Az internetes filmletöltés a mai sávszélességekkel már nem okoz gondot. Egy egész estés mozifilmhez is hozzájuthatunk néhány perc alatt. A kérdés csupán az, jogosan jutunk-e így a filmekhez.

A Public Domain Torrents oldalán elérhető filmek esetén szerencsére nem kell attól tartanunk, hogy valami illegális letöltésbe keveredünk. Az itt található, több mint félezer mozi- és rövidfilm ingyenesen és legálisan letölthető, mivel ezeknek már elévültek a szerzői jogai. A múlt évszázad első felében készült filmek között műfajok alapján is válogathatunk.

A jelenleg 555 alkotást tartalmazó gyűjtemény több változatban tartalmazza az egyes filmeket. Valamennyinek van számítógépen vagy asztali Divx lejátszón megtekinthető változata, de sok elérhető iPodra, Zune-ra, Portable Playstationra és PDA-ra optimalizálva is. Mindegyik változatban az a közös, hogy egy torrent kliens szükséges a letöltésükhöz. A legnagyobb felbontású változatok CD méretű (700 MB) AVI fájlok, a kisebbek MP4 formátumúak és 100-400 Mbájtosak.

Ez a legális torrent oldal a filmművészet kedvelőinek aranybányája

Aki nem akar a letöltéssel bajlódni, az sem marad ki e remek szolgáltatásból: a filmek ugyanis CD-n vagy DVD-n is megrendelhetők. Ez persze már nem ingyenes, de az ár igazán alacsony. Egy DVD változat például mindössze 5 dollár, a PSP-re vagy az iPodra optimalizált filmek  pedig darabonként 50 centbe kerülnek. Ilyenkor a minimális megrendelési összeg 5 dollár. A lemezek szállítási költsége Magyarországra 5 dollár.

Chaplin és Popey sem hiányzik a kínálatból

Arra is van mód, hogy online nézzük a filmeket, legalábbis azokat, amelyek mellett egy kis Google Video logo található. A stream indítása után nem kell várakozni, hátradőlhetünk a székünkben, és már nézhetjük is a mozit.  A filmek adatlapjáról megtudhatjuk a hozzájuk tartozó fontosabb információkat, a készítés időpontját és az alkotók, szereplők nevét és persze a rövid történetet. A jórészt fekete-fehér filmek között olyan különlegességeket is találhatunk, mint a Metropolis, a Nosferatu vagy a Flash Gordon.

Természetesen a Buster Keaton vagy Bruce Lee filmek sem hiányoznak az oldalról, és találkozhatunk korai Popey kalandokkal, valamint Chaplin rövidfilmekkel is. A filmek között műfaj szerint is kereshetünk, de vannak olyan válogatások, amelyek a legújabb vagy a legnépszerűbb alkotásokat tartalmazzák. A népszerűséget egyrészt az határozza meg, hogy mennyien töltenek le egy filmet, másrészt minden alkotást 1 és 5 pont között értékelhetünk. Ezeknek a pontoknak az átlaga minden film mellett megtalálható. A filmek letöltéséhez, böngészéséhez klikk ide!

A filmek több formátumban is elérhetők

Kapcsolódó link: http://www.publicdomaintorrents.net/

Torrent háború - jogi háttér és érdekes esetek

(a cikk 2007-es)

Prince (a 80-as évek kultikus zeneszerzője) nekiugrott a Youtube-nak, majd megtámadta a legnagyobb torrent keresőt, a piratebay.org-ot is. Persze Prince nincs egyedül - de mire fel ez a nagy háború?

A háborút a fájlcserélők (pontosabban a Napster) megszületése indította el, lásd. "A fájlcserélők történelme" című írásunkat. Az utóbbi években azonban a frontvonal beállt, és a dolgok elfajultak.

“Maguk csinálhatnak, amit akarnak”, -gúnyolódik az egyik vezető zeneipari társuláshoz érkezett névtelen e-mail küldője- „Mi akkor is azt másolunk, amit akarunk és annyiszor, ahányszor akarjuk.” 

Ez a hozzáállás jellemzi a felhasználókat - a hozzáállás oka persze nem arrogancia, gyökerei az internetes kultúrában leledzenek.

