékezete - valamelyik budapesti Egyetem raktárából. Utóbbi adatra még visszatérünk. A hozzánk hasonló fotó-őrültek ilyenről szoktak álmodni: ott álltunk egy egyedülálló hagyaték társaságában, amiről annyit tudtunk csak, hogy a századelő egyik legfontosabb fotográfusának műterméből származik. És mi leszünk az elsők, akik megnézhetik és megmutathatják a képeket Önöknek!

Amint elkezdtük kiválogatni a digitalizálandó kockákat, látni lehetett, hogy több sorozattal van dolgunk. A fotók egy jelentős része külső helyszíneken készült, általában táj-, vagy városkép (ezeket szinte mind beválogattuk.)Egy másik nagy sorozat reprodukciókból állt. Kideríthetetlen okokból a szerző saját papírkép nagyításait újra lefotózta (talán elvesztek az eredeti üveglemezek?) - ezekből minőségi okokból csak egy töredéket válogattunk be. A harmadik sorozatba pedig olyan negatívokat tettünk, amik jóformán megsemmisültek (némelyik olyan lett, mint egy Mark Rothko festmény) és itt kell visszatérnünk a hagyaték előéletére. Többszáz olyan fotóról kellett lemondanunk, ahol – valószínűleg a vizes raktárhelyiség miatt – az emulzió teljesen levált az üvegről. És ilyenkor értékelhetjük igazán a hagyaték mostani helyét, ahol a műtárgyak (hisz azokról van szó) méltó módon megőrződnek.

A több héten át folyó munka minden napja utazásokkal telt. Tátra, Balaton, Kárpátok, Budapest – érdemes lenne kiszámolni, hány kilométert tehetett meg a szerző - egy pontig vasúton, utána lovaskocsin és gyalog - utazóládákkal, üvegekkel, laborfelszereléssel. A fotókat látva olyan érzésünk lehet, mintha Magyarország épp a legjobb formájában lenne. Mintha egy hosszú – és többszáz éve várt – ugrás közepén lennénk. A műszaki és mérnöki tehetség szárnyal, hidakat emel, folyót szabályoz, alagutat, közvilágítást, meg fogaskerekű vasutat alkot.

Új építésű szállodák, vasútállomások, fürdőhelyek, villamosvonalak és iskolák tucatjai tűnnek föl – igaz, a városlakókról és lakásaikról kevés kép tudósít. Már csak azért is, mert a szerző elsősorban képeslap fotókat és album illusztrációkat készített, megrendelésre. Miközben a táj és a vidék még szinte archaikus formájában látható, különösen ezeken a kopott, foltos, sérült üveglemezeken. Utazni és álmodozni tehát tökéletes ez a 610 fotó és nem lennénk meglepve, ha sokak valahol itt és így szeretnék megállítani az időt.

De nem mi! Jöjjön aminek jönnie kell: erre az őszre még csomó mindent terveztünk megmutani. Jelszavunk Rakovszky Zsuzsa költő Fortepan ciklusa óta “minden múlt a múltunk”. Két hét múlva Urbán Tamás tudósít a Kádár-korszakból és az is csodálatos lesz!


Barátsággal: szerkesztők, szerzők, szkennelők

/Köszönettel tartozunk a Múzeum minden munkatársának, de különösen Puskás Katalinnak, aki évek óta nagy lelkesedéssel és odafigyeléssel gondozza a fotógyűjteményt. Köszönjük Natasha Pavlovskaya munkáját, aki fáradhatatlanul válogatta és digitalizálta a fotókat és Lajtai László segítségét a képek pontos datálásában./