2010. március 30.

A Viacom által évekkel ezelőtt elindított pereskedés most újabb érdekes részletekkel bővült, amelyek többek között rávilágítanak a portál eredeti tulajdonosai, illetve a Google vezetői által kialakított és mindvégig követett stratégia pikáns részleteire. A keresőcég továbbra is védi magát, illetve egyre népszerűbbé váló szolgáltatását.

A Viacom először még 2005 során került összetűzésbe a videóportállal, mégpedig A Két Torony című Gyűrűk Ura mozifilm kapcsán. Ennek során azon felhasználó adatait igyekeztek megszerezni a cégtől, aki részleteket töltött fel az alkotásból az oldalra és megosztotta azt annak közönségével. Egy évre rá egy amerikai újságíró ügyét karolták fel, aki az 1992-es Los Angeles-i zavargásokról készített felvételeit fedezte fel az oldalon, majd kérte ezt számon annak tulajdonosaitól. 2006 őszén a Google felvásárolta a portált, nem sokkal azt követően, hogy a Viacom és a YouTube megállapodott a tartalmak felhasználásáról.

A béke nem sokáig tartott. Alig néhány hónap múlva, 2007 februárjában a Viacom felmondta a Google-lal korábban kötött egyezségét, minden tartalmat visszavont a portálról, márciusban pedig 63 000 esetben elkövetett szerzői jogsértés címén 1 milliárd dollárt követelt a keresőcégtől új perében. Ezt éles szóváltások követték a két fél részéről, miközben a Google több megállapodást is kötött nagy szórakoztatóipari cégekkel azok tartalmainak elérhetővé tételéről. Jól látható volt, hogy utóbbi megállapodásra törekszik a kiadókkal és filmstúdiókkal, a YouTube felhasználói bázisát megtartva igyekezve egy valóságos forradalmat elindítani, ez azonban nem késztette jobb belátásra a Viacom vezetőit.

Mi több, tavaly októberben a keresőcég belső kommunikációjából hoztak nyilvánosságra több részletet, amely arra utalt, hogy a Google tudatosan használta ki az illegális másolatok jelentette vonzerőt, az elmúlt napokban pedig ezt további emailek követték, amelyek már a YouTube eredeti tulajdonosainak stratégiájába is bepillantást engednek. Bár lehetséges, hogy a most közölt szövegrészleteket eredeti környezetükből kiemelve sorolják fel, az itt olvasható kitételek mindenképpen érdekesek.

Kiderül például, hogy az eredeti tulajdonosok nem izgatták magukat az Egyesült Államokban mai napig érvényben lévő DMCA-törvény miatt, tudatosan építették ki felhasználói bázisukat, nem kis részben teret engedve az illegális másolatok feltöltésének, amit egymás között azzal indokoltak, hogy egyrészt mire eljárnak hivatalos úton, addigra már úgyis késő, illetve ily módon gyors ütemben növelhetik a látogatók számát. A módszer a Google vezetőinek figyelmét is felkeltette, akik közül néhányan egyenesen azt javasolták, hogy dobják a Google Video esetében használt szerzői jogi előírásokat, hogy tartani tudják a lépést az akkor még rivális YouTube növekedésével.

Utóbbi tulajdonosainak egyik fő célja éppen az volt, hogy minél szélesebb, népesebb felhasználói táborra tegyenek szert, hiszen ennek birtokában kellemes összegért szabadulhatnak majd meg a portáltól. Számításuk be is jött, a Google alig 18 hónappal az alapítás után 1,8 milliárd dollárt fizetett a platformért, amelynek sikerét a Viacom szerint egyértelműen az illegális másolatok terjesztésének támogatása tette lehetővé. Erre hivatkozva szeretnék korlátozni az oldalt, illetve kikényszeríteni az 1 milliárd dolláros kártérítés kifizetését . Álláspontjukat olyan erősnek érzik, hogy a napokban a következő lépés megtételét kérték az ügyben eljáró bírótól.