Nézzünk egy konkrét (anonim) példát: a 22 éves Dániel másfél éve tartozik - baráti köréhez hasonlóan - a zene-és filmipar által különösen gyűlölt ún.  „poweruserek” (sokat letöltő felhasználó) közé. Állítása szerint nagyrészt “lustaságból” használja a torrent szolgáltatásokat, főleg a piratebay.org-ot  – hiszen így könnyen, gyorsan (és ingyen) megtalál mindent amire szüksége van. Idővel letöltögetett magának egy átfogó gyűjteményt, amelyet már „körülbelül 5000 zeneszámra és 1500 teljes videóra, valamint néhányszáz film”-re saccol.

„A weben mindent megkapok, amit akarok.” 

Piratebay alapítók: Peter Sunde, Fredrik Neij, Gottfrid Svartholm

A zeneipar siralmai a hétszámjegyű bevételkiesésről az egyetemistát, aki főleg a piratebay-t és a rapishare kalóz fájlait összegyűjtő fórumokat használja, „meglehetősen hidegen hagyják”. Annak a lehetősége, hogy az IP-címe alapján elkapják, nem igazán érdekli. „Hisz mindenki ezt csinálja. Ha az ipar üldözni akarja a felhasználókat, sok dolga lesz… megy a fél világ a börtönbe...”, söpri félre Dániel a kellemetlen kártérítés-követelések vagy büntetőjogi következmények veszélyét. 

Ez a példa persze sarkalatos, de jól mutatja, hogy míg a jog szerint zenék- vagy filmek letöltése illegális (ugyanúgy mint a bolti lopás), az átlagos felhasználó nem érzi, hogy bármi jogelleneset, károsat vagy elítélendőt követne el. Hiszen csak töltöget…ha pedig tetszik valami a megszerzett dolgokból azt később megveszi a boltban... Mi lehet ebben a rossz? Kérdi az átlagos felhasználó.

Egy New York-i hölgy volt az első számú áldozata az illegális zenecserélgetés ellen folytatott új kampánynak, még 2002-ben. A RIAA azzal vádolta meg a „nycfashiongirl” felhasználói nevet viselő nőt, hogy számítógépén közel ezer dalt tárolt, és kínált fel a Kazaa fájlcserélő hálózatán keresztül, együtt kétszáz más típusú állománnyal, melyek között megtalálható volt a Pretty Woman mozifilm is teljes hosszúságában.

A RIAA, mely a legnagyobb lemezkiadó társaságokat fogja össze, azt állítja, hogy a dalok többsége bizonyíthatóan más emberektől származik, és az Interneten keresztül terjesztették őket. A hölgyet egy bolti szarkához hasonlították, azt állítva, hogy korántsem egy ártatlan áldozatról van szó. A mi az esetünkben az a legérdekesebb, hogy a felperes által benyújtott papírok elég részletesen felvázolták azt is, milyen technikákat alkalmaztak annak érdekében, hogy kiderítsék: a szóban forgó dalok bizony nem a hölgy otthoni CD-gyűjteményéből lettek a gépre másolva.

A RIAA megvizsgálta „nycfashiongirl” megosztott mappáját, részletesen kielemezve a fájlokhoz tartozó metaadatokat (ID3-címke), úgy mint a dal neve, az előadó, a megjegyzések rovat, és a fájl tartalma maga. A fájlok közül számos pontosan megegyezett a már jó ideje nem működő Napster szolgáltatáson korábban fellehető dalok digitális „ujjlenyomataival”. Ezen ujjlenyomatokról (más néven hash) a RIAA azt állítja, hogy minden kétséget kizáróan azonosíthatók velük azok az MP3 állományok, melyeket fájlmegosztó alkalmazásokkal terjesztenek. Az FBI és más számítógépes bűncselekményekkel foglalkozó nyomozók is gyakran használják ezeket a hackerek ellen folyó vizsgálatokban.

Magyarán az illegálisan terjesztett zenei fájlok digitális ujjlenyomatait egy illető számítógépén található fájlokéval összevetve a RIAA szerint megállapítható, hogy az ott tárolt anyag legálisan vásárolt CD-ről vagy az Interneten keresztül mástól került-e letöltésre. Az ujjlenyomatok használata mindenesetre kézenfekvőnek tűnik, mivel teljesen azonos MP3-fájlokat kizárólag másolással lehet létrehozni – köszönhetően az eltérő kódoló programok használatának, és a mintavétel során keletkező hibáknak. 

Tényleg nincs jobb megoldás?

