Egy brit felmérés szerint a zenét rendszeresen letöltők majdnem kétszer annyit költenek zenére, mint akik sohasem töltenek le illegális forrásból. Fél év múlva életbe léphet az internetmegvonással járó büntetés, pedig lehet, hogy nem ez a jó megoldás a lemezkiadók bevételkiesésének csillapítására.

Már sokszor elhangzott, hogy az illegálisan zenéket letöltők amellett, hogy jogosulatlanul szereznek be tartalmakat, valójában többet költenek legális forrásokból származó zenékre is, mint a nem warezoló társaik. Hogy ez azért van, mert ezeknek az embereknek eleve nagyobb igényük van a kultúrára vagy azért, mert az illegálisan letöltött muzsikák felkeltették az érdeklődésüket, még mindig talány, de egy újabb brit kutatás ismét megerősítette ezt a feltevést.

Csak minden tizedik brit netező warezol

A brit Independent ír arról a napokban megjelent kutatásról, mely szerint az illegálisan letöltők évente átlagosan 77 fontot, azaz 24 ezer forintot költenek legális zenevásárlásra, közel kétszer annyit, mint azok, akik azt állítják, hogy sosem töltöttek le illegálisan. Az Ipsos Mori által készített reprezentatív kérdőíves kutatásban 1000 olyan személy vett részt, akik 16-50 év közöttiek és rendelkeznek interneteléréssel. Közülük minden tizedik ember nyilatkozott úgy, hogy él a warez nyújtotta lehetőségekkel.

Ez utóbbi szám aggasztja a zeneipart, az Egyesült Királyságban a British Phonographic Industry (BPI) állítása szerint évente a letöltők 200 millió font kárt okoznak a kiadóknak. Ennek a trendnek a visszaszorítására született meg az ötlet a szigetországban is, hogy akár internetmegvonással is büntethetőek legyenek a visszaeső warezolók. Az ellentábor viszont azzal védekezik, hogy az illegális letöltők igenis fizetnének többségében a zenéért, csak a kiadók üzleti modelljei nem könnyítik meg ezt nekik.

Warez = Discovery

Mark Mulligan, a Forrester Research egyik kutatója az üggyel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy szerinte azok az emberek használnak leginkább fájlcserélőket, akiket érdekel a zene. Ezek az emberek a fájlcserélő alkalmazásokat egyfajta felfedező eszközként élik meg, a mai korosztálynak ezek a rendszerek ugyanazt jelenthetik, mint az előző generációknak az MTV vagy a VIVA. Éppen ezért lehet veszélyes elvágni az embereket a kultúra egyik forrásától, például a jövő áprilisban hatályba lépő "Digital Economy Bill"-lel, ami a fent említett internetmegvonást is tartalmazza.

A brit piac ráadásul nagyon is fejlett, abból a szempontból, hogy ott már konszolidálódtak a CD-korszakot leváltó online zenei szolgáltatások, melyeket ma már emberek milliói használnak. A kutatásból például kiderül, hogy a megkérdezett britek fele használja zenei forrásként a YouTube-ot, 28 százaléka az iTunes-t, 22 százalék valamilyen online rádiót, de a minőségi streaming szolgáltatások is komoly eredményeket értek már el. A Spotify reklámszponzorált változatának penetrációja 8,2 százalék, míg a Last.fm-et minden huszadik válaszadó használja.

Lusta és kényelmes a mai zenehallgató

A Spotify felhasználóit amikor arról kérdezték, hogy miért választották ezt a szolgáltatást, akkor a legtöbben azt válaszolták, hogy könnyű használni (75%), kényelmes (72%), számítógépen is hallgathatóak a zenék (78%), nagyon sokféle zene elérhető (68%), olyan zenéket hallhat, amit egyébként nem (60%), és nem utolsó sorban 63 százalék azért döntött a fizetős zenei szolgáltatás mellett, hogy pénzt spóroljon.

Ugyanezen kutatás szerint az illegális letöltők azért töltenek nem jogtiszta forrásból, mert lehetőség van rá (46%), bele akarnak hallgatni mielőtt megveszik (42%), nem találják meg legálisan, amit hallgatni szeretnének (32%), nincs elég pénzük, hogy elég zenét vegyenek (27%). Emellett 27 százalék csak azért csinálja, mert mások is, minden negyedik warezoló pedig már megvette korábban CD-n/bakeliten, amit letölt fájlként is. Csak a megkérdezettek 20 százaléka védekezett csak azzal, hogy nem lát semmi rosszat a letöltésben, illetve, hogy már elég pénzt költött zenére, és csak minden tizediket motiválja, hogy még senkit nem büntettek meg ezért, és ugyanennyi embert nem érdekelnek egyáltalán a szerzői jogok.