A Google a maga részéről továbbra is arra hivatkozik, hogy nem volt módjukban megakadályozni az illegális felvételek megosztását, és ahogy a Veoh videómegosztó portál, úgy ők sem tehetők felelőssé a felhasználók által elkövetett jogsértésekért (hasonlóan az internetszolgáltatókhoz). A DMCA csak abban az esetben nézi el az ellenlépések megtételének elmaradását, ha ezzel a tartalomszolgáltató a szólásszabadságot korlátozná - a Google esetében ez nemigen mondható el, bár nyilván nagyon kényes kérdésről van szó.

A keresőcég idézi a Veoh perében elhangzott ítéletet, amelyben kimondták, hogy az oldal egy olyan platformot alakított ki, amely automatikus módon elérhetővé tette a felhasználók által feltöltött anyagokat, ezzel pedig gyakorlatilag az információáramlást, az internetezők érdeklődésének kielégítését segítette elő - bűncselekményről, jogsértésről ebben az esetben nincs szó. Az amerikai törvény egyébként nagy hangsúlyt helyez arra, hogy ezen esetekben a jogsértések elkövetői általában közvetlen módon profitra tesznek szert, márpedig ez a Google esetében egyértelműen nem igaz, hiszen a portál az ott megjelenő hirdetésekből szerzi bevételét.

Mindeközben az oldal népszerűsége tovább emelkedik, a friss adatok szerint immár minden egyes percben 24 órányi anyagot töltenek fel a lelkes felhasználók. Kíváncsian várjuk, hogy vajon a Viacom útját tudja-e állni ennek a gőzhengernek, és ha igen, annak milyen következményei lesznek az oldalra, a keresőcégre, illetve magára az internetes videómegosztásra nézve.

Viacom, mint "szegény" média-tulajdonos

A Viacom (MTV - Music Television tulaja például) szerint annál jogosabb a követelésük, hiszen amióta leszedették a YouTube-ról a videóikat, állítólag jelentősen nőtt saját szájtjaikon a videók nézettsége. Ezt mondjuk minimum kezeljük fenntartásokkal, mint ahogy azt is, hogy a Viacomnak kizárólag ártott volna, hogy ezt a nagy csomó videót megnézte sok millió netező a YouTube-on. (Ki kinek a vérét szívja, ugye.)

Emlékezetes a MySpace 2006 októberi kirohanása, mikor azt állították, hogy a YouTube látogatásának nagy részét valójában a MySpace-felhasználók dobáják össze, azzal, hogy profiloldalaikon a YouTube videóit ágyazzák be.

Kicsit árnyalja a képet egy nemrégiben Ryan Burke nemrégiben írt postja, melyben azt állítja, hogy a YouTube éppen annyira szívja a MySpace vérét mint amennyire a MySpace szívja a YouTube vérét.

Burke szerint bár lehet hogy igaz, hogy a YouTube forgalmának 60-70 százalékát a MySpace adja, ám ez csak az amerikai netezőkre szűkítve igaz. Ha a két szájt összesített táborát vesszük, ez az arány már csak 10 százalék körüli, és csökkenő tendenciát mutat.

Ennél is fontosabb megállapítása, hogy nagyjából ugynannyi felhasználót szív el a YouTube a MySpace-től (7205330 felhasználói átkattintás), mint amennyit a MySpace szív el a YouTube-tól (6127909 felhasználói átkattintás).

Ha ez igaz, a MySpace támadása nevetséges, és ahelyett, hogy a YouTube-videók beágyazását nehezítenék meg felhasználóik számára, inkább a két szolgáltatás közti kommunikáció megkönnyítésén lenne értelmes fáradozniuk.

További pár (trón)követelő ...

You Tube pite: a Time Warner is bejelentkezik egy szeletért

2006.10.13.