Ez az ügy hosszú évekig húzódott majd elcsitult - a RIAA azonban végül csak megtalált valakit: A szóban forgó esetben, (Virgin vs. Thomas) a RIAA 3.9  millió dolláros kárigényt állapított meg, mivel egy Minessotában élő anyuka, név szerint Jannie Thomas, 2005-ben mintegy 1000 darab zeneszámot osztott meg a Kazaa fájlcserélőn keresztül. Érdekesség, hogy a több mint ezer MP3-ból, csak mintegy 26 darab zeneszám tartozott a RIAA licensze alá. Részletesen itt.

Amerikai gondolkodásmód: Orrin Hatch, az amerikai képviselőház igazságügyi bizottságának elnöke kijelentette, hogy támogatja azokat a technológiákat, melyekkel valamilyen módon távolról meg lehetne rongálni az illegális fájlcserélők gépeit. - [Washington Post, 2003]

Napjainkban, az új szerzői jogi törvénynek kell(ene) gátat vetnie a kalózmásolatok terjedésének. A zenedarabok vagy videók engedély nélküli megosztása néhány országban már előzőleg sem volt megengedett. Mégis, aki élt ezzel a lehetőséggel, mindeddig nem volt büntethető, mivel az illegális forrásból származó másolás nem volt kifejezetten tiltott.

Ez az utóbbi években megváltozott – aki műveket tölt le az internetről vagy másolásvédett CD-kről ír másolatot, néhány országban (és az USA legtöbb államában) azonnal számolnia kell a következményekkel, bár mind a mai napig nem teljesen tisztázott, hogy egészen pontosan honnan is kezdődik az illegalitás (elég ha letölti és tárolja, vagy meg is kell néznie/hallgatnia esetleg terjesztenie?), valamint nem tér ki a szabályozás azon esetekre, amikor nem mi, hanem másvalaki töltöget le a mi gépünkre, esetleg tudtunk nélkül… És így tovább – a homályos foltokkal oldalakat lehetne megtölteni.

Fájlcserélő nehézfiúk?

Egyelőre Magyarországon, a letöltés és a tárolás nem illegális, a terjesztés és a feltöltés azonban igen. Legalábbis zene és filmek esetében, mert pl. kiskorúakat ábrázoló erotikus fotók (azaz 18 év alatti modellek) esetében már a tárolás sőt a fotók megtekintése is illegális - bár érdekes kérdés, hogy hogyan lehet ellenőrizni, hogy a felhasználó mit "tekintett" meg és mit nem (mi van ha csukva volt a szeme?).

Nem is beszélve arról, hogy pl. az egyik legnagyobb erotikus magazinban is jelentek már meg fotók 18 év alatti modellekről (Magyarországon, nem külföldi példa), szóval ama oldalakra egy pillantást vetve elvileg büntethetővé vált az olvasó - vagy mégsem, hiszen a nyomtatott sajtót kisebb hisztéria övezi ezügyben, mint az online tartalmakat. De eltértünk a tárgytól...

Hivatalosan: zenei felvételek nyilvános felkínálása file-sharing vagy torrent rendszerben csak a szerzők, a közreműködő művészek és hanghordozógyártók beleegyezésével megengedett. (1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról)

Az új szerzői jogi törvény ezt még egy új jogi kategóriával, „a nyilvánosan hozzáférhetővé tétel jogával”, is megvilágítja. Aki idegen műveket engedély nélkül kínál „cserebörzéken” és ezekért ellenszolgáltatást fogad el annak pénzbüntetéssel kell számolnia, vagy akár három évre börtönbe is kerülhet. 

Érdekesség: az elhíresült (amerikai katonák által elkövetett) iraki fogolykínzások egyik szereplőjét, Jeremy Sivitset 2004 május 19-én itélték el: az ebben az esetben kiszabható legmagasabb büntetést kapta, tekintettel a bűncselekmény embertelen és erkölcstelen mivoltára. A büntetés egész pontosan: egy év letöltendő szabadságvesztés. Ha a szóbanforgó amerikai katona ahelyett, hogy szegény iraki foglyokat kínozza, inkább MP3-akat cserélgetett volna, akkor a kiszabható legkisebb büntetése akár három év is lehetett volna. Ergo, a fogolykínzás csúnya dolog ugyan, de néhány darab Elton John zeneszám letöltése bizony háromszor annyira súlyos bűn. Szomorú irónia.

Vajon lesz MP3 rendőrség?