Lenne kiút

A kiadók és szerzők számára ezek a számok nem feltétlenül biztatóak, viszont a warezoló válaszadók 72 százalékát érdekelnék olyan szolgáltatások, ahol havidíjért cserébe korlátlanul tölthetnének le zenéket, így a jövő alakulása csak a jogvédőkön és a szabályozókon múlik. A Demos nevű szervezet megrendelésére készített Ipsos Mori kutatás teljes jelentése PPT formátumban megtalálható a Demos weboldalán.

Britek - internet megvonás?:

Egy új törvénytervezet szerint a szigetországban is internetmegvonással büntetnék azokat a fájlcserélőket, akik többszöri felszólítás ellenére sem hagynak fel a jogvédett anyagok letöltésével.

Meg lehetne szüntetni azoknak az internetkapcsolatát, akiket sorozatosan szerzői jog által védett filmek és zenék letöltésén kapnak - áll a héten a brit kormány elé terjesztett törvénytervezetben. A brit civil szervezetek és az internetszolgáltatók már most erősen tiltakoznak.

Egy korábbi felvetés szerint elegendő lett volna korlátozni a sávszélességet, de Stephen Timms, brit pénzügyminiszter ezt kevésnek találta, szerinte messzebbre kell menni. Az új tervezet által felvetett potenciális büntetési eszközök közt megmaradt a sávszélesség-korlátozás lehetősége is, de kiegészül azzal a két lehetőséggel, hogy az adott felhasználónak korlátozhatják a hozzáférését a letöltőoldalakhoz, illetve akár "ki is rúghatják az internetről". Amennyiben a törvény életbe lép, akkor az első eltiltások 2011-től várhatóak.

Franciaországban már idén májusban elfogadták azt a törvényt, ami lehetőséget ad az illegálisan letöltők nettelenítésére, s mostanra már ki is dolgozták, hogy melyik kormányzati intézmény követi nyomon és bünteti meg a kalózokat. A francia példával szemben a britek inkább a szolgáltatóra terhelnék a felelősséget, illetve nekik kellene fülön csípnie a rosszalkodókat is. A zeneipart is sokáig kritizálták amiatt, hogy az egyéni felhasználókat támadja, ahelyett, hogy a szolgáltatóknál szerezne érvényt akaratának, de mostanra a kiadók szövetsége is áthelyezte a hangsúlyokat. Az ISP-k esetében viszont a mostaninál sokkal erősebb nyomást kell gyakorolni a jog által, mert többnyire azzal védekeznek, hogy nekik nincs tudomásuk arról, hogy kalózkodás folyna az ő hálózatukon.

A brit tervezet ezt a helyzetet változtatná meg azzal, hogy arra kötelezné az internetszolgáltatókat, hogy írásban figyelmeztessék azon előfizetőiket, akiknek az IP-címe feltűnik az illegálisnak tartott letöltőoldalakon. Ezután a szerzői jogok tulajdonosai a bíróság segítségével hozzáférhetnének a többször is figyelmeztetett  felhasználók adataihoz, s polgári perekben támadhatnák őket. Az ötlet ugyanakkor nem tér ki arra, hogy az előfizető egyenlő-e a felhasználóval, felelőssé tehető-e bárki, akinek a hálózatát hozzátartozói, szomszédai vagy éppen egy Wi-Fi hálózat révén bárki használhatja.

Az Open Rights Group azonnal felszólalt a tervezet ellen: a civil jogokat a digitális világban védő szervezet szerint minden esetben, amikor felfüggesztik valakinek az előfizetését, azzal korlátozzák az adott ember alkotmányos jogait az önkifejezésre. A brit zenei jogvédő szervezetek viszont másképp látják, s az elrettentő büntetéseket úgy értékelik, mint egy lépést, ami segíthet növelni a legális digitális piacot.