A Google tulajdonban került YouTube-ra egyre jobban haragszik a Time Warner. Természetesen szerzőjogi aggályai vannak a YouTube-bal szemben. Bár a Warner-vezérigazgató, Dick Parsons állítja, hogy a perrel fenyegetésnek semmi köze ahhoz, hogy a napokban a Google felvásárolta a YouTube-ot, azért érdemes megjegyezni, hogy a Time Warner is licitált a YouTube-ra, csak éppen alulmaradt.

A Google egyébként 5 százalékban tulajdonolja azt az AOL-t, melynek 95 százaléka éppen a Time Warneré. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a korábban Time Warner-tulajdonban lévő Warner Music már megállapodott a YouTube-bal videoklipjeik felhasználási feltételeiről.

A helyzet bár bonyolult, a Time Warner szándékai a YouTube befenyítésével egyértelműnek látszanak. Parsons ugyanis sietve leszögezte, hogy önmagában azzal nincs bajuk, sőt, szeretnék is ha tartalmaik megjelennének a YouTube-on, amennyiben tiszteletben tartják tulajdonosi jogaikat. Lefordítva: persze hogy kurva jó dolog, ha kint vannak a videóink a YouTube-on, mert kétszer annyi emberhez jutnak el. És milyen kafa lenne, ha ezen még keresnénk is néhány tízmilliárd dollárt.

Szintén idekívánkozik a MySpace tulajdonosának korábbi kifakadása, mely szerint a YouTube nagyrészt a MySpace-en élősködik. A helyet végülis érthető. A YouTube-on megjelent videótartalmakat mindenki magáénak érzi. Főként és jogosan a tartalom jogi tulajdonosai, akik persze hajlandóak lennének félrenézni egy vastagon megszabott jutalékmegállapodásért cserébe.

Kérdés persze, hogy ha a nagy cégek videótartalmaiért jutalékot fizet a YouTube, ugyan miért ne fizetne jutalékot az egyszeri felhasználónak is. Hiszen egy vicces házi videó éppen olyan státusszal rendelkezik, mint egy warneres videóklip.

YouTube-felhasználó kiadatását követeli a Fox

2007.01.28.

Nyilván minden olvasónk tisztában van a ténnyel, hogy a 24 című sorozat aktuális 6. évadának első négy része még a hivatalos tévépremier előtt kikerült a torrentszájtokra. Valószínűleg a 24 csatornája, a Fox a torrentezőkön nem talált fogást, így a dzsolidzsóker felé fordult: a YouTube-ot kezdte el fenyegetni.

A fenyegetés pontosan úgy hangzik, hogy azonnal adják ki annak a YouTube felhasználónak az adatait, aki megjelentette a szájton a kérdéses sorozatepizódokat. Más kérdés, hogy a YouTube már régen törölte a videókat, majd megint kikerült, majd megint törölték, majd megint... Nem tudom, hol tart most a macska-egér játék, mindenesetre nézzünk egy picit a Fox keménykedése mögé.

A Foxot az a News Corp tulajdonolja, ami megvette másfél éve a MySpace-t. És hát a News Corp már korábban is előszeretettel támadta az azóta Google-tulajdonba került YouTube-ot.

Nemrégiben a Paula Abdul-videó miatt próbálta meg térdre kényszeríteni riválisát a News Corp. Akkor sem sikerült, nyilván most sem fog. Ez az ötlet meg, hogy a YouTube akkor legalább a felhasználóját adja ki, már több mint nevetséges: botrányos.

Aki akarta, megnézte a 24 epizódjait a tévépremier előtt. Nem, nem a YouTube-on, hanem a fájlcserélők segítségével. Ezen már semmi nem segít. Inkább belső vizsgálatot illett volna folytatni - minimum Jack Bauer bevonásával -, mert nyilván nem véletlenül kerülhetett ki a négy epizód a Fox raktárából.

A YouTube hangkikapcsoló eljárása

2009.01.16.

(forrás: sg.hu, webisztan.blog.hu)