Az USA-hoz hasonlóan - ahol az amerikai ágazati érdekvédelmi egyesülés, a Recording Industry Association of America (RIAA) sajtóbeszámolók szerint naponta 75 eljárást kezdeményez letöltők ellen - a szerzői jogi törvény kiegészítését követően Németországban is perhullámmal kell számolni belátható időn belül. „A német zeneipar stratégiája sem tér el ettől,” mondta Thorsten Braun, a zenei egyesülés jogtanácsosa. „Csak az indított eljárások számát illetően vannak különbségek. Mi, itt Németországban is konzekvensen fellépünk a törvénysértő ajánlatok ellen az interneten.”

Eddig azonban a cserebörzék/torrent felhasználók egyes felhasználói elleni eljárások Németországban még nem ismeretesek. A német zeneipar egyelőre még a cserebörze-felhasználókhoz udvariasan fogalmazott e-mailekre szorítkozik, amelyekben felhívja a figyelmet az engedély nélküli fájlcsere illegális voltára. 

Kérdés persze, hogy ez az út járható-e, hiszen ha minden fájlcserélgető-felhasználót szankcionálni akarnánk, akkor több millió embert kellene büntetni (börtönbe zárni?), ha pedig csak szúrópróbaszerűen, elszigetelt esetekben születik ítélet, akkor az egész elképzelés hatékonysága kérdőjeleződik meg.

Arról, hogy a büntetőjogi fenyegetés segíteni fog-e az iparon, erősen megoszlanak a vélemények. Braun jogtanácsos ugyan örül a fontos jogi keretfeltételek létrejöttének, amelyekre a zeneiparnak sürgős szüksége volt. „Így azok a jogok, amelyeket a kreatívok és a gyártók a hagyományos fizikai hanghordozók tekintetében élveztek, az új terjesztési formákra, különösen az online-területre („Music on Demand”) is ki fognak terjedni”. Jóslatokba azonban még ő sem bocsátkozik: „Hogy a törvény a gyakorlatban beválik-e, azt majd meglátjuk.”

Allie Schropp, mint zenei és videoproducer, stúdiótulajdonos és zenész mindjárt többszörösen is érintett. Nem tudja elképzelni, hogy a tilalmak sok felhasználóra lennének hatással. „Ezek nem hagyják magukat korlátozni, ezzel semmi nem fog változni. Aki ma keres valamit az interneten, mindent megkap a legrövidebb idő alatt, mint ahogy legnagyobb sajnálatomra magam is megtapasztaltam: Gyártottunk egy pokemon-hangjátékot – és két nappal később megtaláltuk letöltésre készen a weben! Még messze nem került ki a kereskedelembe.”

Akár ellentétetes előjelű hatásra is számít Andreas Pizsa, a Hopsternek, egy szoftvernek, amely elrejti az internetcímeket és ezáltal megkönnyíti az anonim szörfözést, bécsi illetőségű feltalálója. Pizsa így vélekedik a zeneipar eljárásáról, mint politikáról: „ez csak hisztérikus kapkodás. Ezt nem lehet jól kivitelezni és erőteljes beavatkozást jelent a fogyasztói jogokba és a magánszférához való jogba. A törvénymódosítások és a szigorú üldözés a fájlmegosztást legfeljebb átmenetileg tudják egy kicsit fékezni, aztán kéz alatt tovább fog menni."

A másik megközelítés a legális zene-letöltő hálózatok indítása: az Apple, az iTunes-el például az élen jár ebben a kezdeményezésben - kérdés persze, hogy akkor miért nem lehet pl. Magyarországról igénybe venni ezt a szolgáltatást. (az iTunes-t egy kis trükkel lehet használni itthonról is, lásd. "Ingyen iTunes előfizetés Magyarországról" c. írásunkat erről.)