Üzleti modell nélkül maradhat a RapidShare fájlmegosztó szolgáltatás, amennyiben a német bíróság legújabb, szerzői jogokat, illetve azok megsértését szabályozó döntése jogerős marad. Miután egy német jogtulajdonos beperelte, a RapidShare kénytelen volt elkezdeni bizonygatni, hogy mindent megtett az illegális tartalmak kiszűréséért, az pedig, hogy náluk érhető el legkönnyebben minden frissen megjelent tartalom illegális másolata, az puszta véletlen.

Üzleti modell nélkül maradhat a RapidShare fájlmegosztó szolgáltatás, amennyiben a német bíróság legújabb, szerzői jogokat, illetve azok megsértését szabályozó döntése jogerős marad. Miután egy német jogtulajdonos beperelte, a RapidShare kénytelen volt elkezdeni bizonygatni, hogy mindent megtett az illegális tartalmak kiszűréséért, az pedig, hogy náluk érhető el legkönnyebben minden frissen megjelent tartalom illegális másolata, az puszta véletlen.

A radar alatt

A RapidShare az egyik legnagyobb szolgáltató, mely nagyméretű fájlok tárolását kínálja az internetfelhasználóknak, akik családjukkal, ismerőseikkel szeretnének megosztani adatokat, de nem áll rendelkezésükre ehhez alkalmas háttér. A szolgáltatás eredetileg 2006-ban indult a rapidshare.de domainnév alatt, de nem sokkal később .com végződéssel is elérhetővé vált. A népszerűség gyorsan jött, egy évvel az indulás után nár a világ minden táján szívesen használták .

A RapidShare-en minden alapszolgáltatás ingyenes, de a korlátlan tárhelyért vagy a várakozás nélküli letöltésért vagy a nagy sávszélességért fizetni kell, hiszen ezek prémiumszolgáltatásnak számítanak. A webes fájlmegosztók kilógtak eddig a "warez" kategóriából, hiszen semmi közük nincs a zene- és filmipar által célkeresztjébe került peer-to-peer technológiákhoz, így elkerülték a figyelmet. Pedig az egyszerű webes felülettel bárki meg tud küzdeni, még azok is, akiknek semmilyen internetes tapasztalatuk nincs.

A modell működni is kezdett, sikeressé vált, ráadásul olyannyira, hogy néhány régióban a RapidShare az összes adatforgalom 5 százalékát generálta -- nem kis részben az itt tárolt jogvédett anyagoknak köszönhetően, amelyekre a linkeket általában fórumokon vagy blogokon lehet megtalálni. Ahogyan a többi népszerű fájlcserélőt is, a RapidShare-t is az emelte magasba, hogy képes a nagyméretű fájlokat egyszerűen célba juttatni, ráadásul nem probléma neki a jogvédett tartalom illegális másolása.

Minden fájlt ellenőrizni kellene

A németországi per nem ment valami jól a RapidShare-nek, és úgy tűnik a későbbiekben csak rosszabra fordulhat a helyzet. A bíróság véleménye szerint a szolgáltató nem harcolt elég keményen a kalózkodás ellen, a szűrőik pedig nem elég hatékonyak. Éppen ezért a hamburgi bíróság döntése alapján a cégnek aktívvá kell válnia a jogvédett tartalmak illegális megosztása elleni harcban, nem elegendő a külön megkeresés után eltávolítani az adott fájlokat. A bíróság döntése alapján a RapidShare-nek kötelessége proaktívan ellenőrizni a tartalmakat publikálás előtt, továbbá naplóznia kell a potenciális kalózjelöltek, azaz minden felhasználó IP-címét is.

A szolgáltatásban eddig is voltak beépítve védőgátak, például az egyszer már törölt állományokat nem lehetett újra feltölteni. A bíróságon azzal védekezett a cég, hogy hat alkalmazottjuk teljes munkaidőben azzal foglalkozott, hogy a jogvédett tartalmakat eltávolítsa, de egyszerűen lehetetlennek tartják, hogy annyi erőforrást fordítsanak az ellenőrzésre, hogy minden fájl sorra kerüljön. A vádlott szerint lehetetlen lenne az üzleti életben maradni, ha ezt így csinálja valaki.

A bíróság egyszerűen rövidre zárta a kérdést: "egy olyan üzleti modell, mely nem használja az elfogadott megelőzési módszereket, az ne számítson a jog védelmére." A bíróságot természetesen az már nem érdekelte, hogy az "elfogadott módszerek" ebben az esetben lehetetlenné tennék a működést. Amennyiben a RapidShare-nek egyenként manuálisan kell átnéznie minden fájlt a feltöltés után, akkor akár be is zárhatja kapuit. A 2005-ben indult szolgáltatás megszüntetése a kommentárok szerint egyszerűbb és olcsóbb lenne, mint betartani a bíróság határozatát.

