A fogyasztásra épülő, az egyént középpontba emelő nyugati társadalmakban az elmúlt években felértékelődött az individuum szerepe, és ezzel párhuzamosan a közösség tudása, az egyének által felhalmozott információk is. A társadalom által hasznosnak ítélt információk már nemcsak a tematikus tartalomszolgáltatók oldalain, hanem azokon az oldalakon koncentrálódnak, amelyen nagyobb tömegek jelennek meg. Ilyenek a közösségi oldalak is, amelyek többek közt azért is értékesek lehetnek, mert a közösség olyan információkat halmoz fel, amelyek máshol nem találhatóak meg. Ez egyben megváltoztatta, vagy ha nem is teljes mértékben, de befolyásolta a korábbi keresési módszereket. Egyre gyakoribb, hogy a keresés során már nem egy tematikus oldalról indulunk vagy egy keresőmotor találatairól, vagy ha keresőmotorokat használunk, találataik már gyakran közösségi oldalakra vezetnek. Egyre jellemzőbb, hogy a keresésünket már eleve egy közösségi oldalon kezdjük meg, innen informálódhatunk leginkább az aktualitásokról, és megszerezhetjük a kiinduláshoz szükséges adatokat.

A közösségi oldalak és a Twitter

A közösségi oldalakon, mint például a Facebookon vagy a szintén tömegeket vonzó Twitteren felhalmozott információk azért is értékesek lehetnek, mert itt található meg mindaz, amiről az emberek tömege beszél, tehát az aktualitások. Maguk a hírportálok is időnként lassabban követik az eseményeket, mint azok, akik folyamatosan tartják a kapcsolatot ismerőseikkel.

Ezen az elven alapulva a Google 2009 második felében a real-time keresés felé indította  meg a fejlesztéseket, így már a Twitteren megjelenő üzenetek is szerepeltek a találatok közt. A Google és a Twitter közti megállapodás révén a Google indexelte a twiteket, amelyeket relevancia alapján jelenít meg a keresőjében.

Ugyanakkor a Twitteren már korábban lehetősége volt a felhasználóknak arra, hogy megjelöljék a twitekhez tartozó földrajzi helyeket. Ezzel egy időben jelentek meg a Twitter információi a 3 nagyobb keresőmotorban, a Google, a Yahoo és a Bing oldalain.  Ez a Google esetében azt jelenti, hogy az adott nyelven futó keresésnél a találatok közt az országhoz tartozó hírek közt jelennek majd meg a twitek.

A tavalyi év végén a Google tovább lépett a real-time keresés irányába, keresőjében már a nagyobb közösségi oldalakról származó státuszüzeneteket is megjelenítette. Sokan a profilukban megadott személyes adataikért aggódtak leginkább, hiszen egyes profilokra mutató linkek is megjelennek a találatok közt.

Ez olyan adatvédelmi kérdéseket vetett fel, ami szükségessé tette azt, hogy a tagok arról is dönthessenek, hogy profiladataik mely részét teszik nyilvánossá. Ez a korábban zártnak tekinthető Facebookon okozott igazán problémát, ahol a felhasználók profiljait még a regisztrált tagok sem láthatták. Ezért az új adatvédelmi szabályoknak megfelelően új beállítások kerültek az oldalra. A felhasználók eldönthetik, hogy milyen adatokat szeretnének megosztani a közösség többi tagjával, és hogy szeretnék-e, hogy a keresőmotorok indexeljék a profiljukat. Ez továbbra sem jelenti azt, hogy személyes adataik megjelennek a keresőkben, csupán a nevük és a hozzá tartozó kép, ami alapján azonosíthatóvá válnak.

Kérdéses, hogy ez mennyiben releváns, és nem félrevezető információk dömpingjét jelentheti majd a későbbiekben. Illetve, hogy a közösség valóban képes-e arra, hogy maga alkossa meg a híreket, képes-e felváltani a hírportálok funkcióját egy-egy státuszüzenet.

Civil újságírás (citizen journalism)

A közösségi interakción és tartalommegosztáson alapuló webkettes környezetben születtek meg az első blogok, amelyek felvették a versenyt a hagyományos újságírással szemben. Különösen igaz lett a hírblogokra, amelyek mögött ugyan nem állt profi újságíró és szerkesztő gárda, viszont sokkal gyorsabban reagáltak, íróik gyakran maguk is szemtanúi voltak bizonyos eseményeknek. Munkájukat az is elősegítette, hogy megfelelő eszközökkel is rendelkeztek - pl. videókamera, digitális fényképezőgép - ahhoz, hogy a történelmet dokumentálják.