Ez a fajta “legális” megközelítés a letölthető zeneszámokat pénzért kínálja, persze gondosan ügyelve arra,hogy számonként szinte “filléreket” kérve, ne vegye el a felhasználók kedvét a töltögetéstől. A felhasználók pedig úgy tűnik értékelik a nyugalmat, amit egy ilyen szolgáltatás kínál – hiszen nem kell félniük a jogkövetkezményektől. Ennek ellenére, még mindig túlsúlyban vannak (és valószínűleg egy darabig ott is maradnak) a “hagyományos” torrent-hálózatokon keresztül töltögetők…

Mint azt a PEW 2515 amerikai felhasználó megkérdezéséből megtudta, a zenerajongók 67 százalékát egyáltalán nem érdekli (ebből sokan nem is tudják!), hogy az adatcserénél megsértik a szerzői jogokat. Ez azonban kevéssé töri le a letöltők elleni kemény vonalas fellépés képviselőit. „Az USA-ban alkalmazott eljárás sikerét jelenleg még nem lehet megítélni”, nyilatkozik Thorsten Braun. „Egyet azonban világossá tesz: aki zenei felvételeket a jogok tulajdonosainak beleegyezése nélkül kínál az interneten, az vét az érvényben lévő jog ellen. Fel lehet kutatni és felelősségre lehet vonni. „A torrent-rendszerekben zenét szolgáltatók tehát jelentős kockázatot vállalnak.”

Akár másolsz, akár nem: fizetsz!

„...minden olyan kapu után, amin befér egy megrakott szénás szekér, adót kell fizetni.” – szól a rendelet Károly Róbert (1308-1342) idejéből.

(a cikk 2007-es)

A kapuadó mindenkire vonakozott, akár bement az a fránya szénás szekér a kapunkon, akár nem. Ugye milyen középkori? És most nézzük mennyit fejlődtünk az elmúlt évszázadokban... 

A reprográfiai jogdíj magyar nyelven annyit jelent, hogy ha pl. veszünk egy üres CD-lemezt (mivel arra a későbbiekben képesek vagyunk zenei másolatokat rögzíteni), a szerzők „kártalanítása” érdekében  kompenzációra van szükség. A lemezek árába tehát beépítenek egy (igen magas) százalékot, reprográfiai jogdíj címen. (No, most már tudjuk miért ilyen drága az üres CD és DVD lemez). A dolog pikantériája, hogy ezt a jogdíjat mindenképpen kifizetjük amikor megvesszük a lemezt.

Függetlenül attól, hogy később esetleg nem zenét, hanem adatot írunk a CD-re (mert ilyet is lehet, csak ezt a jogszabályalkotók biztos nem tudták), esetleg nem írunk rá sem zenét, sem adatot, hanem festékszóróval befújjuk rózsaszínre és dekorációnak használjuk a kert végében a budiban. Ez a fajta jogdíj tehát feltételezi (milyen jogon? Ki tudja...), hogy mi bűnös módon lekopizzuk szomszédasszonyunk Best-Of DemjénRózsi CD-jét, ergo fizetnünk kell. Mondhatnánk úgy is: akár bemegy a szénás szekér a kapun, akár nem, a polgárok és jobbágyok fizetnek. CD-k DVD-k esetében persze ezt tudtuk, nem újdonság. De kevesebben tudják, hogy bizony nem csak az üres CD-k és DVD-k árába van beleépítve eme kis "huncutság"...

Elúszik a reprográfiai díj... de hová

A helyzet nem jobb a fénymásolók esetében sem: a fénymásolók árában is van ilyen jogdíj, hiszen mi galád módon arra használjuk a fénymásolót, hogy eredeti műveket sokszorosítsunk, ezzel is károsítva a mű szerzőjét. Hogy az EU-ban és Amerikában is, az ún. első vagy „eredeti” másolat (first generation copy) jogdíjmentes, az minket magyarokat nem zavar. Fizetünk és kész. Hogy esetleg saját műveinket/rajzainkat fénymásoljuk? (Merthogy ilyen is van ám...) Ez megint nem villant be a jogalkotóknak...

A legújabb elképzelés szerint az adathordozók és a fénymásolók után, a nyomtatók árába is be kellene építeni egy kis reprográfiai-jogdíjat, hiszen ki tudja mit nyomtat ki otthon a sunyi felhasználó? Talán csak nem könyveket sokszorosít? Mellesleg ha valaki 100 oldalnál többet nyomtat ki otthon, akkor a gatyája is rámegy a festékkazettára, szóval az otthoni nyomtatás általában pár oldalas manőverekre korlátozódik...  Az otthoni nyomtatók különben sem számítanak „sokszorosításra” alkalmas berendezésnek, ezt még az ovisok is tudják. Dehát ez sem jutott a jogalkotók eszébe. (Eszükbe jut ezeknek valami egyáltalán?) 