Pirate Bay:

2009. augusztus 25. 11:50

Ugyan még nem ért véget a svéd Pirate Bay torrentoldal ügye, de a stockholmi városi bíróság a kiadói lobbinak engedve erős lépéseket tett a bezárásért. A warezszájt internetszolgáltatóját megfenyegette, hogy 13 millió forintnyi büntetést szab ki rá, ha nem függeszti fel a Pirate Bay kapcsolatát.

"A döntés még pénteken született a (stockholmi) kerületi bíróságon, de csak ma jutott el hozzánk, s úgy döntöttünk, hogy teljesítjük azt. Egy kis szolgáltató vagyunk, s nincsenek meg a szükséges anyagi forrásaink, hogy nekimenjünk egy ilyen dolognak" - mondta Victor Möller, a Black Internet vezérigazgatója egy interjúban a Computer Swedennek.

Mindenki bűnös, aki segít

A döntés alapja még egy májusi határozat, ami elmarasztalta nem csak a Pirate Bay-t, hanem mindazokat, akik közreműködtek a szájt üzemeltetésében. A vád ugyan nem az volt, hogy szerzői jogvédett tartalmakat illegálisan terjesztett a torrentoldal, hanem, hogy lehetővé tette, segítette a terjesztést, mégis bűnösnek találták azt. Ennek következtében az internetszolgáltató felelőssége is felmerül, hiszen a bírósági döntést ismerve szolgálta ki az oldalt.

A Black Internet ugyan nem az egyetlen szolgáltatója a Pirate Bay-nek, de messze a legnagyobb, így a kiesése egyenlő az oldal elérhetetlenné válásával. Az elmúlt fél napban még néhány felhasználó azt jelentette, hogy sikerült belépnie, de az eseti sikerek ellenére ma reggelre már teljesen leállt a világ legnagyobb fájlmegosztója.

Ha a hegy nem megy Mohamedhez...

A svéd bíróság módszere egyáltalán nem eredeti, miszerint az oldal üzemeltetői helyett, az ISP-t kell eltávolítani, hiszen ugyanez megtörtént korábban Dániában, Norvégiában szintén terítéken van egy hasonló ügy, igaz Olaszországban nem állt meg egy ilyen vád. A Pirate Bay a feltételezések szerint életre kelhet, akár napok alatt is, egy másik ország másik szolgáltatóján keresztül, de az éppen folyamatban lévő felvásárlást veszélyeztetheti az ügy. A Global Gaming Factory X nemrégiben jelentette be, hogy megvásárolja a torrentoldalt, amiből a tervek szerint egy legális szolgáltatást varázsolna. A bíróság agressziója miatt azonban a GGFX részvényesei egy találkozót hívtak össze, s átgondolják, hogy végigvihető-e az akvizíció, vagy sem.

Gyorsan jött a segítség

A hazai ASVA.info beszámolója szerint a Pirate Bay leállása a globális warezvilágot nem zavarja meg túlzottan, csupán átrendeződnek az erőviszonyok. A legnagyobb torrentoldal kiesése után a kisebb (de magyar léptékkel mérve még mindig óriási) szájtok azonnal erős forgalomnövekedésről számoltak be, illetve a Pirate Bay mögött már eddig is egyfajta backup trackerként jelen levő PublicBitTorrent trackernek sikerült felvennie szinte a teljes kieső forgalmat. Ezzel itt is rekordok dőltek meg, s eddig soha nem látott számú, körülbelül 2,5 millió peer (kapcsolat, letöltő) jelent meg a PBT-n.

Magyarország - Warez:

2009. május 07. 08:31

Mint minden évben, idén is, az International Intellectual Property Alliance (IIPA) nyilvánosságra hozta a szerzői jog által védett szellemi termékek védelmének globális helyzetéről szóló jelentését . Magyarország ugyan továbbra is a megfigyelt országok között van, de kiemelkedő problémáról nem szól a jelentés, Svájcban sokkal komolyabb gondokat látnak a szakértők.