Tehát a blogok és a hírportálok közti határ egyre inkább elmosódott. Ugyanis a bloggerek egy-egy témát alaposabban ismernek és akár jobban ismerik a téma követéséhez szükséges legfontosabb csatornákat is. Jobban koncentrálhatnak arra a területre, amivel foglalkoznak, gyorsabban követik az adott témával kapcsolatos híreket, mint azok az újságírók, akik a munkájukból adódóan egyszerre többféle tématerülettel foglalkoznak. Az újságírókkal szembeni elvárások a hírportálok és a közösségi média megjelenésével megnőttek, minél gyorsabban megbízható híreket kell közölniük, és ezt a hitelességet gyakran csak tematikus blogok révén tudják garantálni.

Nálunk is van példa erre a jelenségre: az Index magába olvasztotta a Blog.hu-t, Magyarország legnagyobb blogszolgáltatóját, ami 2005 óta van jelen a hazai blogoszférában. 16.000 blogger napi 1500 bejegyzést a blog.hu oldalain, a látogatók száma pedig egy átlagos napon közel 230.000. Itt található többek közt a Tékozló Homár, a Könyvesblog és a Subba, vagy a civil blogok közül a BKV Figyelő és a Reakció is.

Részben külsős bloggerek is részt vesznek a munkában, akik véleményükkel kibővítik, összegzik a híreket, gyakran az Index címlapjára figyelemfelkeltő postok kerülnek. A blogokra és az újságos tartalomra is nagyobb figyelem összpontosul, és így az Indexet is többen olvassák. Másrészt az Index munkatársai is vezetnek önálló blogokat, pl. Tóta W. Árpád, aki közéleti aktualitásokról ír véleményblogot, és Tevan Imre, aki a közlekedésről ír.

Az egyik első szabadon szerkesztett újság a 2000-ben, az első blogok megjelenésével egy időben megszülető dél-koreai OhmyNews, amely később már milliós oldalletöltést ért el. Az oldal érdekessége, hogy hivatásos újságírók nem dolgoznak a lapnál, kizárólag 50 fős szerkesztői csoportja figyeli és választja ki az oldalra felkerülő cikkeket.

Az oldal létrejöttét az a gondolat adta, hogy létrehozója, Oh Yeon Ho, aki korábban újságíróként dolgozott, úgy látta, hogy a mainstream média túlságosan elfogult, ezért bizonyos hírek nem jutnak el az emberekhez. Azonban anyagi fedezetre is szüksége volt ahhoz, hogy sokan ingyenesen hozzájussanak az online hírekhez. Reklámokat is elhelyezett a cikkek mellé, így az oldal fennmaradt, és komoly bevételhez is juttatta gazdáját.

A közösségi újságírás másik jelentősebb külföldi kezdeményezése a Huffingtonpost. A 2005 májusában megalapított liberális szellemiségű amerikai oldal az általa összegyűjtött és szolgáltatott blogokat online magazinként jelenteti meg. Közel háromezren írják a megjelenő bejegyzéseket, köztük kutatók, politikusok, mint pl. Barack Obama vagy Hillary Clinton, hírességek pl. Donatella Versace, Robert Redford.

Az oldal célja, hogy a legfrissebb híreket közölje olvasóival, a legfontosabb híreket a szerkesztők szűrik ki. Fontos szerepe van a működésében az olvasókkal való kapcsolattartásnak, hiszen napi 24 órában 30 moderátor figyeli a kommenteket, és a visszajelzések alapján akár javítják is a bejegyzéseket, így a közösség együttműködésén alapulva nehezen lehetne becsapni az olvasókat. Másrészt az oldal - mivel a blogírás is inkább egy szubjektív műfaj a hagyományos újságíráshoz képest, - nem törekszik semlegességre. 

Ezt a szerepet egyre inkább a Twitter mint mikroblog veszi át a hagyományos blogoktól. Felhasználóinak száma egyre inkább nő, az Egyesült Államokban és nálunk is, bár sokak egy hónap után már kevésbé aktívak az oldalon. Jelenleg világszerte közel 60 millió felhasználóval rendelkezik, nálunk néhány ezerre tehető tagjainak száma. A nagy létszámú közösségben igen gyorsan terjedhet egy-egy hír és nagy forgalomnövekedéstretweet, RT) változatlan formában újraközölhetik őket, így percek alatt milliókat érhetnek el az új információk az eredeti feladó nevével. is generálhatnak, mivel a felhasználók egy gombnyomással (

Ezzel a közösség szelektálhatja a számára fontosabbnak tartott híreket, a résztvevők döntenek arról, hogy miből lehet hír. Ez látszólag demokratikussá teheti a hírek újraközlését, azonban azt is jelentheti, hogy téves információkból is lehetnek hírek, hiszen a hétköznapi polgárok legfeljebb a tömegmédiumokhoz és a nagyobb keresőkhöz fordulhatnak ellenőrzésképp. Tehát gyakorlatilag nincsenek eszközeik arra, hogy a híreket valóban ellenőrizni tudják, mint a hivatásos újságíróknak, illetve utólag tévesnek bizonyult hírek is ugyanúgy szerepelhetnek a keresőkben, tehát egy eltorzított kép jelenhet meg a hálózaton keresztül a valódi eseményekről.