A kérdés csak annyi, meddig lehet ezt még fokozni? Hiszen a monitor pl. alkalmas arra, hogy filmeket nézzünk rajta, és amennyiben a film nem eredeti DVD-ről jelenik meg (hanem pl. közvetlenül a merevlemezről, hála a DivX-nek), akkor a monitor árába is kellene jogdíj (nézési-adó például). Sőt ! A másolt zeneszámok hangszórók segítségével jutnak hallócsatornáinkba, tehát a hangsugárzók árába is kellene jogdíjat építeni. Egy billentyűzet pedig alkalmas arra, hogy mások műveit újra-begépelve elektronikus formában sokszorosítsunk. Billentyűzet jogdíj is kell ! Billentyűzet-adó... nevetségesen hangzik, igaz? Pedig elnézve az eddigi reprográfiai-rendelkezéseket, lehet, hogy megérjük.

Így tölthet le torrentről

(a cikk 2008-as)

Bizonyára sokan vannak az informatika iránt érdeklődők közül, akiknek nem idegen a Bittorrent szó. Azok, akik még nem használták és csak futólag hallottak róla, könnyen gondolhatnák, hogy biztosan az ördög műve, mert szinte kizárólag negatív hírek lengik körül.

Tény, hogy a warez világ legkedveltebb fájlmegosztó rendszeréről van szó, ami ellen jelenleg a hatóságok sem tudnak hatékonyan fellépni, ám az is tény, hogy egyre több helyen találkozunk vele, és az illegális tartalmak mellett legális anyagok is mind inkább fellelhetők.

Minden testreszabható

A torrent fájlok szinte már mindenütt megtalálhatók, szoftverfejlesztők oldalain, zártkörű tagságot igénylő oldalakon stb. Sőt, bárki számára elérhető gyűjtőhelyek is szép számmal akadnak, amelyekről szinte bármi beszerezhető (az esetek többségében persze illegális tartalomba botlunk, így alakult ki a kép, miszerint a torrent egyenlő a warez világgal, holott azért ez nem teljesen így van). Ezek a tartalmak azonban nem az FTP szerverekhez hasonlóan tárolódnak az oldalon, ott csak apró torrent fájlokat találunk, amelyeket letöltve még nem jutunk hozzá a kívánt anyaghoz.

Viszont ez a fájl tartalmazza a letöltéshez szükséges információkat és útvonalakat. Ahhoz azonban, hogy a kiszemelt információt ténylegesen letölthessük, szükségünk lesz egy kliens alkalmazásra, amelyből rengeteget találunk a weben. Ezek közös jellemzője, hogy bárki számára ingyenesek. Az egyik legnépszerűbb kliens szoftver a Bitcomet, amelynek magyar változata is létezik. A telepítés után automatikusan hozzárendeli magát a torrent fájlokhoz, vagy akár a böngészőhöz is használhatjuk, mint egy letöltésvezérlőt.

Ha több fájlt is tartalmazna a torrent, kiválaszthatnánk a letöltendőket

A letöltés megkezdése előtt ajánlott végigszaladni a szoftver által kínált beállítási lehetőségeken. A beállításokat az Opciók menüpont alatt találjuk meg. Elsőként a sebesség értékét állítsuk be a kapcsolatnál! A letöltés sebességét változatlanul hagyhatjuk, ám a feltöltést mindenképpen ajánlott korlátozni. 256 kbps-os maximális feltöltés esetén legfeljebb 26-27 kbps-os tényleges feltöltési sebesség érhető el, ám 20 kbps fölött már a letöltés sebessége is jócskán megcsappanhat, ezért lehetőleg 10-15 közé állítsuk az értéket, így ugyanis a letöltés mellett még a böngészés sebessége is elfogadható lesz.

A másik kiemelten fontos beállítást, az utólagos Hash ellenőrzést a BT Download fül alatt találjuk, ezt feltétlenül pipáljuk be. Erre azért van szükség, hogy a letöltés befejeztével újraellenőrizze a fájlokat. Ennek hiányában – szerencsére manapság már alig fordul elő – esetenként hibás lehet a végtermék, ilyetén módon viszont a hibát azonnal korrigálni tudja a szoftver.

Letöltés folyamatban...