Felemás eredmények hazánkban

A 2009-es jelentés Magyarországra vonatkozó részének összefoglalója szerint a magyar fogyasztók, sőt még a jogalkotók sem támogatják teljességgel a szerzői jogokat. Ennek ellenére elmondható, hogy az elmúlt években a szerzői jogokat kezelő iparágak folytatták az együttműködést a magyar hatóságokkal, bíróságokkal, nyomozati szervekkel, emellett oktatást, képzést szerveztek a rendőrségnek, a vám- és pénzügyőrségnek, ügyészeknek és bíróknak.

A jelentés azt is állítja, hogy a rendőrség jó munkát végez az internetes kalózkodás felderítésében, de rosszul felszerelt és kevés erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy a probléma gyökerét tárja fel. Említve vannak a 2007-es nagy lefoglalások, melyek továbbra is nyomozati szakaszban vannak, illetve arról is szó esik, hogy a bíróságok továbbra sem kezelik komoly bűncselekményként a szerzői jogsértéseket, ezért a büntetések nem elrettentőek.

A szerzői jogi szektor reményei szerint az új internetes kalózkodás ellenes terv, melyet a magyar kormány létrehozott, 2009-ben képes lesz tovább csökkenteni az illegalitást, mind a fizikai hordozók, mind az internetes terjesztés tekintetében. Az új szerzői jogi törvényhez is nagy reményeket fűznek, s a jelentésben nyoma a bevezetéskori szkepticizmusnak, kritikának, ami a törvény elfogadását kísérte a közbeszéd és a média által.

HENT-elést akarnak a jogvédők

A jelentést készítő jogvédők valószínűleg nincsenek tisztában a magyar politikai gyakorlattal, ugyanis a 2008-ban életre hívott HENT (Hamisítás Elleni Nemzeti Testület) projekttől várnak áttörést. Ezen túl prioritásra emelnék a szerzői jogi ügyeket a bíróságokon és rendőrségeket, és aktív együttműködést várnak az APEH-től is ezekben az ügyekben.

Meglepő, hogy komolyabb kritika nem az állami szerveket éri, hanem a közös jogkezelőket, mint a Filmjus. Ezekről a jelentés azt állítja, hogy gyengén teljesítenek, ezért ideje lenne felszámolni a monopóliumaikat és utat engedni a hatékonyabb jogkezelő szervezeteknek.

A szöveg szót ejt a magyar internetes társadalmon belül folyó trendekről is. A legjelentősebbnek a peer-to-peer kalózkodást tartja, hisz a becslések szerint 600 ezer P2P-felhasználó van hazánkban. A legtöbb felhasználót a "DC++" nevű szolgáltatás tudhatja magáénak, habár az elterjedtsége rohamosan csökken a BitTorrenttel szemben. A fizetős FTP-szerverek száma is csökkent, a megmaradtak viszont jóval nagyobb kapacitással és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. A jelentés kiemeli az emelt díjas SMS-fizetést is, melyet magyar és külföldi hosting-szolgáltatók egyaránt támogatnak.

Nem változik a besorolásunk

Magyarország a listában hosszú évek óta a megfigyeltek között tanyázik, ami nem feltétlenül számít rossz besorolásnak. Vannak kiemelten megfigyelt országok, sőt, azok, melyekben különleges beavatkozásokat sürgetnének a jogaikat védők. Ilyen például Svájc is, ahol a nehézséget az jelenti, hogy az azt körülvevő EU-val nem teljes a jogharmonizáció, viszont az ország földrajzi közelség és a fejlett infrastruktúra révén tökéletes ellátóbázisa a német és francia piacoknak.

A kiemelten megfigyeltek listájában Kanadát leszámítva többnyire fejlődő, kevésbé tehetős illetve nagy lakossággal bíró országok vannak, mint például Egyiptom, India, Indonézia, Mexikó, Kína, Oroszország. Magyarországgal együtt a megfigyelt, mondhatni tűrt országok listája ennél jóval bővebb, igaz az elmúlt években csökkent némileg. A régiónkból itt találjuk Bulgáriát, Romániát, Ukrajnát és Lengyelországot is. Emellett olyan EU-s tagállamok is megjelennek, mint Olaszország vagy Svédország, Görögország és Spanyolország. Ázsiát többek közt Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán és Vietnam képviseli, de szerepel a listán Izrael, Törökország, Kuwait és Szaud-Arábia is.