Erre példa az iráni elnökválasztás, amely a lakosság iránti szolidaritás révén nagy visszhangot kapott Twitteren is. Szinte minden apró hírről beszámoltak Twitteren a tüntetőkkel kapcsolatban, de olyan hírek is elterjedtek, amik nem voltak igazak. Az iráni kormány az újságírókat is eltávolította a helyszínről, de a szemtanúk fényképei és videói bejárták a világsajtót. Így személyesebb beszámolókhoz jutottak azok, akik csak a médiából értesülhettek a választásokról, és közelebb is érezhették magukhoz az eseményeket. Úgy tűnik, hogy később is csak kiskapukon juthatunk hozzá azokhoz a hírekhez, ahol a cenzúra a mai napig működik.

Ellenérvek

Felmerül az a kérdés, hogy mennyire lehetnek tárgyilagosak azok a hírek, amelyeket nem a nagyobb hírportálok munkatársai közölnek, hanem olyan egyéni véleményalkotók, akik tulajdonképpen a tömegmédia viszonyaira, értékrendjére adott válaszként, vagy egy egyéni nézőpontból szemlélve az eseményeket, jelennek meg online felületeken. „A civil újságírók tehát az intézményes médiához képest alternatív híreket, információkat szolgáltatnak, sok esetben azért, mert az előbbieket részrehajlónak, futószalagon gyártottnak, leegyszerűsítőnek vagy pusztán érdektelennek ítélik.”

A civil újságírás kritikusai úgy vélik, hogy az amatőrök csupán kommentátorai lehetnek az eseményeknek, és nem ők fogják előállítani a primer információkat. Hiszen általában nem szemtanúi az eseményeknek, bár erre is vannak példák.

Másrészről az különbözteti meg őket a profiktól, hogy hiányoznak belőlük azok a tulajdonságok, amik a hivatásos újságírókból. Ilyen az objektivitás, a szerkesztői kontrol, amik eleve már a blogolásban sincsenek meg. A megerősítés is hiányozhat a civil újságírásból, mert legfeljebb a közösség kontrollálhatja a híreket, ahogyan a Huffingtonpost esetében. Gyakran azonban ennek az ellenkezője valósul meg a blogoknál: inkább a szerző tereli a véleményével egybehangzó irányba a kommentelést, hiszen nem kerüli el az érdekek ütközését, saját belső motivációja vezérli a véleménynyilvánításban.

Ezzel együtt létrehoznak egy olyan műfajt, amely adott esetben közelebb hozza az emberekhez a híreket és értékeli is. Ugyanakkor lehetnek olyan részterületek, amelyekkel a hagyományos média sem foglalkozik, vagy csak néhány hírre korlátozva, így blogokban kapnak helyet pl. BKV Figyelő.  Arra is van példa, hogy az egyes területek olyan érdekeket sértenének, ami miatt a tömegmédiában nem jelenhetnének meg pl. Tékozló Homár. Másrészt a hagyományos médiumok sem lehetnek egészen korrekt hírforrások – talán a BBC-t kivéve -, hiszen a médiumok is többnyire valamilyen politikai oldalhoz tartoznak.

Az is kérdéses, hogy mennyiben jelent veszélyt a hagyományos újságkiadásra a civil újságírás. Manapság már a Yahoo és a Google is ugyanúgy szolgáltat híreket, ráadásul a Google is átvesz más hírforrásokból, gyakorlatilag úgy, hogy semmilyen munkát nem fektet az újságírásba. Több lapkiadó is tiltakozott, így például egy nagyobb médiavállalat, a News Corporation már kilátásba is helyezte, hogy eltávolíttatja híreit a keresőmotorból.

A Google korábban First Click Free nevű programjával próbált alternatívát nyújtani a hírügynökségek számára. Híranyagaik ezzel megjelentek a Google keresőjében, ahonnan el is lehetett jutni a cikkekhez, itt azonban csak az első kattintásig lehetett bejelentkezés, regisztráció vagy épp előfizetés nélkül hozzáférni a cikkekhez. Ha az olvasó átkattintott, az oldal regisztrációt vagy előfizetést ajánlhatott fel a további hozzáféréshez. Másrészt a News Corporationnek is érdeke, hogy a keresőmotorok indexeljék a kiadványaiban megjelenő cikkeket. Többek közt a Wall Street Journal is forgalmának 25%-át köszönheti a Google-nek.

Az sem teljesen tisztázott, hogy valódi értékrendbeli különbségről hangsúlyosabbak a vitában, vagy a hagyományos lapkiadás inkább a korábbi privilégiumát, és egyre inkább fennmaradását félti. Hiszen egyre több hagyományos újság megy tönkre, pl. Franciaországban is támogatáshoz kellett juttatni a lapkiadást.

(forrás: krono.inaplo.hu)