Miután megvagyunk a telepítéssel és a beállításokkal, töltsük le a torrent fájlt, amely automatikusan megnyílik a Bitcometben – ha mégsem akkor, kattintsunk kétszer a torrent fájlra. Nézzünk egy példát! Tegyük fel, hogy éppen az Ubuntu Linux aktuális verziójra áhítozunk. A http://releases.ubuntu.com/7.10 oldalon válasszuk ki a nekünk megfelelő verziót, majd és töltsük le a torrent fájlt (például ezt http://releases.ubuntu.com/7.10/ubuntu-7.10-desktop-i386.iso.torrent). Az Ubuntuval egyszerű a dolgunk, csak duplán kattintunk a letöltött fájlra, és már csak várnunk kell, hogy lejöjjön. Egyetlen ISO fájl töltődik le.

Azonban találkozhatunk olyan torrent linkkel is, amely több fájlt tartalmaz, amelyekből azonban nekünk nincs szükségünk mindegyikre. Ez sem jelent azonban problémát, ugyanis mielőtt megkezdenénk a tényleges letöltést, ki kell jelölnünk, hogy melyekre van szükségünk a torrentben szereplő fájlok közül; amire nincs, az elől egyszerűen tüntessük el a pipát. A felugró ablakban vizsgáljuk meg a letöltés helyét, ha nem felel meg, akkor válasszunk másik könyvtárat, majd az OK gombra kattintva akár el is kezdhetjük a letöltést.

Ilyenkor a szoftver megpróbálja maximálisan kihasználni a rendelkezésre álló sávszélességet, így szörfözés sebessége jócskán lelassulhat a letöltés ideje alatt. Ennek kivédése érdekében a Haladó feliratú fülre kattintva, beállíthatjuk a maximális fel- és letöltési sebességet. A kliens rendelkezésére bocsátott sávszélesség értéket természetesen bármikor, akár letöltés közben is megváltoztathatjuk. Fontos megemlíteni, hogy az itt beállított értékek csak az aktuális feladatra érvényesek, ha a szoftver egészére vonatkozóan szeretnénk megadni azt, akkor az Opciók/Beállítások/Kapcsolat fülhöz kell fordulnunk.

A gyors beállítások után az OK gombra kattintva megkezdődik a letöltés. A sebesség számos összetevő függvénye, függ például a saját kapcsolatunk sebességétől, valamint attól, hogy hány klienshez tudunk kapcsolódni. Ez természetesen időt vesz igénybe, ezért kezdetben szinte mindig lassú, de 5-10 perc elteltével megfelelő számú feltöltő esetén már valós sebességre kapcsol.

Egy kis gyakorlás
Aki szeretné begyakorolni a torrentek letöltését, az körülnézhet a filmek háza táján is, és még csak nem is követ el semmi illegálisat. Egy korábbi cikkünkben bemutattunk egy olyan oldalt, ahonnan legálisan tölthetünk le régebbi mozifilmeket! Nem csak gyakorlásra kitűnő, hanem utána remek szórakozás is! :)

A Linux disztribúciók mellett - ahol egy több GB-os telepítő DVD letöltése alaposan terhelné a fejlesztők szerverét is, kézenfekvő a torrent használata - számtalan szoftverfejlesztő választja már azt az utat, hogy a hagyományos letöltés mellett torrentet is kínál. És persze adott esetben mi is megoszthatunk akár dokumentumokat, saját programokat is ilyen módon, hogy kíméljük a szerverünket.

Természetesen azt sem lehet vitatni, hogy a torrent felhasználók többsége azért az illegális tartalmak körül sertepertél a különböző gyűjtő oldalakon. Ám emiatt magát a technológiát elítélni bizony butaság lenne. Persze erkölcsi, biztonsági és jogi okokból mi sem javasoljuk, hogy illegális tartalmak begyűjtésére használja valaki az itt ismertetett programot.

De egy tökéletes világban, ha valaki a keresőben rákeresne a egy program nevére verziószámmal együtt, bizonyára nem rögtön torrent oldalak jönnének be. Sajnálattal közöljük, nem élünk tökéletes világban...

Torrent letöltés Macen

Más rendszerekre
Maces és Linuxos felhasználóknak is van választék torrent kliensekből. Mi a Transmissiont tudjuk javasolni, mivel egyszerűen használható és megbízható. A programot meglehetősen gyakran frissítik, javítgatják a hibákat, bővítik tudását. A legfrissebb verziókat elérjük a fejlesztők oldaláról: http://www.transmissionbt.com/download.php.

- 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról

- Egyéb jogforrások a Szabadalmi Hivatal weboldalán

A Blog 2007-2008-as cikkekből íródott.

(forrás: techline.hu)