Különleges bánásmód

A legérdekesebb a különleges bánásmódra érdemesek listája, hiszen fele részben fejlett országokról van szó, ahol a jelentés szerint nehézkesen halad a fájlcsere és a kalózkodás visszaszorítása. Svájc, Hong Kong, Japán és Tajvan valószínűleg épp a magas internetpenetrációja révén kerülhetett fókuszba, míg Banglades, Jordánia vagy Nigéria inkább a hamis CD/DVD- piacairól ismert egyelőre.

A jelentés és a hozzá kapcsolódó mellékletek, ha megváltoztatni nem is tudnak semmit, de arra mindenképp használhatóak, hogy a szerzői jogokat védők álláspontját, véleményét részletesen, országokra bontva megjelenítsék. A mellékletek közt pedig szerepel a sokat vitatott "kalózkodás által okozott kár" kiszámításának módszertana is. Komoly következtetések levonására viszont nincs lehetőség, hiszen a teljesen egyoldalú, sokszor öncélú elemzések szinte minden egyes következtetése megkérdőjelezhető, akár a magyar részt nézve, akár bármelyik nemzetközi változatot.

Falra hányt borsó

Az országok felesleges pellengérre állítása nem segít, mutatja ezt az is, hogy az 1974 óta megjelenő, mára 77 országot vizsgáló jelentés még mindig létezik, s az archívumban megtalálható 2001-es helyzethez képest mindössze a technológia, illetve egyes helyeken a politikai helyzet változott, s nem a szerzői jogokhoz való attitűd. Az országonkénti jogkezelés intézménye viszont elavult, s a globális szolgáltatások elterjedésével egyre jobban szükség lenne a francia alapokra építkező több száz éves jogrend újragondolására.

Nem lesz ingyen a jövő zenéje:

2009. március 16. 11:23

[Ars Technica/HWSW] Több ezer forintért CD-t eladni egyre kevésbé életképes üzleti modell, a digitális letöltések piaca azonban még nem képes ellensúlyozni a lemezeladások csökkenéséből származó bevételkiesést. Egyesek szerint tíz év múlva nem is éri meg egyáltalán lemezkiadással foglalkozni, mert nem lehet nyereséget elérni.

Nem lesz ingyen zene!

Elképzelhető, hogy a jövő zenészeinek a koncertjegyek, pólók, relikviák eladásából vagy a Guitar Heróban való szereplés tiszteletdíjából kell majd gazdálkodniuk, s magát a zenét ingyen adják. Habár a felhasználók számára ez vonzó perspektíva, a kiadók továbbra sem támogatják ezt a verziót, s a szakma kitart amellett, hogy bármilyen is lesz a "jövő zenéje", azért fizetni kell. Ugyan nagyjából 10 éves késéssel, de mára a zeneipar felismerte, hogy változnia kell. Az eddig bevált, megszokott üzleti modell elavult, s minden késlekedés csak azt az érzést erősíti a fogyasztókban, hogy egy olyan korba léptek, amikor ingyen vihetik a zenét. Az amerikai kiadók előrelépése pedig csupán annyi, hogy ma már egységesen egy olyan legális szolgáltatás létrehozását jelölik meg célként, amely kényelemben és használhatóságban felveszi a versenyt a fájlcserélőkkel, de mégis termel bevételt.

A a brit Westminster Egyetem zeneiparral foglalkozó tudásközpontja és üzleti fejlesztési hálózata, a MusicTank még tavaly ősszel szervezett egy találkozósorozatot, ahol az internetszolgáltatók, lemezkiadók, közösségi szolgáltatók és egyéb érintett szereplők jöttek össze és osztották meg gondolataikat. A beszélgetések nem arról szóltak, hogyan lehetne küzdeni a peer-to-peer ellen vagy hogyan lehetne beleverni a felhasználókba a szerzői jogi szabályokat, hanem arra koncentráltak, hogyan lehetne egy működő, versenyképes alternatívát állítani a jelenlegi megoldások mellé. Ennek nyomán született meg a "Let's Sell Recorded Music" című jelentés, mely egy apró pislákoló fény lehet az alagút végén.

