Hogyan működik a vírusirtó?

A legtöbb számítógépen fut valamilyen vírusvédelem, hiszen ez óvja meg a gépet az internetes kártevőktől. Kevesen tudják azonban, hogyan működik a vírusirtó, pedig a szoftver kiválasztásakor nem árt néhány dologgal tisztában lenni.

A jó vírusirtó olyan, mint egy intelligens robot. Képzeljük el, hogy a házunk kapuját egy robot őrzi, és mindenkit megvizsgál, aki vendégségbe jön hozzánk. Van nála egy lista a bűnözőkről, és egy lista a barátainkról. Amikor érkezik hozzánk valaki, a robot megnézi, hogy rajta van-e valamelyik listán.

A vírusirtó így bánik el az internetről érkező kártevőkkel. A számítógépre beérkező fájlokat, kódokat megvizsgálja, és ha azok szerepelnek a vírusdefiníciós adatbázisban (a feketelistán), akkor megakadályozza a végrehajtásukat. Ha pedig a fájlok az úgynevezett fehérlistán szerepelnek, akkor még olyankor is hagyja, hogy lefussanak, ha a számítógép működését alapvetően befolyásolhatják.

Intelligens védelem

Előfordulhat azonban, hogy a "hozzánk érkező vendég" nincs rajta a feketelistán, mégis rosszindulatú. Ezeket a kártevőket nulladik napi támadásoknak hívják. Olyankor jöhetnek létre, amikor az internetes bűnözők az operációs rendszerben egy korábban nem ismert sérülékenységet fedeznek fel, és rögtön ki is használják azt. Az ilyen új vírusok ellenszerét általában néhány órán belül kiadják a gyártók, de a következő frissítésig a számítógépünket őrző vírusirtó a saját intelligenciájára van utalva.

Ezért aztán, amikor ismeretlen fájllal találkozik, a vírusirtó szoftver szimulálja, hogy az adott kód lefuttatása milyen következményekkel járna a számítógép számára, majd ha gyanús jelet talál, riasztást ad. Az ilyen szimulációs technikák közé tartoznak a heurisztikus analízisek és az úgynevezett homokozó is, melynek során a vírusirtó egy elkülönített memóriaterületen, a számítógép más részei elől elzárva vizsgálja meg a kód működését.

Könnyű belátni ugyanakkor, hogy a vírusirtótól nem csak azt várjuk, hogy találja meg a fertőzött fájlokat, hanem azt is, hogy a tiszta, vírusmentes állományokat hagyja békén - hiszen egy téves riasztás azzal járhat, hogy egy fontos fájl működését akadályozza meg a védelmi szoftver. Ezért aztán a vírusirtókba épített mesterséges intelligencia algoritmusait hétpecsétes titokként kezelik a gyártók, és napjainkban ezek különböztetik meg egymástól a védelmi szoftvereket.

Különbség a szoftverek között

Az AMTSO (Anti Malware Testing Organization) egy független nemzetközi szervezet, melynek célja, hogy a vírusirtó szoftverek tesztelését módszertanilag helyes eljárások kifejlesztésével segítse. A szervezet tagjai sokszor hangsúlyozták már, hogy a védelmi programok működését nem csupán a vírusfelismerés aránya alapján kell megítélni, de figyelembe kell venni a téves riasztások számát is.

Az a vírusirtó ugyanis, ami minden kártevőt elfog, de közben tiszta fájlokat is vírusnak néz, megzavarja a felhasználókat, rosszabb esetben pedig megakadályozza a számítógép normális működését. Pontosan ezért a szervezet azt a vírusirtót tartja jól működőnek, mely a lehető legtöbb vírust felismeri, és közben a lehető legkevesebb téves riasztást adja (minimax elv). A nemzetközileg elismert víruslaboratórium, a Virus Bulletin díját, a VB100% díjat ezért csak az a szoftver kaphatja meg, mely mindkét feltételt teljesíti. A VB100% díj jelenlegi rekordere az ESET NOD32 Antivirus, mely eddig 62 alkalommal kapta meg a minősítést a teszten. A második a Symantec 53 minősítéssel, a harmadik pedig a Kaspersky és a Sophos 50-50 minősítéssel. Ehhez képest az ingyenes vírusirtók közül 2010 júniusáig az Avira 22, az AVG pedig 32 alakommal nyerte el a díjat. Az összehasonlítás jól mutatja, hogy a nagyobb gyártók termékei már jó ideje folyamatosan bizonyítanak a teszten, és megbízható védelmet nyújtanak a felhasználók számára.

Ön most egy ingyenes EGYPERCES - HOGYAN MŰKÖDIK levelet olvasott.

*