Hosszas viták folytak arról, hogy melyik út jelenthet kompromisszumot majd a jövőben, s az egyik lehetséges nyerő verzió az előfizetéses vagy átalánydíjas modell. Ugyan ezzel kapcsolatban is vannak fenntartások, komoly akadályokat kell leküzdeni, de az érintett feleknél ezzel kapcsolatban érezhető a legkevesebb ellenállás. Korábban több próbálkozás volt már az előfizetéses, átalánydíjas szolgáltatásokra, de ezek többnyire megbuktak, igaz általában nem önmagában a módszer, hanem a digitális jogvédő technológiák gyengesége miatt. Az egyetlen terület, ahol ez működik, az a streaming média, de a Last.fm, Pandora és társai csupán egy bizonyos felhasználói igényt képesek elérni és kiszolgálni.

Átalánydíjas előfizetés a jövő?

A zeneipar számára is az előfizetéses rendszer lehet a titok nyitja, s a jelentés szerint a többen belátták, hogy egy a mostaninál sokkal nyitottabb modell fejlődést hozhatna. Arról ugyan egyelőre nem esett szó, hogy a végfelhasználói szerződések mit tartalmaznak majd, milyen elérést és milyen korlátozást láthatnak majd a 2010-es évek zenehallgatói maguk előtt, de annyi bizonyos, hogy pénzt fognak fizetni a zenéért és valamilyen szintű limitációra is számíthatnak a felhasználhatóság terén.

Mit hallgatunk tíz év múlva?

A szponzorált letöltések és streaming ugyan megmaradhat a jövőben is, de még ez a módszer sem képes megváltoztatni a peer-to-peer megoldásokon felnőtt új generáció beidegződéseit. A lehetséges jövőképek között megjelent az is, hogy a felhasználók, megfelelő fizetség fejében legálisan használhatnának bármilyen internetszolgáltató hálózatán bármilyen letöltőprogramot, legyen az peer-to-peer vagy egyéb megoldás, a zenészek közt a bevételeket pedig az előadók népszerűsége alapján osztanák szét -- igaz többé már nem lenne mérőszám az eladott lemezek mennyisége.

Ehhez több kedve lenne az internetszolgáltatóknak

Ez a verzió ráadásul az internetszolgáltatók számára is motiváló erejű lehetne, hiszen ők maguk is szabadabban kínálhatnának akár online, akár offline zenei szolgáltatásokat. A díjat az szolgáltatótól érkező számlán keresztül fizetnék be a felhasználók. Ez a modell gyakorlatilag egy felpuhított változata az általános érvényű átalánydíjas jogdíjfizetésnek, mely ellen a jogvédő szervezetek oly gyakran tiltakoznak.

A probléma csupán annyi ezzel az álomszerű megoldással, hogy a felhasználók nem tudhatják majd, hogy mely kiadók anyagai vannak lefedve ezzel a licenceléssel, illetve amennyiben a különböző országok kormányai más törvényeket nem hoznak, a zenék megosztása továbbra is illegális lenne. Arról nem is beszélve, hogy a kontrollálatlan terjesztéstől félnek a kiadók, hiszen nem tudhatják, hogy milyen minőségben, milyen összeállításban keringenek a tartalmaik.

Aki valaha is járt egy komolyabb torrentoldalon az tudhatja, hogy annál szigorúbb minőségbiztosítási szabályokat maguk a kiadók sem tudnának támasztani, mint amit ezen oldalak adminisztrátorai megkövetelnek. A fent említett pénzelosztási probléma azonban megoldhatatlannak tűnik, hiszen a szegmentált peer-to-peer forgalmakat nehezen lehetne megfelelően monitorozni, ráadásul a letöltések száma nem feltételen arányos a meghallgatások számával, így újra fals adatok képződnének azzal kapcsolatban, hogy mit is hallgatnak valójában az emberek. Ennek ellenére a MusicTank jelentése kitartóan bizakodó, s azt jósolja, hogy megvalósítható lesz a jövőben is, hogy közvetlenül a zenefogyasztásból származhasson bevétele az iparágnak.

A zenészeknek is van saját véleményük

A múlt héten az előadókat tömörítő Featured Artist Coalition nevű szervezet első ülésén Londonban megfogalmazták a kiadóktól független igényeiket a jövővel kapcsolatban. Ők több kontrollt szeretnének a saját maguk által létrehozott tartalmak felett, azt kérik, hogy a rajongóikat ne zaklassák jogi procedúrákkal, illetve szeretnének több pénzt látni azoktól a cégektől, akik az ő muzsikájuk révén jutnak bevételhez és népszerűséghez, mint a YouTube vagy a MySpace.

(forrás: hwsw.hu)